Acélmárna

Acélmárna
	Régi rajz a halról
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Pontyszerűek (Ostariophysi);
Rend:	Pontyalakúak (Cypriniformes);
Öregcsalád:	Cyprinoidea;
Család:	Pontyfélék (Cyprinidae);
Alcsalád:	Barbinae;
Nem:	Luciobarbus; Heckel, 1843
Faj:	L, capito;
Tudományos név
	Luciobarbus capito; (Güldenstädt, 1773)
Szinonimák
	Barbus bilkewitschi Bulgakov, 1923; Barbus capito (Güldenstädt, 1773); Barbus capito capito (Güldenstädt, 1773); Barbus capito conocephalus Kessler, 1872; Barbus conocephalus Kessler, 1872; Barbus lacertoides Kessler, 1872; Cyprinus bulatmai Hablizl, 1783; Cyprinus capito Güldenstädt, 1773; Cyprinus chalybatus Pallas, 1814;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Acélmárna témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Acélmárna témájú kategóriát.

Az acélmárna (Luciobarbus capito) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.^[1]

Előfordulása

Az acélmárna a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók lakója. A Kura, Araksz, Lenkoranka, Szamur, Terek, Szunza, Rubas-chai és Kayakent folyók alsó és középső szakaszán található meg. Az Aral-tóban és még Spanyolországban is megtalálhatóak a fajhoz sorolt alfajok.^[2]

Alfajai

A legújabb genetikai és morfológiai vizsgálatok a különböző területen élő márnákat filogenetikailag közelebb hozzák egymáshoz, ezért előfordul, hogy tudományos leírásuk alfajként de önálló fajként is megtalálható a különböző szakirodalmakban.^[3]

Luciobarbus capito capito,^[4] - Törökország, Araksz folyó
Luciobarbus capito conocephalus / turkesztáni acélmárna – Aral-tó; rendszertani hovátartozása még vitatott
Luciobarbus capito graellsii – Ebro vízgyűjtő területének folyói. Manapság önálló fajként ismerik el Luciobarbus graellsii néven.^[5]
Luciobarbus capito haasi / pirosfarkú acélmárna – Ripoll folyó Spanyolországban.^[3]
Luciobarbus capito bocagei – Albufera-tó, Spanyolország. Manapság önálló fajként ismerik el Luciobarbus bocagei néven.^[6]

Megjelenése

A hal testhossza 60-90 centiméter, legfeljebb 105 centiméter. 58-65 közepesen nagy pikkelye van az oldalvonala mentén. A felső ajak peremén 4 bajuszszál van.^[2]

Életmódja

Fenékhal, amely gerinctelen állatokkal, apró halakkal és növényekkel táplálkozik. Anadrom vándorformái és állandó édesvízi állományai ismertek.^[2]

Szaporodása

Május–júniusban ívik.^[2]

Jegyzetek

↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
↑ ^a ^b ^c ^d Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
↑ ^a ^b Barbo colirrojo - Barbus haasi Mertens, 1925 (spanyol nyelven). Enciclopedia virtual de los vertebrados españoles. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
↑ Journal of Animal and Veterinary Advances (angol nyelven). [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
↑ Barbus graellsii (Steindachner, 1866 ) (spanyol nyelven). Ministerio De Medio Ambiente. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)^{[halott link]}
↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)

További információk

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
Bulat-mai Barbel Luciobarbus capito (Güldenstaedt, 1778). BioLib.cz. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)

Szakirodalom

Berg, L.S., 1964. Freshwater fishes of the U.S.S.R. and adjacent countries. volume 2, 4. kiadás. Israel Program for Scientific Translations Ltd, Jeruzsálem, Izrael (angol nyelvű).
Helfman, G., B. Collette i D. Facey: The diversity of fishes. Blackwell Science, Malden, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok, 1997 (angol nyelvű).
Moyle, P. i J. Cech.: Fishes: An Introduction to Ichthyology, 4. kiadás, Upper Saddle River, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok: Prentice-Hall. Any 2000 (angol nyelvű).
Nelson, J.: Fishes of the World, 3. kiadás. New York, Amerikai Egyesült Államok: John Wiley and Sons. Any 1994.
Wheeler, A.: The World Encyclopedia of Fishes, 2. kiadás, London: Macdonald. Any 1985 (angol nyelvű).
Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)

[ÉV-2] Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8

[haasi-3] Barbo colirrojo - Barbus haasi Mertens, 1925 (spanyol nyelven). Enciclopedia virtual de los vertebrados españoles. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)

[4] Journal of Animal and Veterinary Advances (angol nyelven). [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)

[5] Barbus graellsii (Steindachner, 1866 ) (spanyol nyelven). Ministerio De Medio Ambiente. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)^{[halott link]}

[6] A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]