határ

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: hatar and Határ

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Probably from the verb hat +‎ -ár where the base word means “to go forward, to pierce further into” (the term currently used for this sense is hatol).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhɒtaːr]
  • Hyphenation: ha‧tár
  • Rhymes: -aːr

Noun

[edit]

határ (plural határok)

  1. limit, boundary
  2. border, outskirts, frontier, verge

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative határ határok
accusative határt határokat
dative határnak határoknak
instrumental határral határokkal
causal-final határért határokért
translative határrá határokká
terminative határig határokig
essive-formal határként határokként
essive-modal
inessive határban határokban
superessive határon határokon
adessive határnál határoknál
illative határba határokba
sublative határra határokra
allative határhoz határokhoz
elative határból határokból
delative határról határokról
ablative határtól határoktól
non-attributive
possessive - singular
határé határoké
non-attributive
possessive - plural
határéi határokéi
Possessive forms of határ
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. határom határaim
2nd person sing. határod határaid
3rd person sing. határa határai
1st person plural határunk határaink
2nd person plural határotok határaitok
3rd person plural határuk határaik

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

Descendants

[edit]
  • Romanian: hotar

Further reading

[edit]
  • határ in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN