Bajza
| Bajza | |
 | |
| A római katolikus Szent Péter és Pál-templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Albánia |
| Megye | Shkodra |
| Község | Malësia e Madhe |
| Alközség | Kastrat |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2346 fő (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 68 m |
| Időzóna | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 16′ 35″, k. h. 19° 25′ 56″42.276389°N 19.432222°EKoordináták: é. sz. 42° 16′ 35″, k. h. 19° 25′ 56″42.276389°N 19.432222°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bajza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bajza város Albánia északnyugati részén, Shkodra városától légvonalban 24, közúton 27 kilométerre észak–északnyugati irányban, a Shkodrai-síkság északi részén. Shkodra megyén belül a Malësia e Madhe községhez tartozó Kastrat alközség székhelye.[2] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 6883 fő,[3] ebből Bajza becsült lakossága 2346 fő.[4] Látnivalókban szűkölködő fiatal város.
Fekvése
[szerkesztés]Bajza a Shkodrai-síkság északi, a Shkodrai-tó és az Albán-Alpok hegylába közötti keskeny sávjában, a Kastrati-sík (Fusha e Kastratit) kistáján, annak is északi részén fekszik, 68 méteres tengerszint feletti magasságban. Északnyugatról a Mosket-dombság (Kodrat e Mosketit) vonulata választja el a Shkodrai-tó Hoti-öblétől, ennek legmagasabb pontja a 251 méteres Sukat e Moksetit. Keletről az Albán-Alpok hegylába, a Stol-hegy (Maja e Stolit, 627 m) határolja, délen pedig a Száraz-patak (Përroi i Thatë) völgyéig húzódó Kastrati-sík szétterülő síksága választja el a Kopliki-síktól. Bajza jelentős vízfolyással nem rendelkezik.[5]
A települést keletről kerüli el a Tiranát a Han i Hotit-i határátkelővel összekötő SH1-es főút, emellett állomással is rendelkezik a települést átszelő Shkodra–Han i Hotit-vasútvonalon. Az albán–montenegrói határon található Han i Hotit-i közúti határátkelő mindössze 16 kilométerre fekszik a várostól.[6]
Története
[szerkesztés]A mai Bajzát környező síkvidék a hotik és a kastratik hagyományos törzsi területeinek határán feküdt.[7] A környéket a közeli hegyekben élő kastrati törzs tagjai népesítették be, előbb téli szállásként, majd kialakultak állandó településeik is.[8] A 19. század második felében a kastrati törzshöz tartozó Bajza bajrak főbb települései Pula, Ivanaj és Pjetroshan voltak. Ebben az időszakban a Bajza név még nem települést jelölt, hanem magát a bajrakot mint közigazgatási egységet értették alatta,[9] illetve az annak otthont adó földrajzi kistáj, a mai Kastrati-sík neve is Bajza-sík volt.[10] A termékeny alföld lakói főként növénytermesztéssel foglalkoztak, de a közeli Shkodrai-tavat is halászták.[11]
Az 1991-es rendszerváltást követően a határok megnyitása, a Han i Hotit-i határátkelőhely közelsége ösztönzőleg hatott a bevándorlásra, Ivanaj falu közelében kialakult Bajza fiatal, látnivalókban szűkölködő városa.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ GeoNames (angol nyelven), 2005
- ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
- ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Shkodër 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.
- ↑ Komuna Kastrat. Qarku Shkodër arch
- ↑ Sheme & Mara 2017 :110–111.; Soviet military 1:50,000 scale topographic maps. Москва: Военно-топографическое управление Генерального щаба. 1977–1983.
- ↑ Shqipëria e Veriut / North Albania: Hartë rrugore & turistike / Road & tourist map. Tiranë: Vektor. 2013. térkép (1:200 000)
- ↑ Elsie 2010 :193., 226.
- ↑ Gopčević 1881 :294.
- ↑ Gopčević 1881 :245.
- ↑ Gopčević 1881 :69., 293.; Péch 1916 :59.
- ↑ Gopčević 1881 :294.
Források
[szerkesztés]- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Gopčević 1881: Spiridion Gopčević: Oberalbanien und seine Liga: Ethnographisch-politisch-historisch. Leipzig: Duncker & Humblot. 1881.
- ↑ Péch 1916: Béla Péch: Albanien. In Illyrisch-albanische Forschungen. Zstell. Ludwig von Thallóczy. Leipzig: Duncker & Humblot. 1916. 45–82. o.
- ↑ Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631
