Wikipédia

Adolf Schärf

osztrák politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 11.

Adolf Schärf (Mikulov, 1890. április 20. – Bécs, 1965. február 28.) osztrák ügyvéd, politikus, 1945-től 1957-ig alkancellár és az SPÖ elnöke, majd 1957-től haláláig Ausztria szövetségi elnöke.

Adolf Schärf
Született1890. április 20.[1][2][3][4][5]
Mikulov
Elhunyt1965. február 28. (74 évesen)[1][2][3][4][5]
Bécs
Állampolgárságaosztrák
GyermekeiMartha Kyrle
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • az osztrák Nemzeti Tanács képviselője
  • az osztrák Szövetségi Tanács képviselője
  • szövetségi igazságügy-miniszter
  • Szövetségi elnök (1957. május 22. – 1965. február 28.)
IskoláiBécsi Egyetem
Kitüntetései
  • Royal Order of the Seraphim
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion[6]
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1957. június 11.)
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1960. április 9.)[7]
SírhelyeWiener Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolf Schärf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Adolf Schärf 1890-ben született a morvaországi Mikulovban, szegény munkáscsalád fiaként. Családjával 1899-ben Bécsbe költöztek. Középiskolai tanulmányait Hernalsban végezte, majd a bécsi egyetemen hallgatott jogot. 1914 nyarán, négy héttel az első világháború kitörése előtt szerzett jogi doktorátust, majd a háború kezdetén önkéntesként bevonult a Császári és Királyi Hadseregbe, ahonnan 1918-ban tartalékos hadnagyként szerelt le.

1918 és 1934 között az osztrák Nemzeti Tanács szociáldemokrata elnökeinek, Karl Seitznek, Matthias Elderschnek, majd Karl Rennernek volt titkára, közben az Osztrák Szociáldemokrata Párt képviselőcsoportjának titkáraként dolgozott, és 1933-ban a Szövetségi Tanács képviselője lett. Dollfuß és pártja hatalomátvétele után, 1934-ben három hónapot töltött börtönben, majd az év végén nyugdíjazták. Ezt követően ügyvédi vizsgát tett, és ügyvédként dolgozott előbb bátyja ügyvédi irodájában, majd 1936-ban saját irodát nyitott. Az Anschluss után, 1938-ban tizenkét napig, a Hitler elleni 1944-es merényletet követően pedig öt hétig volt a Gestapo foglya, mert kapcsolatban állt a Heinrich Maier vezette ellenállási csoporttal.[8]

A második világháborút követően, 1945-ben az SPÖ alapító elnöke, a Nemzeti Tanács képviselője és pártja képviselőcsoportjának vezetője, valamint Karl Renner kormányának tárca nélküli minisztere lett. Az év végén a Leopold Figl vezette nagykoalíciós kormány alkancellárja lett, tisztségét Julius Raab kancellár mellett is megőrizte. 1954-től 1955-ig ideiglenesen az igazságügyi tárcát is vezette. 1955-ben részt vett az osztrák államszerződés megkötésével záruló tárgyalásokban, Raab, Figl és Bruno Kreisky társaságában Moszkvában is tárgyalt.

1957-ben Ausztria szövetségi elnökévé választották, majd hatéves ciklusa után, 1963-ban újraválasztották, elsőként a második világháború utáni elnökök közül. Államfőként igyekezett pártatlan maradni, az általa megalapozott SPÖ-ÖVP-nagykoalíció támogatója volt. Egyik legfontosabb diplomáciai sikere az 1961-es Kennedy-Hruscsov-csúcstalálkozó megszervezése volt Bécsben. Hivatali ideje alatt, 1965 februárjában hunyt el Bécsben, 74 éves korában.[9][10]

Felesége 1915-től Hilda Hammer volt (1886-1956), két gyermekük született: Reinhold fiuk a második világháborúban, az orosz fronton esett el, míg Martha lányuk Schärf elnöksége idején özvegy apja mellett a „first lady” szerepét töltötte be, később pedig az osztrák UNICEF-bizottság elnöke lett.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ https://www.nationaalarchief.nl/onderzoeken/index/nt00435
  7. ↑ The orders of the White Rose of Finland and the Order of the Lion of Finland, 497
  8. ↑ https://www.wien.gv.at/kultur/abteilung/pdf/strassennamenbericht.pdf
  9. ↑ Schärf Adolf, Dr. | Parlament Österreich (német nyelven). www.parlament.gv.at. (Hozzáférés: 2023. május 20.)
  10. ↑ Scheidl, 13 02 2015 um 18:00 von Hans Werner: Der Schah brachte Adolf Schärf den Tod (német nyelven). Die Presse, 2015. február 13. (Hozzáférés: 2023. május 20.)

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Adolf Schärf című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Elődje:
Julius Raab 		Utódja:
Josef Klaus (ideiglenesen)
Franz Jonas
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Adolf_Schärf&oldid=26783902”