Ugrás a tartalomhoz

Beljajev-kísérlet

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Háziasított róka

Dmitríj Konsztantyinovics Beljajev 1954-ben egy novoszibirszki telephelyen szelídségre szelektáltan kezdett rókákat tenyészteni, a kísérlet célja a szelídség és a küllem közötti összefüggés vizsgálata, illetve az volt, hogy a prémtenyésztőknek kezelhetőbb állományt biztosítson.

A vizsgálat

[szerkesztés]
Légy szíves, szelídíts meg!
– a róka (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, Rónay György fordítása)

A vizsgálathoz az állatokat a prémnek tenyésztett rókák szelektálásával választották ki, oly módon, hogy mindig az emberrel legbarátságosabb (legkevésbé félős) egyedeket tenyésztették tovább. A kiinduló állomány 30 hímből és 100 nőstényből állt. A vizsgálatnak nem volt része állatok idomítása, illetve tanítása. A feltételeknek megfelelő állatokat domesztikált elitnek nevezték.

A generáció sorszáma A domesztikált elit aránya
10 18%
20 35%
30 70-80%

Az állományban általánossá váltak a kutyákhoz hasonló infantilis jegyek: a lógó fül, a felkunkorodott farok és rövid, kerek pofa. Az egyedfejlődésben is megfigyelhetőek eltérések a kiindulási populációhoz képest. A kölykök szeme egy nappal korábban nyílik ki, a hangokra két nappal hamarabb reagálnak, valamint a nemi érésük is hamarabb kezdődik.

A kísérlet bizonyította, hogy a szelídség és a megjelenés között kapcsolat áll fent, bár 50 év alatt nem sikerülhetett olyan mértékben domesztikálni a rókákat, mint a kutyákat hozzávetőleg 10 000 év alatt.

Napjainkban

[szerkesztés]

Dmitrij Beljajev halála óta tanítványai folytatják a kísérletet. A Szovjetunió széthullása ezt a projektet is nehéz anyagi helyzetbe hozta, ezért az állomány méretét 700-ról 100 egyedre csökkentették, ami a személyzet csökkentését is magával vonta. Manapság a költségeket részben a kölykök házi kedvencként való árusításából fedezik.

A költségek és a gyorsabb szaporodás miatt két – helyben befogott – patkánypopulációt is tenyésztenek. Az egyiket a rókákhoz hasonlóan szelídségre, a másikat vadságra szelektálják.

A szelíd populáció kölykeit vad alomba (vagy fordítva) áthelyezve azt tapasztalták, hogy a szelídséget vagy a vadságot a gének, és nem a nevelés határozza meg. Ezt alátámasztja, hogy a szelíd és a vad populációnak eltérő a stresszel kapcsolatos hormonok szintje.[1]

Az állományt genetikusok is vizsgálták és több eltérést tapasztaltak a kontrollcsoporthoz képest.[2]

Dániában hasonló kísérletet végeznek amerikai nyércekkel.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]