Varjú

Varjúfélék
	Kormos varjú (Corvus corone)
	Indiai varjú (Corvus splendens)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Öregcsalád:	Varjúszerűek (Corvida);
Család:	Varjúfélék (Corvidae); Leach, 1820

Varjú alatt a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó fekete tollú, nagy testű^[1] madarakat szokás érteni.

Elnevezése

A varjú szó többes száma varjak vagy varjúk, nyelvjárási változatai: varnyú, vargyú, vartyú. Feltehetően finnugor eredetű hangutánzó szó. A varjú mordvin nyelven vartsi, finnül varis. Mindezek eredete a madár hangjának vár-vár formában történő utánzása lehetett.^[1] A vargyú alakból származik az erdélyi Vargyas település neve.

A magyarban a madár hangját a „kár”, „károg”, „káricsál” szavak jelölik. Más nyelvekben is a hasonló kor, kró, kre hangutánzó szavakból származik a madár neve, pl. latin cornix, angol crow, francia corneille, német Krähe, holland kraai.

Varjúfajok

A következő fajokat jelölik a varjú névvel:

Dolmányos varjú (Corvus cornix)
Havasi varjú vagy vöröscsőrű csóka (Pyrrhocorax pyrrhocorax)
Indiai varjú (Corvus splendens)
Kormos varjú (Corvus corone)
Rövidcsőrű varjú (Corvus brachyrhynchos)
Vetési varjú (Corvus frugilegus)

Szerepe a mitológiában

Sok mondában, legendában keveredik a varjú és a holló. Mindkettőt az istenek hírnökének tartották, melyeknek köze van az időjáráshoz és a hosszú élethez, de mint rossz ómen, előre jelzik a szerencsétlenségeket és a halált is. Ravaszsága és intelligenciája adhatott alapot a varjúformában megjelenő és ilyen alakban csínytevő, ármánykodó tündérek képzetéhez.

A görög–római mitológiában a fehér varjakat hírhozóknak tekintették. Amikor aztán egyszer rossz hírekkel érkeztek, Athéné istennő féktelen haragjában bekormozta a tollukat. Apollón isten máshogy büntette meg a varjút, miután vízért küldte a madarat, ám az elfeledte feladatát, fügét csemegézett vízhordás helyett, s Apollónhoz késve érkezett, kígyóval a csőrében, azt hazudva, hogy a kígyó késleltette útján. Apollón átlátott a hazugságon, ezért a kígyót felhajította a levegőbe, a hátára tette a varjat a vizes kupával, majd megparancsolta Hidrának, hogy ne engedje a madarat inni, s megtiltotta a varjúnak, hogy énekeljen. Ettől kezdve az már csak károgni tudott.

Az ír–kelta mondakörben a varjak Morrigan hadistennő nevéhez kötődnek, aki két nővérével képes volt varjú alakot ölteni és ilyen formában történő feltűnésével jelezni a háború kezdetét.^[2]

A magyar folklórban is szerepet kap. Arany János Vörös Rébék című, népi babonákat felhasználó balladájának a főszereplője egy varjúvá változó boszorkány.

Gasztronómiai szerepe

Varjúból kitűnő húslevest lehet főzni. Hazánkban főleg a somogyi arisztokrácia kedvelte ezt az ízletes, különleges ételt (a Bata-féle húsleves is eredetileg varjúhúsból készült).^[3]