dátum

See also: datum, and Datum

Hungarian

Etymology

From Latin datum. With -átum ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdaːtum]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: dá‧tum
• Rhymes: -um

Noun

dátum (plural dátumok)

1. date (point of time at which a transaction or event takes place)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	dátum	dátumok
accusative	dátumot	dátumokat
dative	dátumnak	dátumoknak
instrumental	dátummal	dátumokkal
causal-final	dátumért	dátumokért
translative	dátummá	dátumokká
terminative	dátumig	dátumokig
essive-formal	dátumként	dátumokként
essive-modal	—	—
inessive	dátumban	dátumokban
superessive	dátumon	dátumokon
adessive	dátumnál	dátumoknál
illative	dátumba	dátumokba
sublative	dátumra	dátumokra
allative	dátumhoz	dátumokhoz
elative	dátumból	dátumokból
delative	dátumról	dátumokról
ablative	dátumtól	dátumoktól
non-attributive possessive - singular	dátumé	dátumoké
non-attributive possessive - plural	dátuméi	dátumokéi

Possessive forms of dátum
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	dátumom	dátumaim
2nd person sing.	dátumod	dátumaid
3rd person sing.	dátuma	dátumai
1st person plural	dátumunk	dátumaink
2nd person plural	dátumotok	dátumaitok
3rd person plural	dátumuk	dátumaik

Further reading

• dátum in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• dátum in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).

Icelandic

Noun

dátum

1. indefinite dative plural of dáti