Radon

A radon a periódusos rendszer 86. eleme (vegyjele: Rn). Színtelen, szagtalan és radioaktív (egészségre ártalmas) nemesgáz; az egyik legnehezebb gáz. Legstabilabb és egyben leggyakoribb izotópja a ²²²Rn, az ²³⁸U (urán) bomlási sorának tagja. A jóval ritkább ²²⁰Rn (toron) a ²³²Th, a ²¹⁹Rn (aktinon) pedig az ²³⁵U bomlási sorának terméke. A radioaktív háttérsugárzás körülbelül 40%-át a radon és rövid felezési idejű bomlástermékei okozzák, melyek mindig jelen vannak a lakóhelyiségek légterében és kisebb koncentrációban a szabad levegőben is: a szabad levegőn mért radon aktivitás-koncentráció mérsékelt égövi világátlaga 5 Bq/m³, a lakóhelyiségekben mért radon-koncentráció világátlaga 50 Bq/m³.

86 asztácium ← radon → francium Xe ↑ Rn ↓ Og 86 Rn Periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	radon, Rn, 86
Latin megnevezés	radon
Elemi sorozat	nemesgázok
Csoport, periódus, mező	18, 6, p
Megjelenés	színtelen
Atomtömeg	(222)  g/mol
Elektronszerkezet	[Xe] 4f14 5d10 6s2 6p6
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 32, 18, 8
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	gáz
Olvadáspont	202 K (-71 °C, -96 °F)
Forráspont	211,3 K (-61,7 °C, -79,1 °F)
Olvadáshő$\Delta _{fus}{H}^{\ominus }$	3,247 kJ/mol
Párolgáshő $\Delta _{vap}{H}^{\ominus }$	18,10 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 20,786 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k T/K 110 121 134 152 176 211
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	köbös lapközéppontos
Oxidációs szám	0
Elektronegativitás	2,2 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 1037 kJ/mol
Atomsugár (számított)	120 pm
Kovalens sugár	145 pm
Egyebek
Mágnesség	nem mágneses
Hővezetési tényező	(300 K) 3,61 mW/(m·K)
CAS-szám	10043-92-2
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A radon izotópjai izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás mód energia (MeV) termék 211Rn mest. 14,6 h ε 2,892 211At Alfa 5,965 207Po 222Rn 100% 3,824 d Alpha 5,590 218Po
Hivatkozások

A radon név a rádium emanáció kifejezésből keletkezett, mely a radon régi neve volt. A radon a rádiumból keletkezik (lásd alább), az emanatio latinul kifolyást jelent.

Forrása, keletkezése

Természetes környezetünkben a radon forrása a kőzetekben (talajokban) található rádium. A ²²²Rn az 1622 év felezési idejű ²²⁶Ra (rádium) alfa-bomlásából keletkezik, és szintén alfa-részecske kibocsátásával bomlik. Felezési ideje 3,824 nap. A toron anyaeleme a 3,64 nap felezési idejű ²²⁴Ra, az aktinoné a 11,4 nap felezési idejű ²²³Ra. A toron felezési ideje 55,6 s, az aktinoné 3,9 s.

A kőzetszemcsékben lévő rádiumatomokból keletkező radonatomok egy része kiszabadul a pórustérbe. A radonkibocsátási hányados az az arányszám, amely megmutatja, hogy a rádium bomlásából keletkező radon hány százaléka jut ki a légtérbe. Ez az érték a különböző kőzetekben néhánytól 70%-ig változhat aszerint, hogyan helyezkedik el a ²²⁶Ra a szemcsékben, illetve felületükön, milyen a kőzet szemcseeloszlása és víztelítettsége (a pórustér vízzel töltött hányada). A hányados értéke talajokban jellemzően 20–50%.

A szilárd halmazállapotra lehűtött radon a sötétben világít, mert ionizálja a levegő molekuláit.

Élettani hatásai

A radon α-sugárzó, bomlástermékei között két további alfa-sugárzó van: a ²¹⁸Po és a ²¹⁴Pb.

A belélegzett radont általában ki is lélegezzük; közvetlen élettani szerepe elhanyagolható. Különösen veszélyessé akkor válik, ha bomlástermékei megtapadnak a levegőben található aeroszol részecskéken, majd a tüdő falán. Éppen ezért minél több a légköri aeroszol, annál több bomlástermék juthat szervezetünkbe – tehát a sok aeroszol kibocsátásával járó dohányzás jelentősen növeli a tüdő sugárterhelését. A klinikai és szövettani vizsgálatok szerint a radon okozta rákbetegség kialakulásának helye az esetek zömében a centrális légutak elágazásainak csúcsa, azaz a karina régiója – az a hely, ahol az aeroszolok kiülepedése igen erőteljes. A tüdő falán megtapadt bomlástermékek a hörgők és a tüdő belső felületét borító bronchiális és alveoláris hámsejteket közvetlenül sugározzák be. Mivel az α-részecskék hatótávolsága élő szövetben 30 μm körül van, e sugárzás jelentős részét már a bőrt borító, elhalt hámsejtek felfogják – ezért a légköri radon kizárólag a tüdőt veszélyezteti; más szövetek, szervek károsodása szinte teljesen kizárható.

Az Oxfordi Egyetem kutatásai szerint a zárt terekben (például lakásokban) felhalmozódó radon felelős a tüdőrákos esetek 9%-áért és az összes rákos megbetegedés 2%-áért, dohányosoknál pedig a radon 25-szörös kockázatot jelent. A veszély rendszeres szellőztetéssel jelentősen csökkenthető. A tüdőrákot okozó tényezők sorában a radon a cigaretta után a második helyen áll.

A gyógyászatban (radioterápiában) használják.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Radon témájú médiaállományokat.

• A háztáji radon (Sulinet)
• A radon veszélyesebb a korábban feltételezettnél (Index.hu)
• Az édes otthon rejtett veszélyei (Népszabadság)
• A radon (a Paksi Atomerőmű honlapján)
• Radon és dohányfüst: halálos páros?
• A tüdőrák jelentős kockázati tényezője a lakóhelyi radon
• A radonról
• Radioaktív anyagok a környezetben Archiválva 2007. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A sugárzás - muszakiak.hu - a műszaki portál