Bölcsek köve
A bölcsek köve (lapis philosophorum vagy philosophicum) a középkori alkímia szerint állítólag létrehozható anyag. Az „ultima materia”-nak (végső anyag) is nevezett anyag, az alkimisták által végrehajtott kémiai reakciók végterméke, mellyel a „materia primá”-ból (első anyag) többek között aranyat is lehet készíteni. A bölcsek köve az alkimisták hite szerint képes bármely anyagot arannyá változtatni, visszaadni a fiatalságot, örök életet biztosítani stb.
Előállítása
szerkesztésA középkor folyamán sokan állították, hogy elkészítették a bölcsek kövét, de ezt sosem sikerült bizonyítani, vagy kiderült, hogy az illető csalással érte el az eredményt. Egyértelmű, megfelelően részletes (és a gyakorlatban is megvalósítható) recept nem maradt ránk.
Előállítása Basilius Valentinus és Paracelsus leírásában egy hét fokozatból álló folyamat volt:
- A materia prima cseppfolyósítása (szolúció vagy liquefakció).
- Ezt eltemetik a „venter equinum”-ban, a föld hasában és eközben megfeketedik (nigredo) és elrothad (putrefakció).
- A feketeség kivilágosodik (albedo).
- Az elpárologtatással veszendőbe ment szellemet újra visszahozzák (redukció), az anyagot „lacta philosophá”-val (filozofikus tej) táplálják és ezután sárga lesz a színe (citrinálás). Ha a redukció nem sikerült, megjelenik a „cauda pavonis”, a „pávafarok”.[1]
- Az anyag vörösödik (rubedo) és „mint vörös sárkány haragszik önmagára“, aztán „átváltozik vérré”. Ez azt jelenti, hogy a redukció sikerült.[2]
- A koaguláció vagy a szellem rögzítése által az anyag újra szilárdulni kezd, és ezt követően jön létre a következő lépésben
- a bölcsek köve. Az utolsó fokozathoz a „filozofikus tűz” hősége szükséges.
Az alkimisták hittek abban, hogy egy fehér fémet tingálással sárga minőségűvé tehetnek. A Zedler lexikon szerint (1735/XI. 103. hasáb) a bölcsek kövével előállított filozófusi arany vörösebb és finomabb, mint a természetes. Állítólag 1677-ben Ausztriában vertek dukátokat alkimisztikus aranyból, a valóságban ezek aranytartalma csak 44% volt, a fennmaradó rész ezüst és réz volt.
A kultúrában
szerkesztésBölcsek köve a címertanban
szerkesztésAz alkímia szemlélete hatott a heraldikára is. Sir George Ripley Cantilena című művében allegorikusan írja le a színek játékát, melyet egy asszony bőrének elszíneződéséhez hasonlít. Az emberi bőr színét később Sir John Ferne is felsorolta a saját színjelölési módszerei között. Ezen szimbolikus szemléletből eredhet több másodlagos heraldikai szín is. Tehát a színek heraldikai szemlélete az alkímiától már a 15. század elején is támaszt kaphatott.
A fantasztikus irodalomban
szerkesztésA bölcsek köve a kortárs fantasy irodalomban is gyakori téma. Néhány példa:
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A pávafarok a félig átváltoztatott materia prima csillámló színjátéka a transzmutáció folyamatában, amely a legtöbb alkímista szerint annak jele, hogy az eljárás nem sikerült, és a bölcsek köve helyett a caput mortuum, a „halálfej” jött létre. Mások szerint viszont a pávafarok azt jelenti, hogy az eljárás jó úton halad.
- ↑ A rubedót „vörös sárkány”-nak vagy „vörös oroszlán”-nak is nevezték. A reneszánsz asztrológiában az Oroszlán a zodiákus kitüntetett jegye volt, a Nap uralma alatt állott. A vörös oroszlán az [[arany (kémiai elem)|]]at, a ként is jelöli, szemben a higany, a Merkur griffjével, sárkányával vagy zöld oroszlánjával. Míg az asztrológiában a Napot, Marsot és Jupitert „férfias” bolygónak tartották, a Holdat, Vénuszt és Szaturnuszt „nőiesnek”, a Merkúr hermafrodita volt. Paracelsus szerint a világ három építőköve: só, kén, higany.
