szelés

See also: szeles and széles

Hungarian

Etymology

szel (“to slice, cut, carve; to plough”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛleːʃ]
• Hyphenation: sze‧lés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

szelés (usually uncountable, plural szelések)

1. verbal noun of szel (the act of slicing, cutting, carving, or ploughing)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szelés	szelések
accusative	szelést	szeléseket
dative	szelésnek	szeléseknek
instrumental	szeléssel	szelésekkel
causal-final	szelésért	szelésekért
translative	szeléssé	szelésekké
terminative	szelésig	szelésekig
essive-formal	szelésként	szelésekként
essive-modal	—	—
inessive	szelésben	szelésekben
superessive	szelésen	szeléseken
adessive	szelésnél	szeléseknél
illative	szelésbe	szelésekbe
sublative	szelésre	szelésekre
allative	szeléshez	szelésekhez
elative	szelésből	szelésekből
delative	szelésről	szelésekről
ablative	szeléstől	szelésektől
non-attributive possessive - singular	szelésé	szeléseké
non-attributive possessive - plural	szeléséi	szelésekéi

Possessive forms of szelés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szelésem	szeléseim
2nd person sing.	szelésed	szeléseid
3rd person sing.	szelése	szelései
1st person plural	szelésünk	szeléseink
2nd person plural	szelésetek	szeléseitek
3rd person plural	szelésük	szeléseik