Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛmbɛr]

Főnév

ember

  1. és férfi
  1. akárki, valaki

Etimológia

  • Elhomályosult összetétel, tkp. (*em-) és férfi (*-er).
  • A szó első tagjához lásd az emse címszót.
  • A második taghoz lásd a férj címszót.

Fordítások

Ragozás

ember ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset ember emberek
tárgyeset embert embereket
részes eset embernek embereknek
-val/-vel emberrel emberekkel
-ért emberért emberekért
-vá/-vé emberré emberekké
-ig emberig emberekig
-ként emberként emberekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben emberben emberekben
-on/-en/-ön emberen embereken
-nál/-nél embernél embereknél
-ba/-be emberbe emberekbe
-ra/-re emberre emberekre
-hoz/-hez/-höz emberhez emberekhez
-ból/-ből emberből emberekből
-ról/-ről emberről emberekről
-tól/-től embertől emberektől
ember birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én emberem embereim
a te embered embereid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
embere emberei
a mi emberünk embereink
a ti emberetek embereitek
az ő emberük embereik
    • 1922, Zsigmond Móricz, Tündérkert,[1] könyv 1, fejezet 9:
      Az ebédrehívás mindannyiuknak jólesett, mert az ember megéhezik a sok beszéd közt s a háború félelmében.

Szinonimák

Származékok

Szólások, közmondások

  • ember - Értelmező szótár (MEK)
  • ember - Etimológiai szótár (UMIL)
  • ember - Szótár.net (hu-hu)
  • ember - DeepL (hu-de)
  • ember - Яндекс (hu-ru)
  • ember - Google (hu-en)
  • ember - Helyesírási szótár (MTA)
  • ember - Wikidata
  • ember - Wikipédia (magyar)

Főnév

ember (tsz. embers)

  1. parázs

Főnév

ember

  1. vödör