Bánfalvi György
| Bánfalvi György | |||||||||
| Személyes adatok | |||||||||
| Születési dátum | 1922. november 11. | ||||||||
| Születési hely | Esztergom, Magyarország | ||||||||
| Halálozási dátum | 2006. augusztus 22. (83 évesen) | ||||||||
| Halálozási hely | Dorog, Magyarország | ||||||||
| Állampolgárság | magyar | ||||||||
| Poszt | hátvéd | ||||||||
| Junior klubok | |||||||||
| |||||||||
| Felnőtt klubok1 | |||||||||
| |||||||||
| 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||||||
.svg){kind=small}
Bánfalvi György (Esztergom, 1922. november 11. – Dorog, 2006. augusztus 22.) labdarúgó, közéleti és 1956-os személyiség.
Pályafutása
[szerkesztés]Labdarúgóként
[szerkesztés]Saját nevelésű játékosként került a felnőtt csapatba. Legelső bajnoki találkozójára 1941. augusztus 31.-én került sor a AMOTE elleni 2–1-es hazai győztes mérkőzésen. Pályára lépett a Ferenváros II ellen az Üllői úti stadionban, ahol a dorogiak a Grosics – Vázsonyi – Csermák – Aubéli – Bánfalvi – Csöbönyei – Lampert – Vízi – Marton – Spannberger – Zabolai összeállításban szerepeltek, majd a Vác elleni 2–0-ás hazai győzelmet követően biztosította helyét a kezdő csapatban. 1944-ben frontszolgálatot teljesített. A II. világháború után visszatért a dorogi klubhoz. Részese volt az 1945-ös másodosztályú bajnoki címnek és a Tatabánya elleni sikeres osztályozónak. Tagja volt a legelső NB I-es dorogi csapatnak. Az első osztályban az MTK elleni idegenbeli mérkőzésen lépett pályára, 1945. december 7.-én. 1946 után a tartalék csapatban szerepelt visszavonulásáig.[1][2]
Civil foglalkozása
[szerkesztés]A Dorogi Szénbányák Bányagépgyár üzemének volt a dolgozója, 1956-ban pedig a gépgyár munkástanácsának elnöke. Aktív dolgozó éveit az 1974-ben történt nyugdíjazásáig a bánya szolgálatában töltötte.[3]
1956-os tevékenysége
[szerkesztés]Az 1956-os dorogi tevékenységei miatt a forradalom leverését követően elítélték és a büntetésként a kistarcsai internáló táborba került, ahonnan viszont a következő évben szabadulnia sikerült. 1957-től visszatérhetett a dorogi bányához, de ezúttal az annavölgyi telepre helyezték, ahol 1974-ig dolgozott. 1956-os tevékenységéért 1992-ben rehabilitálták, továbbá emléklappal ismerte el magyar Kormány elnöke, a Köztársasági elnök és a Parlament elnöke példamutató helytállását 1956-ban.[4]
Sikerei, díjai
[szerkesztés]A Dorogi AC csapatával
- Bajnoki cím – NB II., 1945
- NB I-es osztályozó győzelem, 1945
- NB I-be jutás, 1945
Jegyzetek
[szerkesztés]
