ámít

See also: amit

Hungarian

Etymology

From a root imitative of the sound and movement of wonder and astonishment + -ít (verb-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːmiːt]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ámít
• Rhymes: -iːt

Verb

ámít

1. (transitive) to delude, deceive

Conjugation

conjugation of ámít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	ámítok	ámítasz	ámít	ámítunk	ámítotok	ámítanak
		Def.	ámítom	ámítod	ámítja	ámítjuk	ámítjátok	ámítják
		2nd-p. o.	ámítalak	―
	Past	Indef.	ámítottam	ámítottál	ámított	ámítottunk	ámítottatok	ámítottak
		Def.	ámítottam	ámítottad	ámította	ámítottuk	ámítottátok	ámították
		2nd-p. o.	ámítottalak	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ámítani fog.
	Archaic Preterit	Indef.	ámíték	ámítál	ámíta	ámítánk	ámítátok	ámítának
		Def.	ámítám	ámítád	ámítá	ámítánk	ámítátok	ámíták
		2nd-p. o.	ámítálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. ámít vala, ámított vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	ámítandok	ámítandasz	ámítand	ámítandunk	ámítandotok	ámítandanak
		Def.	ámítandom	ámítandod	ámítandja	ámítandjuk	ámítandjátok	ámítandják
		2nd-p. o.	ámítandalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	ámítanék	ámítanál	ámítana	ámítanánk	ámítanátok	ámítanának
		Def.	ámítanám	ámítanád	ámítaná	ámítanánk (or ámítanók)	ámítanátok	ámítanák
		2nd-p. o.	ámítanálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. ámított volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	ámítsak	ámíts or ámítsál	ámítson	ámítsunk	ámítsatok	ámítsanak
		Def.	ámítsam	ámítsd or ámítsad	ámítsa	ámítsuk	ámítsátok	ámítsák
		2nd-p. o.	ámítsalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. ámított légyen
Infinitive	ámítani		ámítanom	ámítanod	ámítania	ámítanunk	ámítanotok	ámítaniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	ámítás		ámító	ámított	ámítandó	ámítva (ámítván)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

potential conjugation of ámít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	ámíthatok	ámíthatsz	ámíthat	ámíthatunk	ámíthattok	ámíthatnak
		Def.	ámíthatom	ámíthatod	ámíthatja	ámíthatjuk	ámíthatjátok	ámíthatják
		2nd-p. o.	ámíthatlak	―
	Past	Indef.	ámíthattam	ámíthattál	ámíthatott	ámíthattunk	ámíthattatok	ámíthattak
		Def.	ámíthattam	ámíthattad	ámíthatta	ámíthattuk	ámíthattátok	ámíthatták
		2nd-p. o.	ámíthattalak	―
	Archaic Preterit	Indef.	ámíthaték	ámíthatál	ámíthata	ámíthatánk	ámíthatátok	ámíthatának
		Def.	ámíthatám	ámíthatád	ámíthatá	ámíthatánk	ámíthatátok	ámíthaták
		2nd-p. o.	ámíthatálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. ámíthat vala, ámíthatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	ámíthatandok or ámítandhatok	ámíthatandasz or ámítandhatsz	ámíthatand or ámítandhat	ámíthatandunk or ámítandhatunk	ámíthatandotok or ámítandhattok	ámíthatandanak or ámítandhatnak
		Def.	ámíthatandom or ámítandhatom	ámíthatandod or ámítandhatod	ámíthatandja or ámítandhatja	ámíthatandjuk or ámítandhatjuk	ámíthatandjátok or ámítandhatjátok	ámíthatandják or ámítandhatják
		2nd-p. o.	ámíthatandalak or ámítandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	ámíthatnék	ámíthatnál	ámíthatna	ámíthatnánk	ámíthatnátok	ámíthatnának
		Def.	ámíthatnám	ámíthatnád	ámíthatná	ámíthatnánk (or ámíthatnók)	ámíthatnátok	ámíthatnák
		2nd-p. o.	ámíthatnálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. ámíthatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	ámíthassak	ámíthass or ámíthassál	ámíthasson	ámíthassunk	ámíthassatok	ámíthassanak
		Def.	ámíthassam	ámíthasd or ámíthassad	ámíthassa	ámíthassuk	ámíthassátok	ámíthassák
		2nd-p. o.	ámíthassalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. ámíthatott légyen
Inf.	(ámíthatni)		(ámíthatnom)	(ámíthatnod)	(ámíthatnia)	(ámíthatnunk)	(ámíthatnotok)	(ámíthatniuk)
Positive adjective			ámítható	Neg. adj.	ámíthatatlan	Adv. part.	(ámíthatva / ámíthatván)

Derived terms

• ámítás
• ámítgat

 

(With verbal prefixes):

• elámít

Related terms

• ámul

 

Further reading

• ámít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ámít in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).