2006-os olaszországi parlamenti választások

A 2006-os olaszországi parlamenti választásokat, 2006. április 9 és 10-ei napokon tartották meg, aminek során megválasztották a Képviselőház és Szenátus tagjait.

A választásokat a balközép koalíció, az Unió nyerte meg, amin 25 ezer szavazattal többet kapott a képviselőházi választáson a jobbközép koalíciónál, azonban a szenátusi szavazáson a jobbközép koalíció 500 ezer szavazattal többet kapott az Uniónál, így is több mandátumhoz jutott az Unió. Ennek oka, hogy az akkor hatályos választási törvény szerint a Szenátus tagjai regionális és nem országos alapon választották meg.

Választási kampány

A kampányban a balközép vezetője Romano Prodi lett, az Európai Bizottság 1999-2004 közötti elnöke, Olaszország 1996-1998 közötti miniszterelnöke, a jobbközép koalíció jelöltje Silvio Berlusconi, akkori miniszterelnök volt.

A Szabadság Népe

A jobbközép koalíció a Szabadság Népe néven indult a választáson. A koalíció Silvio Berlusconi miniszterelnökségét támogatta, ám a koalíción belül komoly belső feszültségek és pártszakadások voltak. Az Új Olasz Szocialista Pártnak - amely az egykori Olasz Szocialista Párt tagjaiból állt és vezetője Gianni De Michelis Berlusconi-kormány tárca nélküli minisztere volt - a baloldali szárnya Bobbo Craxi vezetésével kilépett a pártból.

A Keresztény és Centrista Demokraták Uniója (UDC) párt megvonta a koalíciótól a támogatást, mert nem tetszett nekik a hatályos választási törvény, amely a pártlistás szavazáson alapult és a koalíciónak volt előnyös. Ők az arányos képviselt szavazást szerették volna, mert ez a pártnak előnyös lett volna, továbbá kezdeményezték, hogy a jobbközép koalíció is tartson előválasztást a koalíciónak a vezetőjéről. Amikor visszaállították törvényben az arányos szavazási rendszert - amely merőben eltért attól amit az UDC javasolt, akkor a párt teljesen vezetőséget lemondott.

Az Unió

A balközép Olajfa koalíció 2005-ben nevet váltott és Az Unió néven alakult át. A koalíció vezetője Romano Prodi, az Olajfa egykori listavezetője lett. Prodi azonban hogy hatalmát legitimálja előválasztást jelentett be, amit 2005. október 16-án tartottak meg és Prodit választották meg a koalíció vezetőjévé.

Választási programok

Az Unió

Hosszas egyeztetések után a balközép koalíció, 2006. február 10-én tette közzé választási programját.^[1] A legfőbb program pontok a következők voltak:

Jobb közbiztonság, rendőrségi források átcsoportosításával
Ellenőrzött bevándorlás és Olaszország mint bevándorlási célpont népszerűsítése
Gyorsabb, megbízhatóbb igazságszolgáltatás
Fekete munkáltatás elleni harc
Európai Unióval való nagyobb integráció
Élettársi kapcsolat bevezetése
Olasz csapatok azonnali visszavonása Irakból
Rugalmas munkavégzés törvényi szabályozása
Ideiglenes állásokra magas adó kivetése

Szabadság Népe

A Szabadság Népe 2006. február 25-én jelentett meg választási programját:^[2]

A régióknak a fiskális autonómia bővítése
Nagy beruházások véghez vitele, többek közt A Messinai-szoros hídja megépítése
Kis és családi vállalkozások támogatása, az exportban Made in Italy megjelölés bevezetése az olasz termékekre.
Adócsökkentés
USA-val való kapcsolat rendezése és az európai uniós kötelezettségek felülvizsgálata
Házasságon alapuló családok értékeinek védelme
Szigorúbb büntetőjog
Munkahelyteremtés a fiatal, pályakezdő olaszoknak és a nőknek
Bevándorlás korlátozása

Választási koalíciók

		Ideológia	Párt elnök
Az Unió	Baloldal Demokratái (DS)	Szociáldemokrácia	Piero Fassino
	Demokrácia a Szabadság – Margaréta (DL)	Szociálliberalizmus	Francesco Rutelli
	Kommunista Újraalapítás Pártja (PRC)	Kommunizmus	Fausto Bertinotti
	Rózsa az Ökölben (RnP)	Szociálliberalizmus	Emma Bonino
	Olasz Kommunisták Pártja (PdCI)	Kommunizmus	Oliviero Diliberto
	Értékek Olaszországa (IdV)	Korupcióellenesség	Antonio Di Pietro
	Zöldek Szövetsége (FdV)	Zöld politika	Alfonso Pecoraro Scanio
	Demokraták Európáért Uniója (UDEUR)	Kereszténydemokrácia	Clemente Mastella
	Olasz Nyugdíjasok Pártja (PP)	Nyugdíjasok érdekképviselete	Carlo Fatuzzo
	Olasz Szocialisták (IS)	Szociáldemokrácia	Bobo Craxi
	Déltiroli Néppárt (SVP)	Regionalizmus	Luis Durnwalder
	Autonómia Szabadság Demokrácia (ALD)	Regionalizmus	Roberto Nicco
Szabadság Népe	Forza Italia (FI)	Liberális konzervativizmus	Silvio Berlusconi
	Nemzeti Szövetség (AN)	Nemzeti konzervativizmus	Gianfranco Fini
	Keresztény és Centrista Demokraták Uniója (UDC)	Kereszténydemokrácia	Pier Ferdinando Casini
	Északi Liga – Mozgalom az Autonómiáért (LN–MpA)	Regionalizmus	Umberto Bossi
	Kereszténydemokraták az Autonómiáért – Új Olasz Szocialista Párt (DC–PS)	Centrizmus	Gianni De Michelis
	Szociális Alternatíva (AS)	Olasz nacionalizmus	Alessandra Mussolini
	Háromszínű Láng	Neofasizmus	Luca Romagnoli
	Euroellenes Mozgalom (NE)	Euroszkepticizmus	Renzo Rabellino

Televíziós viták

A televíziós vitákat Romano Prodi és Silvio Berlusconi között tartották meg.

1. vita: 2006. március 14.

Az első vitát 2006. március 14-én tartották meg a Rai Uno csatornán, aminek moderátora Clemente Mimum, a TG1 igazgatója volt. A kérdező újságírók Roberto Napoletano, az Il Messaggiero és Marcello Sorgi a La Stampa képviselői voltak. A műsort 16 millión nézték.

2. vita: 2006. április 4.

A második vitát ^[3] 2006. április 4-én tartották meg, aminek moderátora Bruno Vespa volt és ugyanazok az újságírók voltak a vitán, akik az előző vitán is jelen voltak.

Jegyzetek

↑ [1] Archiválva 2006. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.
↑ [2] Archiválva 2006. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben.
↑ Fraser, Christian: Europe | Insults fly in Italy poll debate. BBC News, 2006. április 3. (Hozzáférés: 2010. június 4.)

[1] [1] Archiválva 2006. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.

[2] [2] Archiválva 2006. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben.

[3] Fraser, Christian: Europe | Insults fly in Italy poll debate. BBC News, 2006. április 3. (Hozzáférés: 2010. június 4.)

[1]

[2]

[3]