lendület

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

lendül +‎ -et, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈlɛndylɛt]
  • Hyphenation: len‧dü‧let
  • Rhymes: -ɛt

Noun

[edit]

lendület (usually uncountable, plural lendületek)

  1. (mechanics) momentum

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lendület lendületek
accusative lendületet lendületeket
dative lendületnek lendületeknek
instrumental lendülettel lendületekkel
causal-final lendületért lendületekért
translative lendületté lendületekké
terminative lendületig lendületekig
essive-formal lendületként lendületekként
essive-modal
inessive lendületben lendületekben
superessive lendületen lendületeken
adessive lendületnél lendületeknél
illative lendületbe lendületekbe
sublative lendületre lendületekre
allative lendülethez lendületekhez
elative lendületből lendületekből
delative lendületről lendületekről
ablative lendülettől lendületektől
non-attributive
possessive - singular
lendületé lendületeké
non-attributive
possessive - plural
lendületéi lendületekéi
Possessive forms of lendület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lendületem lendületeim
2nd person sing. lendületed lendületeid
3rd person sing. lendülete lendületei
1st person plural lendületünk lendületeink
2nd person plural lendületetek lendületeitek
3rd person plural lendületük lendületeik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]