ametiszt

See also: Ametiszt

Hungarian

ametiszt

Etymology

From German Amethyst, from Latin amethystus, from Ancient Greek ἀμέθυστος (améthustos, “amethyst”, literally “not intoxicating”). The Greeks believed that the amethyst prevented intoxication.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒmɛtist]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ame‧tiszt
• Rhymes: -ist

Noun

ametiszt (plural ametisztek)

1. amethyst

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ametiszt	ametisztek
accusative	ametisztet	ametiszteket
dative	ametisztnek	ametiszteknek
instrumental	ametiszttel	ametisztekkel
causal-final	ametisztért	ametisztekért
translative	ametisztté	ametisztekké
terminative	ametisztig	ametisztekig
essive-formal	ametisztként	ametisztekként
essive-modal	—	—
inessive	ametisztben	ametisztekben
superessive	ametiszten	ametiszteken
adessive	ametisztnél	ametiszteknél
illative	ametisztbe	ametisztekbe
sublative	ametisztre	ametisztekre
allative	ametiszthez	ametisztekhez
elative	ametisztből	ametisztekből
delative	ametisztről	ametisztekről
ablative	ametiszttől	ametisztektől
non-attributive possessive - singular	ametiszté	ametiszteké
non-attributive possessive - plural	ametisztéi	ametisztekéi

Possessive forms of ametiszt
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ametisztem	ametisztjeim
2nd person sing.	ametiszted	ametisztjeid
3rd person sing.	ametisztje	ametisztjei
1st person plural	ametisztünk	ametisztjeink
2nd person plural	ametisztetek	ametisztjeitek
3rd person plural	ametisztjük	ametisztjeik

Further reading

• ametiszt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ametiszt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).