Antifóna
Az antifóna tágabb értelemben több kóruscsoportnak egymásnak felelgető éneklésmódja.[1] A kereszténységben, a katolikus liturgiában a zsoltárokat bevezető és befejező karverset, valamint a Szűz Máriáról szóló ama négy éneket jelenti, amelyet az egyházi év négy szakaszába beosztva, a zsolozsmában és népájtatosságok alkalmával is énekelnek.[2]
A kereszténység korai időszakában elterjedt antifonális énekmódra, azaz a pap és a kórus (a gyülekezet) váltakozó énekére vezethető vissza.[1]
Mária-antifónák
[szerkesztés]A négy Mária-antifóna:[3]
- karácsonyi időben az „Alma Redemptoris Mater",
- Gyertyaszentelőtől az „Ave, Regina Coelorum“ (Mennyországnak királynéja),
- húsvét idején a „Regina Coeli laetare" (Mennynek királynéasszonya)
- pünkösd után énekelt „Salve Regina" (Mennyországnak királynéja).
Ókor
[szerkesztés]Az ókori görög zeneelméletben az oktávokban való ének (antiphonos, a. m. oktáva, ill. oktávokban való együtthangzás), melyben a férfikar és gyermekkar vagy női kar párhuzamosan halad, illetve egymáshoz simul.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Balázs István: Zenei lexikon
- ↑ a b Uj Idők Lexikona 1-2. Antifóna (Budapest, 1936) |. (Hozzáférés: 2020)
- ↑ Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 3. Mária-antifónák, (1932). (Hozzáférés: 2020)