Száraznyírjes
Száraznyírjes (Suché Brezovo) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Besztercebányai |
Járás | Nagykürtösi |
Rang | község |
Első írásos említés | 1573 |
Polgármester | Eva Pasiarová |
Irányítószám | 991 03 |
Körzethívószám | 047 |
Forgalmi rendszám | VK |
Népesség | |
Teljes népesség | 94 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 10 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 404 m |
Terület | 11,48 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 18′ 31″, k. h. 19° 21′ 31″48.308611°N 19.358611°EKoordináták: é. sz. 48° 18′ 31″, k. h. 19° 21′ 31″48.308611°N 19.358611°E | |
Száraznyírjes weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Száraznyírjes témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Száraznyírjes (1899-ig Száraz-Brézó, szlovákul: Suché Brezovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.
Fekvése
Nagykürtöstől 14 km-re északra fekszik.
Története
A mai község területén, a történelem előtti időben a hallstatti és a pilinyi kultúra települései álltak.
A települést 1573-ban "Brezowa" alakban említik először. A divényi váruradalom része volt. A 17. század elején a hadak elpusztították, majd 1680 körül újra elnéptelenedett. 1848-ig birtoka megoszlott a divényi és a kékkői uradalom között. 1828-ban 32 házában 455 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. A falu mezőgazdasági jellegét később is megőrizte.
Nógrád vármegye monográfiája szerint "Száraznyirjes. (Azelőtt Száraz-Brézó.) A gácsi járásban fekvő kisközség Házainak száma 64, lakosaié 321, a kik leginkább tótajkúak és evangélikus vallásúak. Postája Nógrádszenna, távirója Gács és vasútállomása Nógrádszakal. E helységről csak a XVIII. század elejétől kezdve vannak adataink 1715-ben 15 és 1720-ban 12 tót háztartást írtak itt össze. 1848-ig a gróf Zichy és a gróf Forgách családok voltak a földesurai és most is a gróf Zichy és a gróf Forgách-családoknak, továbbá a nagylámi közbirtokosoknak van itt nagyobb birtokuk. A községhez tartozik Pusztalehota."[2]
A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Gácsi járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 305, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 123 lakosából 113 szlovák volt.
2011-ben 112 lakosából 93 szlovák.
Nevezetességei
Evangélikus temploma 1861-ben épült.
Külső hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nógrád vármegye.