1956-os Eurovíziós Dalfesztivál
1956-os Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Teatro Kursaal, Lugano, Svájc | |||||
Döntő | 1956. május 24. | ||||
Műsorvezető | Lohengrin Filipello | ||||
Rendező csatorna | RTSI | ||||
Győztes dal | Lys Assia (Refrain) | ||||
Magyar versenyző | — | ||||
Szavazási rendszer | Mindegyik országnak (Luxemburg kivételével) volt 2 zsűritagja, akik 2 pontot adtak a kedvenc daluknak. A luxemburgi zsűri nevében a svájci zsűri szavazott. A részletes eredményeket nem hozták nyilvánosságra, csak a győztest jelentették be. | ||||
Indulók száma | 7 (ország) 12 (előadó) 14 (dal) | ||||
Először részt vevő országok | Belgium Franciaország Hollandia Luxemburg Németország Olaszország Svájc | ||||
Visszatérő országok | — | ||||
Visszalépő országok | — | ||||
Nulla pontos dal | n.a. | ||||
Meghívott előadók | Les Joyeux Rossignols & Les Trois Ménestrels | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1956-os Eurovíziós Dalfesztivál volt az első Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Svájc adott otthont. A helyszín a luganói Teatro Kursaal volt.
A verseny ötlete egy évvel korábban, az Európai Műsorsugárzók Uniójának egy monacó-i ülésén vetődött fel, az olasz Sanremói Dalfesztivál mintájára.[1]
Az első versenyt főleg rádión lehetett figyelemmel kísérni. Kamerák is voltak a helyszínen, de a versenyről nem maradt fenn videófelvétel a győztes dal előadásának kivételével.[1]
A résztvevők
[szerkesztés]A részt vevő országokat kötelezték arra, hogy nemzeti döntőn válasszák ki az indulókat. (Ezt a szabályt később elvetették.)
Ausztria, Dánia és az Egyesült Királyság bár előzetesen jelezték indulási szándékukat, végül nem vehettek részt, mert lekésték a jelentkezési határidőt. Egy évvel később mindhárom ország csatlakozott.
Így végül hét ország énekesei alkották az első dalverseny mezőnyét. Ezek: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, és Svájc.
A verseny
[szerkesztés]Az egy óra negyven percen át tartó első verseny több dologban is rendhagyó volt. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy a részt vevő országok két-két dallal versenyeztek. Ezenkívül ez volt az egyetlen dalverseny, ahol a zsűritagok a saját országukra is szavaztak, illetve ahol nem volt nyílt szavazás, hanem csak a győztest hirdették ki. A részletes pontszámok sosem kerültek nyilvánosságra. Érdekesség, hogy máig ez volt az egyetlen alkalom arra is, hogy egy férfi egyedül vezette a műsort.
A szabályok értelmében a dalok legfeljebb három és fél percesek lehettek – ezt a következő évben három percre csökkentették –, és csak szólóénekesek vehettek részt. Duók már a következő évben szerepelhettek, együttesek viszont csak 1971-től.
Az előadókat egy huszonnégy tagú zenekar kísérte, Fernando Paggi karmester vezényletével.[1]
A dalok utáni szünetben a Les Joyeux Rossignols együttes szórakoztatta a közönséget.
A szavazás
[szerkesztés]Mindegyik részt vevő ország két zsűritagot küldött Luganóba, kivéve Luxemburg, akik engedélyt adtak rá, hogy a svájci zsűri szavazzon a nevükben. A későbbi években a szabályok már nem adtak lehetőséget erre.
A kéttagú zsűrik 2 pontot adtak a kedvenc daluknak – akár a sajátjuknak is –, és a legtöbb pontot kapott dalt hirdették ki győztesként. A részletes eredményeket nem hozták nyilvánosságra.
Eredmények
[szerkesztés]Nemzetközi közvetítések
[szerkesztés]Kommentátorok
[szerkesztés]Ország | Kommentátor | Közvetítés | ||
---|---|---|---|---|
Ausztria | Wolf Mittler | |||
Belgium | Janine Lambotte (franciául) | |||
Nand Baert (hollandul) | ||||
Dánia | Gunnar Hansen | |||
Egyesült Királyság | Wilfrid Thomas | |||
Franciaország | Michèle Rebel | |||
Hollandia | Piet te Nuyl | |||
Luxemburg | Jacques Navadic | |||
Németország | Wolf Mittler | |||
Olaszország | Franco Marazzi | |||
Svájc | Georges Hardy |
Térkép
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Az 1956-os Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 5.)