A csoportelmélet egy jelentős eredménye a Jordan–Hölder-tétel, amely azt állítja, hogy ha egy csoportnak van kompozíciólánca (olyan normállánca, ami tovább nem finomítható), akkor a csoport bármely két kompozíciólánca izomorf.
A tétel egy kezdetleges változatát Marie Ennemond Camille Jordan bizonyította be 1869-ben. A bizonyítást Otto Ludwig Hölder 1889-ben egészítette ki. A Jordan–Hölder-tételnek gyakran alkalmazott általánosítása a Schreier-féle finomítási tétel, amit Otto Schreier 1928-ban publikált. Hat évvel később 1934-ben Hans Zassenhaus továbbfejlesztette Schreier bizonyítását a Zassenhaus-lemma felhasználásával.
Legyen egy kompozíciólánccal rendelkező csoport. A tételt a kompozíciólánc hosszára vonatkozó indukcióval igazoljuk.
Ha , azaz (ahol a csoport egységeleme) kompozíciólánc, akkor egyszerű, így ez az egyetlen kompozíciólánca.
Tegyük fel, hogy a tételben foglalt állítás r-nél kisebb hosszúságú láncokra igaz, és legyen és -nek két kompozíciólánca.
Ha , akkor elhagyva -t mindkét helyen, a csoportnak két kompozícióláncát kapjuk. Ezek egyikének hossza , tehát a -ből illetva -ből kiinduló részláncok izomorfak. miatt a két kompozíciólánc ebben az esetben szükségképpen izomorfak.
Ha , akkor mivel sem és sem és közé nem iktatható tőlük különböző normális részcsoport, és a -nek maximális normális részcsoportjai. újból normális részcsoport -ben, így .
Tekintsük a és normálláncokat.
Itt a -nek normális részcsoportja, tehát -ben és a -ben is normális és ezek mindegyikétől különbözik miatt. Az I. izomorfizmus-tétel figyelembevételével és ,
vagyis -nek első, illetve második faktora izomorf -nek második illetve első faktorával. egy kompozícióláncának hossza , tehát -é .
-ben és -ben a pontok helyére -nek egy kompozícióláncát téve -nek két izomorf kompozícióláncát kapjuk.
Mivel és -ben, és -ben közös a már bizonyíitottak szerint
és illetve és izomorf kompozícióláncok. A tranzitivitás következtében és is izomorf.
A magasbbfokú algebrai egyenletek elméletében fontos fogalom a feloldható csoport fogalma. -t feloldható, ha van olyan normállánca, melyben minden faktorcsoport Abel-féle.
Kompozíciólánccal rendelkező csoport esetében ez azt jelenti, hogy van olyan kompozíciólánca (és a Jordan–Hölder-tétel szerint mindegyik olyan), amelynek faktorai kommutatívak.