Csád
Csádi Köztársaság | |||
République du Tchad جمهورية تشاد (Dzsumhúrijjat Tsád) Ködörösêse tî Sâde | |||
| |||
Nemzeti mottó: Unité – Travail – Progrès (Egység – Munka – Fejlődés) Nemzeti himnusz: La Tchadienne | |||
Fővárosa | N’Djamena | ||
é. sz. 15° 28′ 00″, k. h. 19° 24′ 00″15.466667°N 19.400000°EKoordináták: é. sz. 15° 28′ 00″, k. h. 19° 24′ 00″15.466667°N 19.400000°E | |||
Államforma | köztársaság | ||
Vezetők | |||
Átmeneti Katonai Tanács vezetője | Mahamat Déby Itno | ||
Miniszterelnök | Succès Masra | ||
Hivatalos nyelv | francia, arab | ||
Beszélt nyelvek | szangó, afrikai törzsi nyelvek | ||
függetlenség | 1960. augusztus 11. | ||
Tagság | Lista
| ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 15 477 751 fő (2018)[1] | ||
Rangsorban | 72 | ||
Becsült | 17 500 000[2] fő (2022) | ||
Rangsorban | 72 | ||
Népsűrűség | 13 fő/km²[3] | ||
GDP | 2011. évi (becsült) | ||
Összes | 9,344 milliárd dollár PPP: 19,543 milliárd dollár | ||
Egy főre jutó | 891 dollár PPP: 1865 dollár | ||
HDI (2011) | ▲ 0,328 (183) – alacsony | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 1 284 000 km² | ||
Rangsorban | 20 | ||
Víz | 1,9% | ||
Időzóna | WAT (UTC+1) | ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem | CFA frank (XAF ) | ||
Nemzetközi gépkocsijel | TCH | ||
Hívószám | 235 | ||
Segélyhívó telefonszám |
| ||
Internet TLD | .td | ||
Villamos hálózat | 220 volt | ||
Elektromos csatlakozó |
| ||
Közlekedés iránya | jobb | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Csádi Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
|
Csád (franciául: Tchad, arabul: تشاد, Tšād), hivatalos nevén Csádi Köztársaság,[4] egy közép-afrikai ország. Északról Líbia határolja, keletről Szudán, délről a Közép-afrikai Köztársaság, délnyugatról Kamerun és Nigéria, nyugatról Niger.
Területileg Magyarországnak közel 14-szerese. Az országnak nincs tengerpartja.
Az ország három nagy földrajzi tájegységre tagolódik:
- az északi, Szaharához tartozó sivatagos terület,
- középen elterülő száraz éghajlatú száhili terület,
- délen a szudáni szavannás terület.
A Csád-tó – amiről az ország a nevét kapta – a legnagyobb tava.
Hivatalos nyelve az arab és a francia,[5] de több mint kétszáz különböző etnikai és nyelvi csoportnak ad otthont. Az iszlám (kb. 55%) és a kereszténység (kb. 41%) a fő vallások.[6][7]
1920-ra Franciaország teljesen meghódította a területet, és hozzácsatolta a Francia Egyenlítői-Afrikához. 1960-ban François Tombalbaye vezetésével az ország elnyerte függetlenségét. A muszlim északi terület a Tombalbaye által folytatott politika hatására fellázadt, 1965-ben hosszan elhúzódó polgárháború kezdődött. 1979-ben a lázadók meghódították a fővárost, ezzel megtörve a déliek uralmát. A siker után a lázadók tábornokai egymás ellen fordultak, amiből Hissène Habré emelkedett ki győztesen. Az ő hatalmát 1990-ben tábornoka, Idriss Déby döntötte meg. A 2000-es években a dárfúri konfliktus átterjedt a határon, több ezer szudáni menekült él menekülttáborokban Csád keleti részén.
Az országban gyakoriak az összecsapások és a puccskísérletek. A nominális GDP-t tekintve Csád egyike a világ legszegényebb országainak. A hivatali korrupció igen magas. A csádiak döntő többsége igen szegény, akik földművelésből és pásztorkodásból önellátásban élnek. 2003-tól kezdve az ország fő exportcikke a kőolaj.
Történelem
[szerkesztés]Mivel az ókorban a szaharai terület nem volt teljesen száraz, Csád lakossága egyenletesebben oszlott el, mint ma. 7000 évvel ezelőtt a Szahara még nedves éghajlatú volt.[8] A Borkou és Ennedi sziklarajzai elefántokat, orrszarvúkat, zsiráfokat, szarvasmarhákat és tevéket ábrázolnak; ma csak a tevék élnek már meg ott.[8] Az i. e. első évezred végére számos állam és birodalom jött létre és tűnt el, mindegyik igyekezvén a Szaharán keresztülvezető kereskedelmi útvonalakat ellenőrzése alá vonni. A régiót pontosabban viszont csak a középkor óta ismerjük.
A középkorban a mai Csád területén egykori virágzó muszlim szultánságok (Vadai. Bagirmi) gazdasági alapját a szaharai karavánutak kereskedelme, főként a rabszolga-kereskedelem képezte. A területén 800 körül létrejött királyság volt az egyik legrégibb és legnagyobb királyság a Szaharától délre.
Az egymás ellen is hódító háborúkat folytató államokat a francia hadsereg foglalta el 1890-ben. Csád 1920-ban Francia Egyenlítői-Afrika része lett, majd annak felbomlásakor, 1958-ban autonóm köztársaságként a Francia Közösség tagállamává vált.
1960-ban elnyert függetlenség után az északi muszlim állattenyésztő és a déli földművelő lakosság között kiéleződött ellentét az ország kettészakadásához vezetett. A konfliktusba Líbia is beavatkozott (Csádi–líbiai konfliktus), megszállva az ásványi kincsekben gazdag, vitatott határvidéket (Aozou-sáv). Végül a két országrész megállapodást kötött, a líbiai csapatok pedig elhagyták az országot. A belső harcok az 1990-es évek második felében ismét fellángoltak, majd 2002-ben a kormány és a felkelők megállapodást kötöttek.
Dárfúr tartomány, amely Szudán része, szomszédos Csáddal. Az ottani konfliktus kihatott Csádra is. Egyrészt sok menekültet kellett ellátnia az egyébként is szegény országnak. Másrészt a csádi kormány fegyveres ellenzéke is bázisul használja Dárfúr területét, onnan indítja ismétlődő kormányellenes támadásait.
2021. április 20-án megölték Idriss Déby elnököt. A parlament azonnal feloszlatta magát.[9] Valamint lemondott a kormány is. Az országot a tervek szerint 18 hónapig egy átmeneti katonai tanács vezeti.[10]
Földrajz
[szerkesztés]Az ország területe Franciaországnak mintegy kétszerese, de átlagos népsűrűsége igen alacsony.
Az országnak 5968 km hosszú határa van (növekvő sorrendben):
- 87 km Nigériával (nyugat)
- 1055 km Líbiával (észak)
- 1094 km Kamerunnal (DNy)
- 1175 km Nigerrel (nyugat)
- 1197 km Közép-afrikai Köztársasággal (dél)
- 1360 km Szudánnal (kelet)
Domborzat
[szerkesztés]Északon az elszórt oázisokkal tarkított Szahara terül el, amelynek egyhangúságát a hatalmas Tibeszti és Ennedi szigethegység töri meg. Dél felé a sivatag sztyeppbe, majd a Csád-tó medencéjének lefolyástalan, mocsaras vidékébe megy át.
Az Afrika belsejében fekvő ország a Szahara és a Szudán nagytájak területén helyezkedik el. Északi harmadán a Szahara homoksivatagjai uralkodnak, amelyek közül az Ennedi (1450 m) homokkő fennsíkjai és a Tibeszti vulkáni eredetű vonulatai (Emi Koussi, 3415 m; Pic Tousside, 3315 m) emelkednek ki. Az ország nagy részét a két folyó (Chari, Logone). táplálta, változó területű, sekély Csád-tó medencéje foglalja el.
-
Politikai térkép a városokkal
-
Domborzati térkép
-
A Tibeszti-hegység Bardaitól keletre
-
Az Ounianga-tó a Tibesztiben
-
Tájkép a Hadjer-Lamis régióban, a főváros közelében
-
Vadtevék az Ennedi-hegység egy gueltájában
-
A Chari folyó partja Csád déli részén
Vízrajz
[szerkesztés]Legjelentősebb folyók: Chari, Logone. Ezek és mellékfolyóik az ország déli, csapadékosabb vidékén folynak a Csád-tóba, mely még pár évtizeddel ezelőtt is sokkal nagyobb volt, mint ma. Hatalmas mocsárvidék maradt a visszahúzódó tó nyomán.
Éghajlat
[szerkesztés]Éghajlata három részre osztható. Északon sivatagi: egész évben nagyon száraz; a központi síkság (Száhil öv) forró és száraz, rövid esős évszakkal június közepétől szeptember közepéig; a déli alföld meleg és nedvesebb, szezonális esőkkel május végétől október elejéig.[8]
A csapadék a Szaharában nem éri el az évi 50 millimétert sem. A középső, Száhil övben 300–600 mm között változik. Az ország déli részén az éves csapadékmennyiség 1000 mm körüli. Errefelé a december-januári középhőmérséklet 25 °C, míg az áprilisi 31 °C.
Éghajlatváltozás
[szerkesztés]A Notre Dame-i Egyetem kutatói alapján a klímaváltozás miatt globálisan az egyik legsebezhetőbb ország és ilyen téren az egyik legfelkészületlenebb ország.[11]
Élővilág
[szerkesztés]Északról délnek haladva, a csapadékmennyiségnek megfelelően, sivatagi, oázisoktól tarkított félsivatagi, tüskés és száraz szavannás (Szahel), nedves szavannás területek követik egymást. Délen a kiadósabb nyári esők lombos fákat táplálnak.
A Tibeszti jellegzetes állata a gazella, a sivatagi róka, a hiéna, a gepárd. A déli területek állatvilágának gazdagságát a viszonylag háborítatlanul élő antilopok, zsiráfok, páviánok, leopárdok, oroszlánok, elefántok, varacskos disznók, a folyókban a vízilovak jellemzik.
Nemzeti parkjai
[szerkesztés]- Aouk Nemzeti Park
- Bahr Salamat Állatrezervátum
- Goz Beïda Nemzeti Park
- Manda Nemzeti Park
- Zakouma Nemzeti Park: 1963-ban alapították, Csád első nemzeti parkja. Elefántok, oroszlánok... Sok kárt tett benne a polgárháború, de nagyjából túlélte az állatállomány.
Természeti világörökségei
[szerkesztés]Az UNESCO világörökségi listáján jelenleg két helyszín van, valamint további hét helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.
Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés]Alkotmány, államforma
[szerkesztés]Csád államformája köztársaság. 2021-ben katonai junta irányítja az országot.[12]
Az alkotmányát 1996. április 14-én kapta. Az államfő a hadsereg parancsnoka.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
[szerkesztés]Törvényhozó hatalom: egykamarás nemzetgyűlés.[13]
Jogrendszer: polgári és szokásjog vegyes jogrendszere.[13]
Politikai pártok
[szerkesztés]- Mouvement patriotique du Salut (MPS)
- Parti libéral du Tchad (PLT)
- Rassemblement pour la démocratie et le progrès (RDP)
- Union des écologistes tchadiens/Les Verts (UET/Les Verts)
- Action tchadienne pour l'Unité et le Socialisme (ACTUS)
Elnökök
[szerkesztés]- 1960 – 1975 François Tombalbaye
- 1975 – 1979 Félix Malloum
- 1979 Lol Mohammed Chawa
- 1979 – 1982 Goukouni Oueddei
- 1982 – 1990 Hissène Habré
- 1990 – 2021 Idriss Déby
- 2021 – Mahamat Déby
Közigazgatási beosztás
[szerkesztés]Védelmi rendszer
[szerkesztés]Népesség
[szerkesztés]Általános adatok
[szerkesztés]A főváros N’Djamena lakossága mintegy 1,1 millió fő (2013). Az ország teljes népessége 2018-ban mintegy 15,5 millió fő.[14]
A népesség nagyon egyenlőtlenül oszlik meg. Az északi, sivatagos részek népsűrűsége igen alacsony, pl. 0,1 fő/km² a szaharai Borkou-Ennedi-Tibeszti régióban, de délen, a Nyugati Logone régióban (Logone Occidental) 55 fő/km² körüli. A főváros környékén ez még magasabb. Csád lakosságának zöme az ország déli részén él.
Népességének változása
[szerkesztés]Lakosok száma | 3 002 596 | 3 373 563 | 3 816 295 | 4 336 366 | 4 954 649 | 5 951 574 | 7 216 321 | 8 959 964 | 11 030 628 | 15 477 751 |
1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1990 | 1996 | 2002 | 2008 | 2018 |
Legnépesebb települések
[szerkesztés]A fővároson kívül nincsenek jelentős nagyvárosai.
Vallási megoszlás
[szerkesztés]Eltérő becslések vannak. Megközelítő adatok szerint a lakosság 52-58% -a muszlim, míg 39-44% -a keresztény.[15]
2014-15-ös CIA becslés alapján [16]: muszlim 52,1%, protestáns keresztény 23,9%, katolikus 20%, animista 0,3%, egyéb keresztény 0,2%, egyik sem 2,8%, meghatározatlan 0,7%
Az országban élő muszlimok többsége a misztikus iszlám (szúfizmus) mérsékelt ágának híve. Leggyakoribb kifejeződése a tidzsanija , amelyet a csádi muszlimok 35% -a követ, és amely néhány helyi afrikai vallási elemet is tartalmaz.[17]
Etnikai megoszlás
[szerkesztés]Az országban rendkívül sokféle etnikai csoport él, több mint kétszáz.[8]
Északon nomádok laknak, többnyire tubuk.[18][19]
A legnépesebb csoport a délen élő, fekete bőrű, de hamita eredetű szara, akik 30%-ot tesznek ki. A Szudánból bevándorolt feketék aránya 26%. Tedák, más néven teda-dazák, azaz az arabokkal rokon, szintén sötét bőrű hamiták aránya 7%. A többi etnikai csoport szudáni, egészen fekete bőrűek és hauszaiak, akik szintén egy fekete etnikai csoport, arányuk 2%. A legnagyobb szudáni csoportok, a mbumok 7%-kal, maszalit, maba, mimi 7%. A tamák aránya 6%. mubi 4%, kanuri 2%, masza 2%, kotoko 2%.[20]
Nyelvi megoszlás
[szerkesztés]Lásd még: Csádi nyelvek
Fekete-afrikai nyelveket beszél a lakosság zöme. 93% szudáni-guineai, hámi 7% (tuareg). Több mint 120 különböző nyelvet és nyelvjárást beszélnek. [16]
A hivatalos nyelv a francia és az arab,[21] de a lakosság gyakran más nyelveket beszél egymás között.
Szociális rendszer
[szerkesztés]A polgárháborúktól és a katasztrofális aszályoktól gyötört ország nem tudja megoldani polgárainak társadalombiztosítását és kielégítő egészségügyi ellátását.
Gazdaság
[szerkesztés]Igen szegény ország, a 2010-es években a lakosság 40%-a él a szegénységi küszöb alatt.[13] Fejlődését a tengerparttól elzárt fekvésen túl az állandó belharc is gátolja. Az ország külföldi segélyekre és hitelekre utalt.
Az évekig tartó polgárháború külföldi befektetésekre gyakorolt hatása még ma is érezhető, hiszen azok a befektetők, akik 1979 és '82 között hagyták el Csádot, csak nemrég kezdték visszaszerezni az ország jövőjébe vetett bizalmat. Az eddigi egyik legfontosabb gazdasági vállalkozás a Doba-medence olajkitermelési projektje volt Dél -Csádban. Az olajkitermelés a déli Doba régióban 2000 júniusában kezdődött.[8]
Csád nagymértékben függ a külföldi segítségtől. Fő adományozói közé tartozik az Európai Unió, Franciaország és a hitelező ügynökségek.[8] A külföldi beruházások nehézkesek a korlátozott infrastruktúra, a képzett munkavállalók hiánya, a kiterjedt kormányzati bürokrácia és a korrupció miatt.[13]
Csád fő kiviteli cikkei az olaj, az arany és az uránium, amelyek a teljes kivitel több mint 95 százalékát teszik ki.[22] Gazdaságának a mezőgazdaság jelenti az egyik fő alapját, ahol a foglalkoztatottak kb. 80%-a dolgozik (főleg önellátó gazdálkodás, állattenyésztés).[8][13] 2020 táján már a kőolaj is.[13] Ekkor már a kőolaj adja az exportbevételek mintegy 60%-át, míg a gyapot, a szarvasmarha, az állatállomány és a gumiarábikum biztosítja az olajon kívüli exportbevételek nagy részét.[13]
Általános adatok
[szerkesztés]Gazdasága: agrárország.
A GDP szektorális megoszlása (2014-ben): mezőgazdaság 54,3%, ipar 13,3%, szolgáltatás 32,4%.[13]
2011-ben a lakosság 47%-a él a szegénységi küszöb alatt.
Gazdasági ágazatok
[szerkesztés]Mezőgazdaság
[szerkesztés]Főbb termesztett növények: gyapot, cirok, köles, földimogyoró, szezám, kukorica, rizs, burgonya, hagyma, manióka, tápióka, jam.[8][13]
A pásztorok a szudáni és száhil övezetben szarvasmarhát, birkát, kecskét és a nem muszlimok még sertést nevelnek. A szaharai régióban csak a tevék és a szívósabb kecskék élnek meg.[8]
A megművelt földek aránya 2%, míg a legelőké 36%.
Ipar
[szerkesztés]Az ország kőolajkészleteinek kiaknázása és a kőolajvezetékek kiépítése 2000-ben, a Világbank támogatásával vette kezdetét. Ennek eredményeként kőolaj-termelése és -exportja a jövőben várhatóan nőni fog.
Jelentősebb ágazatok: olaj-, gyapot-, textil-, élelmiszer-, szappan-, cigaretta-, építőanyag ipar.[13]
Külkereskedelem
[szerkesztés]Főbb termékek, áruk:[13]
- Export: olaj, élőállat, gyapot, szezám, gumiarábikum. Évente több millió dollár értékű gumiarábikumot exportál külföldre.[8]
- Import: gépek és berendezések, ipari termékek, élelmiszer, textíliák
Főbb partnerek 2019-ben:[13]
- Export: Kína 32%, Egyesült Arab Emírségek 21%, India 19%, Egyesült Államok 10%, Franciaország 6%, Németország 5%
- Import: Kína 29%, Egyesült Arab Emírségek 16%, Franciaország 10%, Egyesült Államok 8%, India 5%
Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés]Közlekedés
[szerkesztés]Szárazföldi
[szerkesztés]A csádi közlekedési infrastruktúra általában gyenge, különösen az ország északi és keleti részén.
A 2010-es években Csádnak nincs vasútja, bár két vonalat terveznek.
Északon az utak puszta nyomok a sivatagon, és a taposóaknák továbbra is veszélyt jelentenek. A hatalmas méretű országban 2018-ban összesen 44 ezer km út volt, ebből csak pár száz km (!) volt aszfaltozott.[13]
A vontató állatok (ló, szamár, teve) továbbra is fontosak az ország nagy részében.
A fővárosban vannak taxik és bérautók.
Vízi
[szerkesztés]A folyami közlekedés a délnyugati országrészre korlátozódik. A Chari és a Logone folyók csak az esős évszakban hajózhatók.[13]
Légi
[szerkesztés]N'Djamenából minden nagyobb város elérhető repülőgépen. 2017-ben a becslések szerint 59 repülőtér volt, amelyek közül csak kilenc rendelkezett burkolt pályával.[13]
Telekommunikáció
[szerkesztés]Hívójel prefix | TT |
ITU zóna | 47 |
CQ zóna | 36 |
Kultúra
[szerkesztés]A mintegy 200 népcsoport, 100 nyelv, három nagy vallás (muszlim, törzsi, keresztény), három éghajlati övezet és a több ezer éves múlttal rendelkező Csád kultúrája változatos és sokrétű. Északon, a Szahara szívében a berberek leszármazottai, a muszlim tubuk élnek. Az ország középső harmadán a félnomád, több alcsoportból álló, az arab zenei hagyományokat őrző szudáni arabok lakják. Az ország déli termékeny szavannáit a nem-muzulmán, fekete-afrikai népcsoportok népesítik be.
A poligámia gyakori; a nők kb. 39%-a él ilyen körülményben. A törvény engedélyezi a többnejűséget, hacsak a házastársak nem határozzák meg, hogy ez házasságkötéskor elfogadhatatlan.[23] Bár a nők elleni erőszak tilos, a családon belüli erőszak gyakori. A női nemi szervek megcsonkítása is tilos, de a gyakorlat széles körben elterjedt és mélyen gyökerezik a hagyományokban. A csádi nők közel fele megy át az eljáráson.[24]
Képek
|
Oktatási rendszer
[szerkesztés]A 6-tól 12 éves korig terjedő általános tankötelezettség ellenére az iskolás korúaknak kb. negyede jár csak iskolába. Nagyon magas az analfabéták aránya: 78%, 2016-os becslés alapján.[13] Az országban három egyetem működik. (N'Djamena, Abéché városokban)
Kulturális világörökség
[szerkesztés]Kulturális intézmények
[szerkesztés]Tudomány
[szerkesztés]Művészetek
[szerkesztés]Hagyományok
[szerkesztés]- Gyermekházasságok
Igen magas a gyermekházasságok aránya, az egyik legmagasabb a világon.[25]
Gasztronómia
[szerkesztés]Sok tényező befolyásolja Csád konyháját. Köztük az éghajlati körülmények, a hagyományok és a vallási étkezési törvények. Az ország északi részén mások az étkezési szokások, mint délen.
A köles a csádi konyha alapvető étele. Golyóra formázva mártásokba mártva eszik. Északon ez az étel alis (alysh) néven ismert ; délen bija (biya) néven.[26]
Turizmus
[szerkesztés]Az észak-déli ellentét miatt fennálló folyamatos politikai viszályok és az infrastruktúra fejletlensége miatt a turizmus nem jelentős.
Javasolt oltások Csád-ba utazóknak:
- Hastífusz
- Hepatitis A (magas a fertőzésveszély)
- Hepatitis B (magas a fertőzésveszély)
- Sárgaláz
Malária ellen gyógyszer van. (Az ország déli részén nagy a kockázata a megbetegedésnek).
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:
Javasolt emlékeztető oltás:
Sport
[szerkesztés]Csád eddig még nem nyert érmet az olimpiai játékok során.
- Bővebben: Csád az olimpiai játékokon
A Csádi labdarúgó-válogatott közepes eredményű.
Labdarúgás
[szerkesztés]- CEMAC-kupa:
- Ezüstérmes 1 alkalommal
- UDEAC Bajnokság:
- Ezüstérmes 2 alkalommal
- Bővebben: Csádi labdarúgó-válogatott
Ünnepnapok
[szerkesztés]- december 1: nemzeti ünnep
- május 1: a munka ünnepe
- május 25.: az afrikai szabadság napja
- augusztus 11: a függetlenség napja
- november 28: a köztársaság napja
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank
- ↑ Worldometers
- ↑ Worldometers 2022
- ↑ https://www.kormany.hu/download/9/70/61000/orsz%C3%A1gn%C3%A9vjegyz%C3%A9k%20201701219.pdf
- ↑ Glottolog 4.8 - Languages of Chad. glottolog.org . [2023. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 15.)
- ↑ Religions in Chad | PEW-GRF. [2022. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
- ↑ Enquête Démographique et de Santé 1996–1997. [2022. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b c d e f g h i j US Department: Chad
- ↑ https://24.hu/kulfold/2021/04/20/idriss-deby-csad-elnoke-meghalt/
- ↑ István, Bereznay: Meggyilkolták Csád elnökét, akit valószínűleg idén is újraválasztottak volna (magyar nyelven). index.hu, 2021. április 20. (Hozzáférés: 2021. április 21.)
- ↑ Chad | ND-GAIN Index. gain-new.crc.nd.edu. (Hozzáférés: 2022. július 29.)
- ↑ „Chad's President Idriss Déby dies 'in clashes with rebels'”, BBC News, 2021. április 20. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Archivált másolat. [2020. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 9.)
- ↑ Archivált másolat. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 26.)
- ↑ Tchad
- ↑ a b https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/cd.html
- ↑ The World's Muslims: Unity and Diversity pp. 128–129. Pew Forum on Religious & Public life, 2012. augusztus 9. [2012. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 2.)
- ↑ Collelo, Thomas (1990); Chad: A Country Study, 2d ed. Washington: U.S. GPO. ISBN 0-16-024770-5
- ↑ "Chad". Encyclopædia Britannica. (2000)
- ↑ A világ országai, Nyír. Karta Bt., 2008
- ↑ Chad
- ↑ Csád - Export | 1998-2022 Adat | 2023-2024 Előrejelzés. hu.tradingeconomics.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ "Chad Archiválva 2007. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben." (PDF). Women of the World: Laws and Policies Affecting Their Reproductive Lives – Francophone Africa. Center for Reproductive Rights. 2000
- ↑ "Csád". Országjelentések az emberi jogi gyakorlatokról, 2007. március 6 .Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor, US State Department.
- ↑ According to the WHO:"The 10 countries with the highest rates of child marriage are: Niger 75%; Chad and Central African Republic 68%; India, 66%; Guinea, 63%; Mozambique, 56%; Mali, 55%; Burkina Faso and South Sudan, 52%; and Malawi, 50%."[1] Archiválva 2015. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Food, eating habits and cusine of Chad
Források
[szerkesztés]- A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
- A Tudás Fája – sorozat
- Afrika Kairótól Fokvárosig. Ezerarcú világunk. Dunakönyv Kiadó KFT 1994. ISBN 963-7961-34-8 4
- Öt világrész országról országra. Officina Nova 1995. ISBN 963-477-038-X
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
- CIA World Factbook
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Chad című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.