„Karlócai béke” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
zászlók |
sablon le, elérhetetlen források ki, új források be, WP:CIKKCAKK, forráskérő |
||
15. sor: | 15. sor: | ||
| weboldal = <!--http:// nélkül--> |
| weboldal = <!--http:// nélkül--> |
||
}} |
}} |
||
{{nincs forrás}} |
|||
A '''karlócai békeszerződést''' [[1699]]. [[január 26.|január 26-án]] írták alá [[Karlóca|Karlócán]] ([[török nyelv|törökül]] ''Karlofça'', [[német nyelv|németül]] ''Karlowitz'', [[horvát nyelv|horvátul]] ''Srijemski Karlovci'', [[szerb nyelv|szerbül]] ''Sremski Karlovci'' – ma [[Szerbia]], [[Vajdaság Autonóm Tartomány|Vajdaság]]). A béke az [[1683]]–[[1697]]-es, a [[törökök]]et a [[Magyar Királyság]] területéről kiűző [[Habsburg birodalom|osztrák]]-[[Oszmán birodalom|oszmán]] háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az [[Oszmán Birodalom]], valamint a [[Habsburg Birodalom|Habsburg Monarchiát]], a lengyel-litván államot, a [[Velencei Köztársaság]]ot és [[Orosz Birodalom|Oroszországot]] is magában foglaló [[Szent Liga (1684)|Szent Liga]] voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak [[Magyar Királyság|Magyarország]] nagy részét, [[Erdély]]t és [[Szlavónia|Szlavóniát]]. |
A '''karlócai békeszerződést''' [[1699]]. [[január 26.|január 26-án]] írták alá [[Karlóca|Karlócán]] ([[török nyelv|törökül]] ''Karlofça'', [[német nyelv|németül]] ''Karlowitz'', [[horvát nyelv|horvátul]] ''Srijemski Karlovci'', [[szerb nyelv|szerbül]] ''Sremski Karlovci'' – ma [[Szerbia]], [[Vajdaság Autonóm Tartomány|Vajdaság]]). A béke az [[1683]]–[[1697]]-es, a [[törökök]]et a [[Magyar Királyság]] területéről kiűző [[Habsburg birodalom|osztrák]]-[[Oszmán birodalom|oszmán]] háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az [[Oszmán Birodalom]], valamint a [[Habsburg Birodalom|Habsburg Monarchiát]], a lengyel-litván államot, a [[Velencei Köztársaság]]ot és [[Orosz Birodalom|Oroszországot]] is magában foglaló [[Szent Liga (1684)|Szent Liga]] voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak [[Magyar Királyság|Magyarország]] nagy részét, [[Erdély]]t és [[Szlavónia|Szlavóniát]]. |
||
Az oszmán megszállás alatt lévő (korábban litván, majd lengyel) [[Podólia]] (ma: [[Ukrajna]]) [[Lengyelország]]hoz került, de a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt [[moldva]]i területeket. [[Dalmácia]] nagy részét és [[Peloponnészosz|Moreát]] ([[Peloponnészosz|Peloponnészosz-félsziget]]) a [[Velencei Köztársaság]] vette birtokba. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt [[Don]]-parti [[Azovi erőd|Azov]] erődjének megtartására. |
Az oszmán megszállás alatt lévő (korábban litván, majd lengyel) [[Podólia]] (ma: [[Ukrajna]]) [[Lengyelország]]hoz került, de a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt [[moldva]]i területeket. [[Dalmácia]] nagy részét és [[Peloponnészosz|Moreát]] ([[Peloponnészosz|Peloponnészosz-félsziget]]) a [[Velencei Köztársaság]] vette birtokba. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt [[Don]]-parti [[Azovi erőd|Azov]] erődjének megtartására. |
||
A karlócai békével [[Magyar Királyság|Magyarország]] nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, és lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése. A törökök a (nagyrészt lakatlan) [[Temesköz]] kivételével minden magyar hódoltsági területről lemondtak, bár a Temesköz jelentős részét [[Savoyai Jenő]] herceg vezette császári csapatok már elfoglalták. A békekötés megszabta, hogy az Oszmán Birodalomban a keresztény alattvalók vallásukat szabadon gyakorolhatják. A felek egymás országában szabadon kereskedhetnek. A foglyokat kicserélik, vagy mérsékelt váltságdíjért szabadon engedik. A határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újat a felek nem építhetnek. A béke illetve a fegyverszünet 25 évre lett megkötve. A szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a Habsburg-ellenes magyar erőket. [[Thököly Imre|Thököly Imrét]] és társait a magyar határtól távol telepítette le, a török birodalom belsejében, Nikomédiában (ma [[İzmit]]). |
A karlócai békével [[Magyar Királyság|Magyarország]] nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, és lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése. A törökök a (nagyrészt lakatlan) [[Temesköz]] kivételével minden magyar hódoltsági területről lemondtak, bár a Temesköz jelentős részét [[Savoyai Jenő]] herceg vezette császári csapatok már elfoglalták. A békekötés megszabta, hogy az Oszmán Birodalomban a keresztény alattvalók vallásukat szabadon gyakorolhatják. A felek egymás országában szabadon kereskedhetnek. A foglyokat kicserélik, vagy mérsékelt váltságdíjért szabadon engedik. A határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újat a felek nem építhetnek. A béke illetve a fegyverszünet 25 évre lett megkötve. A szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a Habsburg-ellenes magyar erőket. [[Thököly Imre|Thököly Imrét]] és társait a magyar határtól távol telepítette le, a török birodalom belsejében, Nikomédiában (ma [[İzmit]]).{{refhely|Tóth, 1997.}}{{refhely|Németh, 2015.}} |
||
== A béke értékelése == |
== A béke értékelése == |
||
''„Magyarország nem kapta vissza teljességben régi területét. A [[Temesköz]] török kézen maradt. A Királyság állami szuverenitása nem nyert megfogalmazást, a Habsburg-török megállapodás szerint a Fejedelemség, mint önálló állam nem létezett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a béke olyan áldásaival sem rendelkezhetett önállóan, mint a szabad kereskedelem, a rabcsere, a határvédelem és a török földön élők lelki gondozása. A török veszély sem múlt el: a XVIII. században még három hosszabb-rövidebb török háborút kellett Magyarországnak elszenvednie,”'' állapítja meg R. Várkonyi Ágnes. ''„A béke kidolgozásában nem vettek részt magyar politikusok, diplomaták, joggal állapítható meg: „sine nobis de nobis – nélkülünk döntöttek rólunk.”'' |
{{forr|''„Magyarország nem kapta vissza teljességben régi területét. A [[Temesköz]] török kézen maradt. A Királyság állami szuverenitása nem nyert megfogalmazást, a Habsburg-török megállapodás szerint a Fejedelemség, mint önálló állam nem létezett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a béke olyan áldásaival sem rendelkezhetett önállóan, mint a szabad kereskedelem, a rabcsere, a határvédelem és a török földön élők lelki gondozása. A török veszély sem múlt el: a XVIII. században még három hosszabb-rövidebb török háborút kellett Magyarországnak elszenvednie,”'' állapítja meg R. Várkonyi Ágnes. ''„A béke kidolgozásában nem vettek részt magyar politikusok, diplomaták, joggal állapítható meg: „sine nobis de nobis – nélkülünk döntöttek rólunk.”''}} |
||
{{Kép|Traité-Karlovci.jpg|280px|balra|A felségterületek változása a karlócai béke rendelkezései szerint}} |
{{Kép|Traité-Karlovci.jpg|280px|balra|A felségterületek változása a karlócai béke rendelkezései szerint}} |
||
30. sor: | 29. sor: | ||
{{-}} |
{{-}} |
||
== |
== Jegyzetek == |
||
{{jegyzetek}} |
|||
* [http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9909/akarlocai/akarlcai.htm A KARLÓCAI BÉKE] |
|||
* [http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/karlocai_beke_1699/ Karlócai béke, 1699] |
|||
* [http://kulturport.hu/tart/rcikk/f/0/139515/1 Január 26-án történt - A karlócai béke] |
|||
== Források == |
|||
*{{hely|Tóth, 1997.}}{{cite journal |quotes= |last=Tóth |first=István György |authorlink= |coauthors= |year=1997 |month= |title= |journal=[[Rubicon (folyóirat)|Rubicon]] |volume= |issue=1997/2. Békerendszerek |pages=– |id={{ISSN|0865-6347}} |
|||
*{{hely|Németh, 2015.}}{{cite web |url=http://mult-kor.hu/karloca-a-torok-vilag-vege-magyarorszagon-20150126?pIdx=1 |title=Karlóca: a török világ vége Magyarországon |date=2015-01-26 |accessdate=2015-12-16 |author=Németh Máté |publisher=Múlt-kor történelmi portál }} |
|||
== További információk == |
|||
{{commonskat|Treaty of Karlowitz}} |
{{commonskat|Treaty of Karlowitz}} |
||
== Lásd még == |
|||
== Kapcsolódó szócikkek == |
|||
* [[A török kiűzése Magyarországról]] |
* [[A török kiűzése Magyarországról]] |
||
* [[Zentai csata]] |
* [[Zentai csata]] |
A lap 2015. december 16., 20:38-kori változata
Karlócai béke | |
A karlóciai béketárgyalások (Ismeretlen németalföldi mester metszete, 1699) | |
A szerződés török nyelvű példánya (Velence, Dózse-palota) | |
Típusa | Határozott időtartamra (25 évre) szóló békeszerződés |
Aláírás dátuma | 1699. január 26. |
Aláírás helye | Karlóca (Karlowitz) |
Aláírók | Habsburg Birodalom Velencei Közt. Orosz Birodalom Oszmán Birodalom |
Nyelvek | német, török |
A Wikimédia Commons tartalmaz Karlócai béke témájú médiaállományokat. |
A karlócai békeszerződést 1699. január 26-án írták alá Karlócán (törökül Karlofça, németül Karlowitz, horvátul Srijemski Karlovci, szerbül Sremski Karlovci – ma Szerbia, Vajdaság). A béke az 1683–1697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző osztrák-oszmán háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az Oszmán Birodalom, valamint a Habsburg Monarchiát, a lengyel-litván államot, a Velencei Köztársaságot és Oroszországot is magában foglaló Szent Liga voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak Magyarország nagy részét, Erdélyt és Szlavóniát.
Az oszmán megszállás alatt lévő (korábban litván, majd lengyel) Podólia (ma: Ukrajna) Lengyelországhoz került, de a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt moldvai területeket. Dalmácia nagy részét és Moreát (Peloponnészosz-félsziget) a Velencei Köztársaság vette birtokba. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt Don-parti Azov erődjének megtartására.
A karlócai békével Magyarország nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, és lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése. A törökök a (nagyrészt lakatlan) Temesköz kivételével minden magyar hódoltsági területről lemondtak, bár a Temesköz jelentős részét Savoyai Jenő herceg vezette császári csapatok már elfoglalták. A békekötés megszabta, hogy az Oszmán Birodalomban a keresztény alattvalók vallásukat szabadon gyakorolhatják. A felek egymás országában szabadon kereskedhetnek. A foglyokat kicserélik, vagy mérsékelt váltságdíjért szabadon engedik. A határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újat a felek nem építhetnek. A béke illetve a fegyverszünet 25 évre lett megkötve. A szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a Habsburg-ellenes magyar erőket. Thököly Imrét és társait a magyar határtól távol telepítette le, a török birodalom belsejében, Nikomédiában (ma İzmit).[1][2]
A béke értékelése
„Magyarország nem kapta vissza teljességben régi területét. A Temesköz török kézen maradt. A Királyság állami szuverenitása nem nyert megfogalmazást, a Habsburg-török megállapodás szerint a Fejedelemség, mint önálló állam nem létezett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a béke olyan áldásaival sem rendelkezhetett önállóan, mint a szabad kereskedelem, a rabcsere, a határvédelem és a török földön élők lelki gondozása. A török veszély sem múlt el: a XVIII. században még három hosszabb-rövidebb török háborút kellett Magyarországnak elszenvednie,” állapítja meg R. Várkonyi Ágnes. „A béke kidolgozásában nem vettek részt magyar politikusok, diplomaták, joggal állapítható meg: „sine nobis de nobis – nélkülünk döntöttek rólunk.”[forrás?]
Jegyzetek
Források
- ↑ Tóth, 1997.: {{cite journal |quotes= |last=Tóth |first=István György |authorlink= |coauthors= |year=1997 |month= |title= |journal=Rubicon |volume= |issue=1997/2. Békerendszerek |pages=– |id=ISSN 0865-6347
- ↑ Németh, 2015.: Németh Máté: Karlóca: a török világ vége Magyarországon. Múlt-kor történelmi portál, 2015. január 26. (Hozzáférés: 2015. december 16.)
További információk
Kapcsolódó szócikkek