pecsétel

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈpɛt͡ʃeːtɛl]

Ige

pecsétel

Etimológia

pecsét +‎ -el

Származékok

• (igekötős alakok): | lepecsétel | megpecsétel | 

Ragozás

pecsétel ragozása

Főnévi igenév			pecsételni
Befejezett melléknévi igenév			pecsételt
Folyamatos melléknévi igenév			pecsételő
Beálló melléknévi igenév			pecsételendő
Határozói igenév			pecsételve
Ható ige			pecsételhet
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	pecsételek	pecsételsz	pecsétel	pecsételünk	pecsételtek	pecsételnek
		Tárgyas	pecsételem én téged/titeket pecsétellek	pecsételed	pecsételi	pecsételjük	pecsételitek	pecsételik
	Múlt idő	Alanyi	pecsételtem	pecsételtél	pecsételt	pecsételtünk	pecsételtetek	pecsételtek
		Tárgyas	pecsételtem én téged/titeket pecsételtelek	pecsételted	pecsételte	pecsételtük	pecsételtétek	pecsételték
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	pecsételnék	pecsételnél	pecsételne	pecsételnénk	pecsételnétek	pecsételnének
		Tárgyas	pecsételném én téged/titeket pecsételnélek	pecsételnéd	pecsételné	pecsételnénk	pecsételnétek	pecsételnék
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	pecsételjek	pecsételj vagy pecsételjél	pecsételjen	pecsételjünk	pecsételjetek	pecsételjenek
		Tárgyas	pecsételjem én téged/titeket pecsételjelek	pecsételd vagy pecsételjed	pecsételje	pecsételjük	pecsételjétek	pecsételjék
Főnévi igenév ragozása			pecsételnem	pecsételned	pecsételnie	pecsételnünk	pecsételnetek	pecsételniük