Más neve(i): Gumiarábikum, vagy arabmézga elavult magyar neve arabgumi, Acaciae gummi dispersione desiccatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Ugandában, Kenyában, Tanganyikában és Szudánban (verek a neve, Szudánban hashab), 4-6 m magas fa. A drog borsó-dió formájú, repedt felületű, üvegszerű, fehéres-sárgás.
A gumiarábikum egyes akáciafajok gumiszerű váladéka, mézgája, amelyből ipari módszerekkel ragasztószer, kötőanyag nyerhető.
A 15. században fedezték fel ismét európai hajósok a gumiarábikumot, és megindult behozatala kontinensünkre. Az arabicum, arab jelzők nem a származási helyre utaltak, hanem arra, hogy Európába leginkább arábiai kikötőkből (például Áden, Suakin) szállították a nyersmézgát.
Tartalmaz:→ arabin hemicellulóz (arabinsav Ca-, Mg-, K-sói). A benne található oxidázokat, peroxidázokat alkoholos melegítéssel inaktiválják, így nyerik a “desensimata” gyógyszerészeti terméket
Felhasználjuk: Gyógyszertechnológiában emulgeáló, stabilizáló. - E 414 élelmiszer-adalékanyag, a sűrítőanyagok csoportjába tartozik. - Általában a stabilizátor, máz, habzásgátló, kötőanyag, töltőanyag technológiai funkcióit látja el.
Eleinte leginkább orvosságként ismerték. Az újkorban a nyomda-, a papír- és a textiliparban, a cigarettagyártásban ragasztószerként, gyufafej, pirotechnikai anyagok, festékek, cipőkenőcsök, tinta kötő-, illetve sűrítőanyagaként, valamint a gyógyszeriparban emulziókhoz alkalmazták és alkalmazzák. A 20. század első harmadában a fényképészetben általános volt a guminyomat, azaz egyfajta bikromát eljárás, amely gumiarábikumos oldattal kezelt fotópapírokon lehetővé tette a művészi igényű szépiafelvételek kidolgozását.
A postai bélyegek ragasztandó oldalát gyakran szintén gumiarábikummal vonják be. Az élelmiszeriparban szirupok, gumi- és pillecukrok adalékanyaga, illetve fontos filmbevonatképző és kolloidstabilizátor (E-száma E-414). Mára a szintetikus anyagok előretörése háttérbe szorította használatát.
Lásd még: A növényről
