Ugrás a tartalomhoz

Atkák

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Atkák
Növényélősködő atkák (Hawaii, Oahu)
Növényélősködő atkák (Hawaii, Oahu)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Alosztály: Atkák (Acari)
Öregrendek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Atkák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atkák témájú kategóriát.

Az atkák (Acari) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében a pókszabásúak (Arachnida) osztályának atkák (Acari) alosztályába tartoznak. Rendkívül sok fajt felvonultató taxon; az egyes fajok, csoportok életmódja és ennek megfelelően alakja, testfelépítése is roppant változatos.

Jellemzőik

[szerkesztés]

Többségük kisebb mint 1 mm. Testük az ősi csáprágós felépítéshez képest leegyszerűsödött:

  • a proszóma és az opisztoszóma rendszerint összeolvadt,
  • testük nem szelvényezett, vagy ha igen, akkor ez másodlagosan jött létre.

Testüket két testtájra:

A csáprágók 1-3 ízűek; a fajok életmódja szerint lehetnek ollósak, karmosak vagy szigonyszerűek. A gnathoszóma általában csőszerűen előre nyúlik; alsó és oldalsó részei a tapogatólábak összeforrt alapízei és azok függelékei – ez a felülről nyitott rész a hiposzóma. A hiposzómán előre nyúló csáprágókat felülről a homlok kettőzete mint felső ajak, (episzóma) fedi. Egy vagy két pár pontszemük van; egyes fajok szeme visszafejlődött. A gnathoszóma általában mozgathatóan kapcsolódik a proteroszóma prodoszómának nevezett, az első és második járólábat hordó részéhez.

A járólábakon karmok, tapadólebenyek és érzékelő szőrök nőhetnek, a víziatkáknál ezek mellett még felületnövelő szőrzet is. A lábak erőteljesen megrövidültek, némely csoportjaikban a lábak száma is redukálódott.

Idegrendszerük erősen központosított. Kültakarójuk gyakran lágy, kevés kitint tartalmaz. Egyes csoportjaikban megmaradtak a sztigma nyílások, mások légzőszervei eltűntek, a gázokat teljes testfelületükön, gyengén fejlett tracheákkal cserélik.

Szívük legfeljebb két kamrából áll. Kiválasztó szerveik csípőmirigyek és Malpighi-edények.

Életmódjuk

[szerkesztés]
Szilvakéreg gubacsatka 1400-szoros nagyításban

Az egyes taxonok, fajok életmódja igen változatos; szinte minden szárazföldi vagy vízi életközösségben részt vesznek. Vannak köztük:

  • lebomló szerves anyagokkal táplálkozók,
  • ragadozók,
  • növényevők,
  • növényi és állati paraziták is.

Több fajuk ismert mezőgazdasági, méhészeti stb. kártevő. A növényevő (fitofág) atkák a növény szöveteibe mélyesztik csáprágóikat, és azokkal szívják fel a növény nedvét. A növény szövetének pusztulása után újabb, egészséges szövetet támadnak meg. Fő ellenségeik a ragadozó atkák.

Tömegesen élnek:

  • a talajban,
  • a szerves törmelékekben,
  • az emlősök, madarak fészkeiben,
  • a lakásokban.

Váltivarúak; néhány fajuk partenogenezissel szaporodik. Egyedfejlődésük epimorfózis jellegű. Ősi sémája:

A lárvának csak 3 pár lába van, a nimfának és imágónak már 4 pár. A fejlődési stádiumok száma csoportonként eltérő: így például az óvantagok (Argas sp.) nimfa stádiumainak száma elérheti a nyolcat, míg például a madarak orratkáinak (Rhinonyssidae) partenogenetikus nőstényei nimfákat szülnek.

Rendszerezés

[szerkesztés]

Az alosztályba az alábbi öregrendek és rendek tartoznak:

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]