végű

Hungarian

Etymology

vég (“ending”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈveːɡyː]
• Hyphenation: vé‧gű
• Rhymes: -ɡyː

Adjective

végű (not comparable)

1. (in combination) -ended, with …… ending (having a certain kind of ending)

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	végű	végűek
accusative	végűt	végűeket
dative	végűnek	végűeknek
instrumental	végűvel	végűekkel
causal-final	végűért	végűekért
translative	végűvé	végűekké
terminative	végűig	végűekig
essive-formal	végűként	végűekként
essive-modal	—	—
inessive	végűben	végűekben
superessive	végűn	végűeken
adessive	végűnél	végűeknél
illative	végűbe	végűekbe
sublative	végűre	végűekre
allative	végűhöz	végűekhez
elative	végűből	végűekből
delative	végűről	végűekről
ablative	végűtől	végűektől
non-attributive possessive - singular	végűé	végűeké
non-attributive possessive - plural	végűéi	végűekéi