Ugrás a tartalomhoz

VI. Magnus norvég király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VI. Magnus

Norvégia királya
Uralkodási ideje
1263. december 16. 1280. május 9.
KoronázásaBergen
1261. szeptember 14.
ElődjeIV. Haakon
UtódjaII. Erik
Életrajzi adatok
UralkodóházYngling-ház
Született1238. május 1.
Tønsberg
Elhunyt1280. május 9. (42 évesen)
Bergen[1][2]
NyughelyeBergen Cathedral
ÉdesapjaIV. Haakon
ÉdesanyjaMargrete Skulesdatter
Testvére(i)
HázastársaIngeborg Eriksdatter
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Magnus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

VI. Magnus Haakonsson vagy Törvényjobbító Magnus (1238. május 1.1280. május 9.[1][2]) norvég király 1263-tól haláláig, az ország jogrendjének megreformálója;[1] az általa bevezetett új országos, városi és egyházi törvények mintául szolgáltak Norvégia számos gyarmatán is.[1] Országos törvényei több, mint 400 évig voltak érvényben.[1]

Édesapját, IV. Haakont követte a norvég trónon, s hamarosan békét kötött III. Sándor skót királlyal, váltságdíj és évenként fizetség fejében átengedve Skóciának a Hebridákat és a Man-szigetet.[1][2] 1274-ben új nemzeti törvénykönyvet léptetett életbe,[2] amely a meglévő jogrendre támaszkodott, a régi, tartományi törvényeket azonban egységes, országos jogszabályokkal váltotta fel.[1] Az új kódex értelmében a bűncselekmények közügynek minősültek, és megtorlásuk immár nem a személyes bosszú, hanem a központi igazságszolgáltatás hatáskörébe tartozott.[1] Főként a bergeni törvényekre alapozva,[2] Magnus 1277-ben új városi törvénykönyvet vezetett be, amely a norvég városok és községek kormányzására városi tanácsokat hozott létre.[1] Norvégia tengeri kereskedelme, amely elsősorban a városokban koncentrálódott, Magnus korában olyan jelentős fellendülést ért meg, amelyhez fogható később csak a XIX. században következett be.[3] Magnus az egyházzal is 1277-ben egyezett meg, amikor Vörös Jon érsekkel megkötötte a tønsbergi konkordátumot.[2][4] Az egyezség lényegében függetlenné tette az egyházat, megnövelve bevételeit és tekintélyét, s a következő kétszáz esztendőre meghatározta a norvég egyházjogot.[4] Az utolsó norvég király volt, akinek az életét az izlandi sagák is elbeszélik,[2] de ezek csak töredékesen maradtak fenn.[4]

Gyermekei

[szerkesztés]

Magnus 1261-ben[5] házasodott össze Svédországi Ingeborggal[5] (12441287. március 24./26.), aki négy gyermeket szült férjének:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h i Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 439. oldal
  2. a b c d e f g Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-9257-00-1, 12. kötet, 395. oldal
  3. Uralkodók és dinasztiák, 439–440. oldal
  4. a b c Uralkodók és dinasztiák, 440. oldal
  5. a b c d e f Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
IV. Haakon
Következő uralkodó:
II. Erik