2019-es Ázsia-kupa (döntő)
2019-es Ázsia-kupa, döntő | ||||||||||||||
Kiírás: 2019-es Ázsia-kupa | ||||||||||||||
A katari válogatott a kupaátvételt követően | ||||||||||||||
A mérkőzés végeredménye | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
A mérkőzés adatai | ||||||||||||||
Dátum | 2019. február 1. | |||||||||||||
Stadion | Zájed sejk stadion | |||||||||||||
Város | Abu-Dzabi | |||||||||||||
Játékvezető | Ravshan Ermatov (üzbegisztáni) | |||||||||||||
Nézőszám | 36 776 | |||||||||||||
A 2019-es Ázsia-kupa döntője az Ázsiai Labdarúgó-szövetség 2019-es kontinensbajnokságának zárómérkőzése volt. Február 1-jén rendezték meg Abu-Dzabiban, a Zájed sejk stadionban az Egyesült Arab Emírségekben Japán és Katar részvételével.
Japán korábban négy döntőt játszott, és mind a négyet megnyerte, míg Katar története során először jutott be a kontinenstorna fináléjába. A mérkőzést, és vele története első Ázsia-kupa-trófeáját Katar nyerte meg 3–1-re, miután az első félidőben kétgólos előnyre tett szert, a második félidőben pedig egy büntetőből szerzett találattal végleg eldöntötte a találkozó kimenetelét.
Érdekesség, hogy a katari szurkolók nagy része nem szurkolhatott a tornán hazája válogatottjának a katari diplomáciai válság miatt. A katari labdarúgókat a torna során, de főképpen az Egyesült Arab Emírségek elleni elődöntőben több atrocitás is érte a hazai szurkolók részéről.
A mérkőzést követően tartották meg a torna díjátadó ceremóniáját, ahol túlnyomó többségben a győztes válogatott tagjait díjazták, míg Japán lett a 2019-es Ázsia-kupa fair play díjasa. A katariak csatára, Almaz Ali lett a torna legjobb játékosa és gólkirály is, kilenc találatával pedig megdöntötte az iráni Ali Dáji vonatkozó, 1996-ban felállított rekordját.
A helyszín
[szerkesztés]A döntő helyszíne az Abu-Dzabiban található Zájed sejk stadion volt. A 43 000 férőhelyes stadiont 1980-ban adták át, az Egyesült arab emírségekbeli labdarúgó-válogatott otthona.[1][2] Korábban házigazdája volt az 1996-os Ázsia-kupa, a 2003-as ifjúsági labdarúgó-világbajnokság, és több klubvilágbajnokság döntőjének is.[3][4] Bár a tornát megelőző években felvetődött egy 60 000 férőhelyes stadion építése is, végül 2017-ben ez a létesítményt jelölték ki a nyitómérkőzés és a döntő helyszínéül is.[5]
Út a döntőig
[szerkesztés]Japán | Szakasz | Katar | ||
---|---|---|---|---|
Ellenfél | Végeredmény | Csoportkör | Ellenfél | Végeredmény |
Türkmenisztán | 3–2 | 1. forduló | Libanon | 2–0 |
Omán | 1–0 | 2. forduló | Észak-Korea | 6–0 |
Üzbegisztán | 2–1 | 3. forduló | Szaúd-Arábia | 2–0 |
Az F-csoport győztese | Helyezés | Az E-csoport győztese | ||
Ellenfél | Végeredmény | Kieséses szakasz | Ellenfél | Végeredmény |
Szaúd-Arábia | 1–0 | Nyolcaddöntő | Irak | 1–0 |
Vietnám | 1–0 | Negyeddöntő | Dél-Korea | 1–0 |
Irán | 3–0 | Elődöntő | Egyesült Arab Emírségek | 4–0 |
Japán
[szerkesztés]Japán az Ázsia-kupák rekordere négy győzelmével. A 2019-es tornát megelőzően 2011-ben diadalmaskodott.[6] Az E-csoportban kezdte szereplését a csapat, a selejtezők során hét győzelmet és egy döntetlent elérve, 27 gólt szerezve, veretlenül kvalifikálták magukat a kontinenstornára.[7] Miután a csapat a 2018-as labdarúgó-világbajnokságon a legjobb tizenhat között fejezte be szereplését Nisino Akira távozott a válogatott éléről, az új szövetségi kapitány pedig Morijaszu Hadzsime lett, aki az U23-as válogatott szövetségi edzője volt az azt megelőző időszakban.[8] Morijaszu több korábbi meghatározó, európai bajnokságokban is bizonyító játékostól, így Kagava Sindzsitől és Okazaki Sindzsitől is elköszönt és inkább fiatalabb játékosoknak adott lehetőséget.[9][10] A torna kezdetet előtt irányításával a japánok öt felkészülési mérkőzést játszottak.[11]
Az Ázsia-kupa nyitófordulójában Türkmenisztán volt az ellenfél, és a 26. percben Arslanmjrat Amanov góljával előnybe is került az esélytelenebbnek vélt csapat. A második félidőben Ószako Júja négy perc alatt két gólt szerzett, Dóan Ricu pedig kétgólosra növelte a japánok előnyét. Ahmet Ataýev a 78. percben 3–2-re módosította az eredményt, az azonban már nem változott a találkozó végéig.[12] Morijaszu csapata küzdeni akarását emelte ki, de hozzátette, hogy csapatának javulnia kell a torna későbbi szakaszára.[13] A második körben Omán volt az ellenfél, Haragucsi Genki a 28. percben szerezte a találkozó egyetlen gólját, Japán 1–0-ra győzött.[14] Biztos továbbjutóként a harmadik fordulóban Morijaszu az addig kevesebbet játszóknak adott játéklehetőséget, egyedül Kitagava Kója maradt az alapcsapatból az Üzbegisztán elleni kezdőcsapatba. Japán tartalékos felállásban is győzött 2–1-re, a gólokat Mutó Josinori és Siotani Cukasza szerezték.[15]
A Szamurájok a legjobb tizenhat között Szaúd-Arábiával mérkőztek meg és ezúttal már az első két csoportmérkőzéshez hasonlóan az alapcsapat lépett pályára. Japán 1–0-s győzelemmel jutott be a legjobb nyolc csapat közé,[16] a győztes gólt a 20. percben Tomijaszu Takehiro szerezte.[17] A negyeddöntők során bemutatkozott az Ázsia-kupák történetében a VAR (video assistant referee), azaz a videóbírós rendszer, és a Vietnám elleni találkozón a 25. percben máris fontos szerepe volt, Japánnak egy kétes tizenhatoson belüli kezezéses esetet követően ítéltek tizenegyest. A büntető ugyan kimaradt, azonban Dóan Ricu az 57. percben megszerezte a győztes gólt, Japán a legjobb négy közé jutott.[18] Morijaszu csapata és főleg védekezőbb felfogású játékstílusa több kritikát kapott a szakmától és a szurkolóktól, azonban a szakember megvédte csapatát, mondván így is elérték célkitűzésüket a tornán.[19] Az Irán elleni elődöntőben végül fölényes, 3–0-s győzelemmel lépett a döntőbe a csapat, ötödszörre a torna történetében.[20][21]
Katar
[szerkesztés]Katar az Ázsia-kupa korábbi kiírásai közül kilenc alkalommal szerepelt a tornán, és csupán két alkalommal jutott tovább csoportjából, és mindkét alkalommal a negyeddöntőben esett ki.[22][23] Miután az ország megkapta a 2022-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát, és alanyi jogon résztvevőjévé vált a tornának, a katari labdarúgó-szövetség illetékesei új programot indítottak el, hogy felzárkóztassák az ország labdarúgását a világ élmezőnyéhez. Félix Sánchezt, a Barcelona korábbi ifjúsági koordinátorát bízták meg a felnőtt és az utánpótlás válogatottak felkészítésével és hogy fiatal tehetségeket neveljen a 2022-es világbajnokság idejére.[24][25]
A 2019-es Ázsia-kupa selejtezői során hét győzelmet szerezve és egy vereséget elszenvedve csoportelsőként jutott ki a csapat a kontinenstornára. A Bhután válogatottja felett aratott 15–0-s győzelemmel egy új rekordot is felállított a válogatott.[26][27] Mindeközben a 2018-as labdarúgó-világbajnokságra nem sikerült kvalifikálnia a csapatnak, tíz mérkőzésen hétszer is vesztesen hagyták el a pályát a katari válogatott játékosai.[28] Sánchez ezt követően több, még 22 évnél fiatalabb játékos beépítését is megkezdte a felnőttek közé, jórészt a hazai bajnokság meghatározó klubcsapataira és az irányításával a 2014-es U19-es Ázsia-bajnokságot megnyerő válogatott tagjaira támaszkodva.[25] A tornát megelőzően két európai csapattal vívott felkészülési mérkőzést a válogatott, miközben a katari diplomáciai válság miatt a játékosok és a szurkolók nagy részének az Egyesült Arab Emírségekbe való utazása és tartózkodása is veszélyben forgott.[29][30]
Katar az E-csoportba nyert besorolást. Az első fordulóban Libanont győzték le 2–0-ra Baszám er-Rávi és Almaz Ali góljaival.[31] Ez volt az első alkalom, amikor Katar egy másik országban rendezett Ázsia-kupán mérkőzést tudott nyerni.[32] A második körben Észak-Koreával játszottak, hivatalosan 452 fizető néző előtt, és győztek fölényesen 6–0-ra, úgy hogy Ali négyszer is eredményes volt a találkozó során.[33] Az utolsó csoportmérkőzésen Szaúd-Arábia ellen a duplázó Ali vezetésével 2–0-ra győztek és csoportelsőként jutottak a legjobb tizenhat csapat közé.[34][35]
A nyolcaddöntőben Irakkal szemben 1–0-ra nyert a csapat, a győztes gólt Baszám er-Rávi szerezte szabadrúgásból a 62. percben. A négy közé jutásért rendezett találkozón Dél-Koreával szemben újabb 1–0-s győzelmet aratott a csapat, Abd el-Azíz Hátem góljával az elődöntőbe juttatta hazája válogatottját. Ott a házigazda Egyesült Arab Emírségek válogatottja volt az ellenfél, a Zájed sejk Stadionban, 38 646 néző előtt. A hazai szurkolók ellenségesen fogadták a katariakat, akiket a mérkőzés során többször szandállal és vizespalackokkal dobáltak meg. A katariak a külső körülmények ellenére fölényes, 4–0-s győzelemmel jutottak a döntőbe, Almaz Ali pedig megszerezte nyolcadik gólját is a tornán, amivel új rekordot állított fel.[36] Katar a döntőig vezető úton nem kapott egyetlen gólt sem, erre korábban a 2015-ös tornán Dél-Korea volt képes.[37]
A mérkőzés előzményei
[szerkesztés]A játékvezető
[szerkesztés]A döntő játékvezetője az üzbég Ravshan Ermatov volt, akit 2019. január 30-án jelölt ki a feladatra az Ázsiai Labdarúgó-szövetség. Ermatov az egyik legnevesebb ázsiai játékvezető, közreműködött korábban világbajnoki mérkőzéseken, a 2012-es olimpián, Konföderációs kupán és klubvilágbajnokságon is.[38]
Munkáját honfitársai, Abduhamidullo Rasulov és Jahongir Saidov segítették partbíróként, kiegészülve a kínai Ma Ninggel. A videóbíró az olasz Paolo Valeri volt, segítője a maláj Muhammad Taqi és az ausztrál Chris Beath. Első alkalommal használták az ázsia-kupák történetében a videóbírót a döntőben.[39]
Vita a katari játékosok szereplésének jogosultsága körül
[szerkesztés]2019. január 30-án, nem sokkal az elődöntőben elszenvedett vereséget követően az Egyesült Arab Emírségek Labdarúgó-szövetsége hivatalos fellebbezést nyújtott be az Ázsiai Labdarúgó-szövetséghez, mert véleményük szerint a szudáni születésű Almaz Ali, valamint az iraki születésű Baszám er-Rávi nem játszhatott volna a tornán a FIFA hatályos szabályozása szerint, amely kimondja, hogy a játékosok jogosultak egy adott ország válogatottjában való játékra, ha legalább öt évig folyamatosan, életvitelszerűen élnek az adott országban, 18 éves koruktól kezdődően.[40] Az AFC fegyelmi és etikai bizottsága 2019. február 1-jén további észrevételek vagy magyarázat nélkül elutasította az Egyesült Arab Emírségek Labdarúgó-szövetségének tiltakozását.[41][42]
A mérkőzés
[szerkesztés]A mérkőzés helyi idő szerint 18:00 órakor kezdődött Abu-Dzabiban, a Zájed sejk stadionban 36 776 néző előtt, akik közül több ezren Ománból látogattak el a döntőre.[43] A katari Almaz Ali a 12. percben szerezte meg a vezetést csapatának, miután az Acsram Afíftól kapott labdát ollózó mozdulattal a hálóba juttatta. A torna során szerzett kilencedik góljával a katari játékos új csúcsot állított fel, megdöntve az iráni Ali Dáji 1996-os rekordját.[44] Katar a 27. percben megduplázta előnyét, miután Abd ál-Azíz Hátem is gólt szerzett.
Japán a második félidő elején átvette a játék irányítását és több gólszerzési lehetőséget is kidolgozott. Az 56. percben Katar majdnem újabb gólt szerzett,[45] majd Minamino Takumi 69. percben szerzett találatával Japán felzárkózott egy gólra.[44] A 82. percben a japánok csapatkapitánya, Josida Maja a büntetőterületen belül kézzel ért a labdához, így Katar tizenegyest rúghatott, amiből Acsram Afíf eredményes volt, kialakítva a végeredményt.[46]
2019. február 1.
18:00 (UTC+04:00) |
Japán | 1–3 | Katar |
---|---|---|
Minamino 69' | (0–2) Jegyzőkönyv |
Ali 12' Hátem 27' Afíf 83' (11-esből) |
|
|
A mérkőzés legjobbja:
Asszisztensek:[49]
|
Szabályok[50]
|
A mérkőzést követő események
[szerkesztés]A Japán feletti győzelemmel Katar megszerezte első Ázsia-kupa győzelmét. Mindezt hibátlan teljesítménnyel, hét mérkőzésen aratott hét győzelemmel tette.[51][52] Korábban még sohasem jutottak tovább a torna negyeddöntős szakaszánál, és a kilencedik ország lett, amely elnyerte a kontinens legrangosabb trófeáját. Japán a 2019-es kiírásban első vereségét szenvedte el, miután a korábbi hat találkozójának mindegyikét megnyerte, és története első Ázsia-kupa-döntőjét veszítette el, a korábbi négy fináléját egyaránt megnyerte a Szamurájok válogatottja. A mérkőzésen mutatkozott be az új, kifejezetten a döntőre készített labda és a győztes egy teljesen új trófeát vehetett át a díjátadó ceremónián. Ez volt az első olyan döntő, amelyen használták a videóbírót az Ázsia-kupák történetében.[53]
A győztes katari csapatból Almaz Alit választották a torna MVP-jének (Most Valuable Player), azaz legértékesebb játékosának. Ali lett egyben a torna gólkirálya is kilenc góljával, ezzel megdöntve az iráni Ali Dáji vonatkozó rekordját, aki az 1996-os kontinenstorna során nyolcszor volt eredményes.[54] Szád es-Síb kapus lett posztján a legjobb a kiírásban, a torna során hat találkozón nem kapott gólt, csupán Minamino Takumi tudott betalálni a kapujában a döntőben.[55] A döntő legjobbjának a katari Acsram Afífot választották, aki két gólpasszt és egy gólt jegyzett a mindent eldöntő mérkőzésen, kulcsszerepet vállalva hazája sikerében. Összességében tíz gólpasszal fejezte be a bajnokságot, ami újabb rekord az Ázsia-kupák történetében.[56] A második helyezett Japán elnyerte a fair play-díjat, mint a verseny legsportszerűbb, és legkevesebb sárga valamint piros lapos figyelmeztetést kapó együttese.[48]
Katar és Japán egyaránt meghívást kapott a 2019-es Copa América küzdelmeire a Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség képviselőitől.[57]
A katari székhelyű Al-Dzsazíra hírtelevízió a mérkőzést követő tudósításában kihangsúlyozta, hogy az emírségekbeli újságok és hírforrások úgy írtak a döntőről, hogy azt a japán válogatott tagja vesztették el, kisebbítve ezzel a katariak érdemeit és tovább élezve a két ország közötti feszült viszonyt.[58][59]
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2019 AFC Asian Cup Final című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Reedie, Euan. „Zayed Sports City: In a league of its own”, Gulf News, 2015. május 27. (Hozzáférés: 2018. december 28.)
- ↑ „Ultimate guide to the eight stadiums used at the 2019 Asian Cup in the United Arab Emirates”, Fox Sports, 2018. december 17. (Hozzáférés: 2018. december 28.)
- ↑ McAuley, John. „Al Ain ready to take on 'world class' teams after confirming place at Fifa Club World Cup”, The National, 2018. május 16. (Hozzáférés: 2018. december 28.)
- ↑ Meenaghan, Gary. „When Iniesta and football's future stars discovered UAE's passion: The 2003 Fifa World Youth Championships”, The National, 2015. július 29. (Hozzáférés: 2019. június 10.)
- ↑ Asian Football Confederation (23 January 2017). "AFC Asian Cup UAE 2019 stadiums and match dates confirmed". Sajtóközlemény. Elérés: 28 December 2018.
- ↑ „Factbox: Asian Cup”, Reuters, 2018. december 31. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ „2018 World Cup qualifying: Japan turn on style to thrash Syria to secure top spot in Group E”, The National, 2016. március 29. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ „Hajime Moriyasu appointed manager of Japan men's national team”, The Japan Times, 2018. július 26. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ „Moriyasu relies on youth in Japan's Asian Cup squad”, Chicago Tribune, 2018. december 13. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ „Japan shuns Shinji Kagawa for bid to regain Asian Cup, Shinji Okazaki also out as coach goes for youth”, The Straits Times, 2018. december 12. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ „Samurai Blue optimistic for 2019”, The Japan Times, 2018. december 15. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ „Yuya Osako scores twice as Japan rallies past Turkmenistan in Asian Cup opener”, The Japan Times, 2019. január 9. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ Radley, Paul. „Hajime Moriyasu warns Japan they must raise their game at the Asian Cup after struggling to beat Turkmenistan”, The National, 2019. január 9. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ Prashant, N. D.. „Asian Cup: Japan pip Oman on penalty to qualify for last 16”, Gulf News, 2019. január 13. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ „Japan beats Uzbekistan, claims top spot in Group F at Asian Cup”, The Japan Times, 2019. január 18. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ „Japan's defensive capabilities impress Moriyasu”, Asian Football Confederation, 2019. január 22. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ „Takehiro Tomiyasu's header propels Japan past Saudi Arabia”, The Japan Times, 2019. január 21.. [2019. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ McAuley, John. „Japan reach Asian Cup semi-finals as VAR comes into play for first time in tournament”, The National, 2019. január 24. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ Passela, Amith. „Japan manager Hajime Moriyasu: results, not performances, are all that matter at the Asian Cup”, The National, 2019. január 27. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ Passela, Amith. „Japan reach Asian Cup final as Yuya Osako double sinks Iran in Al Ain”, The National, 2019. január 28. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ „Japan ease to Asian Cup final place with victory over favourites Iran”, ESPN, 2019. január 28. (Hozzáférés: 2019. január 29.)
- ↑ „Factbox: United Arab Emirates v Qatar - Asian Cup semi-final”, Reuters, 2019. január 28. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ Rajan, Adwaldh. „The AFC Asian Cup 2019 contenders: Qatar”, Fox Sports Asia, 2018. december 30.. [2019. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ Mehrish, Akshat. „Not just pretty stadiums: Incredible Qatar ready to host the 2022 FIFA World Cup”, Fox Sports Asia, 2019. január 28.. [2019. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ a b Ganguly, Sudipto. „Qatar seeks solid World Cup rehearsal in UAE”, Reuters, 2018. december 29. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ „China's shock win over Qatar to keep World Cup hopes alive has fans, media believing”, The National, 2016. március 30. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ „Bhutan thrashed 15-0 by Qatar in qualifier”, FourFourTwo, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ Harding, David. „World Cup failure puts Qatar back in spotlight”, Yahoo! Sports, 2017. szeptember 6.. [2018. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ Aziz, Saba. „Qatar at Asian Cup: 'No need to mix politics with football'”, Al Jazeera, 2019. január 7. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ „Football: Qatar coach to 'isolate' team from Gulf politics at Asian Cup”, The Straits Times, 2019. január 6. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ „Qatar off to a flying start with 2-0 win against Lebanon”, The Peninsula, 2019. január 10. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ „Japan, Qatar start Asian Cup runs with narrow wins”, USA Today, 2019. január 9. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ „Almoez Ali scores four as Qatar thrash North Korea to reach 2019 Asian Cup last-16”, The National, 2019. január 13. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ Aziz, Saba. „Qatar vs Saudi Arabia: Football, blockade and piracy at Asian Cup”, Al Jazeera, 2019. január 17. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ Paris, Francesca. „Politics Stay Off The Soccer Field As Qatar Plays Saudi Arabia”, NPR, 2019. január 17. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ „Asian Cup: Qatar beat UAE 4-0 as hosts' fans throw shoes at players”, BBC Sport, 2019. január 29. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ Park, Yuna. „South Korea sack coach Stielike after Qatar defeat”, Reuters, 2017. június 14. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ „Ravshan Irmatov to officiate showpiece final”, Asian Football Confederation, 2019. január 31. (Hozzáférés: 2019. január 31.)
- ↑ „Factbox: Japan v Qatar - Asian Cup final”, Reuters, 2019. január 30. (Hozzáférés: 2019. január 31.)
- ↑ FIFA STATUTES April 2015 edition
- ↑ „AFC gives its verdict on UAE's complaint over eligibility of 2 Qatar players in AFC Asian Cup 2019”, Fox Sports, 2019. február 1.. [2019. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. november 9.)
- ↑ UAE protest at eligibility of Qataris dismissed on day of final. Reuters, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ Krishnan, Joe. „Asian Cup final 2019 LIVE: Japan vs Qatar commentary stream, TV channel, team news, line-ups, score prediction”, Evening Standard, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ a b „Qatar stun Japan with 3-1 win to be crowned Asian Cup champions”, The Guardian, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ „Impressive Qatar beat Japan to win Asian Cup”, FTBL, 2019. február 2. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ McAuley, John. „Qatar win the Asian Cup with 3-1 victory over Japan”, The National, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ AFC Asian Cup, match report: Japan 1–3 Qatar. The-AFC.com . Asian Football Confederation, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ a b „Qatar clinch historic title”, Ázsiai Labdarúgó-szövetség, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ Match Officials for February 1. Asian Football Confederation. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
- ↑ AFC Asian Cup 2019 Competition Regulations (PDF). Asian Football Confederation. [2018. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 4.)
- ↑ „Qatar win maiden continental title”, Fédération Internationale de Football Association, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ „Qatar, Japan advance in Asian Cup with perfect record”, Associated Press, 2019. január 29.. [2019. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ „More history to be made in final”, Asian Football Confederation, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ „Record-breaker Almoez Ali named MVP”, Asian Football Confederation, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ „Qatar's Saad Al Sheeb crowned Best Goalkeeper”, Asian Football Confederation, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ Sharma, Sarthak. „AFC Asian Cup 2019: Qatar's Akram Afif notches up record breaking 10th assist vs Japan”, Fox Sports Asia, 2019. február 1.. [2019. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ „Qatar routs rival UAE to set up match against Japan in Asian Cup final”, The Japan Times, 2019. január 30.. [2019. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ „Media in blockading countries struggle to report on Qatar victory”, Al Jazeera, 2019. február 2. (Hozzáférés: 2019. február 4.)
- ↑ „Japan come up short in Asian Cup final”, Gulf News, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. február 4.)