Azovi erőd
| Azovi erőd | |
 | |
| Ország |  Oroszország |
| Mai település | Azov |
| Épült | 1475 |
| Tulajdonos | Oroszország |
| Elhelyezkedése | |
.svg)
 Azovi erőd
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 47° 06′ 57″, k. h. 39° 25′ 18″47.115956°N 39.421581°EKoordináták: é. sz. 47° 06′ 57″, k. h. 39° 25′ 18″47.115956°N 39.421581°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Azovi erőd témájú médiaállományokat. | |
Az azovi erőd (oroszul Азовская крепость) erődítmény Azov városában, Oroszországban, a Rosztovi területen, szemközt a Don folyóval és északon az azovi kikötővel. Sáncok, őrtornyok és kapuk védik.[1] Az erődöt, melyet korábban Azak erőd néven ismertek, törökök alapították 1475-ben az Oszmán Birodalom számára. A birodalom északi határát védte, valamint a kijáratot az Azovi-tengerre.[2] Az Orosz Cárság és az Oszmán Birodalom több konfliktus után 1700. július 13-án aláírta a konstantinápolyi békét, amelyben a szultán elismerte Oroszország tulajdonjogát az azovi területre.[3]
Története
[szerkesztés]A 15. század második fele előtt velencei és genovai telepek voltak az erőd helyén. A Tanaisz nevű város a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem fontos tranzitállomása volt. Miután a várost 1471-ben elfoglalta az Oszmán Birodalom, egy hatalmas erődöt építettek ide. A kőfal és tizenegy torony egy dombot zárt közre; az elővárost várások és sáncok választották el. A várat kétszáz ágyú védte.[2]
Kozák időszak
[szerkesztés]
A doni és zaporizzsjai kozákok 1637. júniusban lerohanták és bevették az erődöt, amelyet aztán a sztyepp felől 400 lovasból álló kozák lovasság védett. 1641-ben a törökök megpróbálták visszafoglalni Azovot, és naponta 700–1000 lövedékkel támadták. Az erős ágyútűzben az erőd nagy része romba dőlt.[4] A falak egyes részei teljesen megsemmisültek; a tizenegy toronyból mindössze három maradt meg. A török seregek megrohamozták az erődöt, de komoly veszteségeket szenvedtek, és visszavonultak. Ezután a tüzérség indított támadást az erőd ellen. A túlerőben levő török hadsereg visszavonulásra kényszerítette a kozákokat a fellegvárra.[5] Azonban a súlyos veszteségek (20 000–70 000 halott és sebesült három hónap alatt) és az ellátási nehézségek miatt a törökök véget vetettek az ostromnak.
A kozákok felajánlották az Orosz Cárságnak, hogy annektálja Azovot. I. Mihály orosz cár és a nemzetgyűlés ezt elutasították, mivel újabb orosz-török háborúhoz vezetett volna, amire Oroszország nem állt készen. A kozákoknak nem voltak forrásaik az erőd újjáépítéséhez, ezért 1642 nyarán elhagyták.
Orosz időszak
[szerkesztés]
I. Péter orosz cár vezette az 1695–1696-os azovi hadjáratokat.[6] A katonai expedíció szárazföldön és vízen (Voronyezs, Volga és Don folyókon) haladt előre. Az első próbálkozás az azovi erőd megrohamozására 1695. augusztus 5-én történt Franz Lefort vezetésével. Ez nem volt sikeres, az orosz hadsereg csupán az őrtornyokat tudta elfoglalni. A roham során elesett és sebesült orosz katonák száma több mint 1500 volt.[7] A második rohamra szeptember 25-én került sor. A Preobrazsenszkij-testőrezred és a Szemjonovszkij-testőrezred Fjodor Matvejevics Aprakszin vezetésével elfoglalta az erődítés nagy részét, és bejutottak a városba. A törököknek azonban volt idejük rendezni soraikat, és Aprakszin előnyomulása nem kudarcot vallott a többi katonai egység támogatása nélkül. Az ostromot október 2-án abbahagyták.[8]
A második azovi hadjáratra 1696. júliusban került sor. Megtették az előkészületeket, hogy rohamra induljanak 1696. július 16-án. Július 17-én 1500 doni és zaporizsjai kozák indult támadásra, és sikerült két bástyát bevenniük. Hosszas ágyúzás után a védők július 19-én feladták az erődöt.[9] Az ostrom sikerében nagy szerepe volt I. Péter újonnan épített hadiflottájának.[10] 1700-ban a konstantinápolyi béke megkötésével az Oszmán Birodalom megerősítette, hogy elismeri Oroszország tulajdonjogát az azovi erődre.[11]
Az 1710–1711-es pruti hadjárat végén az Orosz Cárság arra kényszerült, hogy megkösse a pruti békét, amely többek között tartalmazta Azov visszaadását az Oszmán Birodalomnak.[12]
1736-ban a 28 000 főnyi doni hadsereg Peter Lacy vezetésével megostromolta az erődöt. Az orosz haderő folyamatos ágyútűz alatt tartotta az erődöt június 11-én. Lacy elrendelte, hogy június 28/29 éjjelén induljanak rohamra. Az ütközet alatt az orosz hadsereg nem várt ellenállásba ütközött. Az ütközetben az összes orosz veszteség 7 halott és 38 sebesült volt. Az éjszakai támadás után Musztafa Agi pasát az erőd feladására szólították fel. A belgrádi béke értelmében a város az Orosz Birodalomhoz került.[13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Крепостные валы с Алексеевскими воротами (orosz nyelven). Ассоциация малых туристских городов. [2017. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 1.)
- ↑ a b Тихонов, Ю. А. Азовское сидение. — Москва, 1970. P. 99
- ↑ Davies, Brian L.. Warfare, state and society on the Black Sea steppe, 1500-1700, Warfare and history. Routledge, 187. o. (2007). ISBN 0-415-23986-9
- ↑ Boeck, Brian J.. The Siege of Azov in 1641: Military Realities and Literary Myth, Warfare in Eastern Europe. Leiden, 188. o. (2012)
- ↑ Boeck, Brian J.. The Siege of Azov in 1641: Military Realities and Literary Myth, Warfare in Eastern Europe. Leiden, 191–2. o. (2012)
- ↑ Доценко В. Д. Флот Петра Великого. Азовский флот. Великое посольство. Керченский поход. // Морской альманах. № 1. Гл. 1. История Российского флота.: Saint-Petersburg 1992. С. 15
- ↑ Хронологический указатель военных действий русской армии и флота, Береждивость, 1–4. o. (1909)
- ↑ Шефов Н. А.. Битвы России, АСТ, 699. o. (2006)
- ↑ Gebei Sándor: A karlócai béke 300. évfordulójára. Történelmi Szemle, XLI. évf. 1–2. sz. (1999)
- ↑ Zsemlye János : I. Péter cár hadiflottájáról: (cím nélkül) . Valóság, LVI. évf. 4. sz. (2013. április)
- ↑ Bodnár Erzsébet: Orosz-osztrák együttműködés és vetélkedés a keleti kérdésben a 18. században és a 19. század első felében. Történeti tanulmányok, XIII. évf. (2005)
- ↑ Bodnár Erzsébet: Oroszország déli törekvései és a fekete-tengeri szorosok problémája (1700-1774). edit.elte.hu (2009) (Hozzáférés: 2021. április 25.)
- ↑ Баионов А. К.. Русская армия в царствование императрицы Анны Иоанновны. Война России с Турцией в 1736-1739 гг., 225. o. (1906)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Azov Fortress című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.