Ugrás a tartalomhoz

„Tégelyacélgyártás” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KobeatBot (vitalap | szerkesztései)
botok
38 634 szerkesztés
a Essen (Németország) → Essen (Észak-Rajna-Vesztfália) (WP:BÜ), apróbb javítások AWB
4. sor: 4. sor:
A tégelyacél tömörségét és gáztalanságát annak köszönhette, hogy a zárt, salakító anyaggal (pl. üvegpor) lefedett, agyag- vagy grafitkeverék tégelyekbe rakott frisstűzi acélhoz az eljárás során semmiféle szennyező anyag nem férhetett, másrészt a megolvadt betétet mintegy fél óráig állni hagyták a nagy hőmérsékletű kemence, illetőleg a tégely tiszta atmoszférájában. Ebből következik, hogy a tégelyben tulajdonképpen nem alakulhatott ki frissítő folyamat, mert hiányzott hozzá az oxidáló anyag, így csak a már korábban más módszerrel (fristűzzel) előállított kész acélanyagok finomításáról volt szó. Ez a termék volt az első folyékony acél, amit az öntött acélnak (Guss-stahl) nevezték, és ez később, a folytacélok ([[Bessemer-acélgyártás|Bessemer-acél]], [[Siemens–Martin-acélgyártás|Martin-acél]]) gyártása kezdeti időszakában némi zavarokat okozott.
A tégelyacél tömörségét és gáztalanságát annak köszönhette, hogy a zárt, salakító anyaggal (pl. üvegpor) lefedett, agyag- vagy grafitkeverék tégelyekbe rakott frisstűzi acélhoz az eljárás során semmiféle szennyező anyag nem férhetett, másrészt a megolvadt betétet mintegy fél óráig állni hagyták a nagy hőmérsékletű kemence, illetőleg a tégely tiszta atmoszférájában. Ebből következik, hogy a tégelyben tulajdonképpen nem alakulhatott ki frissítő folyamat, mert hiányzott hozzá az oxidáló anyag, így csak a már korábban más módszerrel (fristűzzel) előállított kész acélanyagok finomításáról volt szó. Ez a termék volt az első folyékony acél, amit az öntött acélnak (Guss-stahl) nevezték, és ez később, a folytacélok ([[Bessemer-acélgyártás|Bessemer-acél]], [[Siemens–Martin-acélgyártás|Martin-acél]]) gyártása kezdeti időszakában némi zavarokat okozott.


A tégelyacélgyártás elsősorban Angliában, később Németországban terjedt el és fejlődött, és közel kétszáz évig fennmaradt. A tégelyben gyártott, illetőleg finomított szerszámacélok révén főlég az angol finomacél világszerte híres és keresett lett. A tégelyacélból kezdetben kicsiny darabokat öntöttek, a nagyobb tömegű tégelyacéltuskók öntését az [[Essen (Németország)|esseni]] Krupp-gyárban oldották meg, amiket [[kovácsolás]]sal és [[hengerlés]]sel dolgoztak fel. A tégelyacél készítése eleinte faszén-, majd koksztüzelésű, levegőfújtatású kemencékben történt, a tégelyek agyagból, grafitból készültek. A tüzelés módja a 19. század közepétől (1861) változott meg, amikor a Siemens-féle szabadalom alapján a gáztüzelést, illetve a váltólégjárású (regeneratív tüzelésű) kemencéket kezdték használni, és a tégelyacélgyártás ettől kezdve terjedt el szélesebb körben, majd csak a villamos acélgyártás szorította háttérbe a minőségi, ötvözött acélok előállítása terén. Magyarországon az első tégelyacélművet [[Prakfalva|Prakfalván]], a Csáky grófság vasgyárában helyezték üzembe a [[kiegyezés]] után, [[Resicabánya|Resicán]] 1889-ben, [[Diósgyőri Acélművek|Diósgyőrben]] 1897-ben kezdték el a tégelyacél gyártását.
A tégelyacélgyártás elsősorban Angliában, később Németországban terjedt el és fejlődött, és közel kétszáz évig fennmaradt. A tégelyben gyártott, illetőleg finomított szerszámacélok révén főlég az angol finomacél világszerte híres és keresett lett. A tégelyacélból kezdetben kicsiny darabokat öntöttek, a nagyobb tömegű tégelyacéltuskók öntését az [[Essen (Észak-Rajna-Vesztfália)|esseni]] Krupp-gyárban oldották meg, amiket [[kovácsolás]]sal és [[hengerlés]]sel dolgoztak fel. A tégelyacél készítése eleinte faszén-, majd koksztüzelésű, levegőfújtatású kemencékben történt, a tégelyek agyagból, grafitból készültek. A tüzelés módja a 19. század közepétől (1861) változott meg, amikor a Siemens-féle szabadalom alapján a gáztüzelést, illetve a váltólégjárású (regeneratív tüzelésű) kemencéket kezdték használni, és a tégelyacélgyártás ettől kezdve terjedt el szélesebb körben, majd csak a villamos acélgyártás szorította háttérbe a minőségi, ötvözött acélok előállítása terén. Magyarországon az első tégelyacélművet [[Prakfalva|Prakfalván]], a Csáky grófság vasgyárában helyezték üzembe a [[kiegyezés]] után, [[Resicabánya|Resicán]] 1889-ben, [[Diósgyőri Acélművek|Diósgyőrben]] 1897-ben kezdték el a tégelyacél gyártását.


== Források ==
== Források ==
17. sor: 17. sor:


{{DEFAULTSORT:Tegelyacelgyartas}}
{{DEFAULTSORT:Tegelyacelgyartas}}

[[Kategória:Kohászat]]
[[Kategória:Kohászat]]
[[Kategória:Technológia]]
[[Kategória:Technológia]]

A lap 2018. július 22., 17:40-kori változata

Tégelyacél öntése (Robin Bell szobra, Sheffield)

A tégelyacélgyártást 1740-ben találta fel Benjamin Huntsman(wd), német származású angol órásmester. A Réaumur által kifejlesztett cementálási eljárás során a lágy acélrudak felülete keményebb lett, de a karbon (szén) eloszlása igen egyenlőtlen volt. Hunstman az átolvasztó módszerével eredetileg ezt az egyenlőtlen eloszlást kívánta homogenizálni, hogy jó minőségű acél alapanyagot kapjon például az órarugóihoz. A frisstűzben előfinomított, 10–20 kilogrammnyi acélt fedett tégelyben olvasztották, a szükséges hőmérsékletet faszén-, koksz-, később gáztüzeléssel biztosították. Egy kemencében több tégelyt is elhelyeztek. Az eljárás voltaképpen nem is annyira acélgyártó, mint inkább acélfinomító, nemesítő eljárás. Ezzel a módszerrel kezdődött az ötvözött acélok gyártása, például az első, ún, önedző Mushet-acél, a W- és Cr-ötvözésű gyorsacél, a Böhler-féle rapidacél és több más ötvözött acélfajta előállításával.

A tégelyacél tömörségét és gáztalanságát annak köszönhette, hogy a zárt, salakító anyaggal (pl. üvegpor) lefedett, agyag- vagy grafitkeverék tégelyekbe rakott frisstűzi acélhoz az eljárás során semmiféle szennyező anyag nem férhetett, másrészt a megolvadt betétet mintegy fél óráig állni hagyták a nagy hőmérsékletű kemence, illetőleg a tégely tiszta atmoszférájában. Ebből következik, hogy a tégelyben tulajdonképpen nem alakulhatott ki frissítő folyamat, mert hiányzott hozzá az oxidáló anyag, így csak a már korábban más módszerrel (fristűzzel) előállított kész acélanyagok finomításáról volt szó. Ez a termék volt az első folyékony acél, amit az öntött acélnak (Guss-stahl) nevezték, és ez később, a folytacélok (Bessemer-acél, Martin-acél) gyártása kezdeti időszakában némi zavarokat okozott.

A tégelyacélgyártás elsősorban Angliában, később Németországban terjedt el és fejlődött, és közel kétszáz évig fennmaradt. A tégelyben gyártott, illetőleg finomított szerszámacélok révén főlég az angol finomacél világszerte híres és keresett lett. A tégelyacélból kezdetben kicsiny darabokat öntöttek, a nagyobb tömegű tégelyacéltuskók öntését az esseni Krupp-gyárban oldották meg, amiket kovácsolással és hengerléssel dolgoztak fel. A tégelyacél készítése eleinte faszén-, majd koksztüzelésű, levegőfújtatású kemencékben történt, a tégelyek agyagból, grafitból készültek. A tüzelés módja a 19. század közepétől (1861) változott meg, amikor a Siemens-féle szabadalom alapján a gáztüzelést, illetve a váltólégjárású (regeneratív tüzelésű) kemencéket kezdték használni, és a tégelyacélgyártás ettől kezdve terjedt el szélesebb körben, majd csak a villamos acélgyártás szorította háttérbe a minőségi, ötvözött acélok előállítása terén. Magyarországon az első tégelyacélművet Prakfalván, a Csáky grófság vasgyárában helyezték üzembe a kiegyezés után, Resicán 1889-ben, Diósgyőrben 1897-ben kezdték el a tégelyacél gyártását.

Források

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tégelyacélgyártás&oldid=20183905”