Ugrás a tartalomhoz

Csung Kuj, az ördögűző

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Csung Kuj, az ördögűző
Csung Kuj (Zhong Kui) ábrázolása (kb. a 13. század)
Csung Kuj ábrázolása (kb. a 13. század)
SzerzőLiu Csang
hagyományos kínai:
劉璋
egyszerűsített kínai:
刘璋
Eredeti címCsan kuj csuan
hagyományos kínai:
斬鬼傳
egyszerűsített kínai:
斩鬼传
OrszágCsing-kori Kína
Nyelvkínai
Témamitológiai kalandtörténet
Műfajregény
Kiadás
Kiadás dátuma1688.
Magyar kiadóTerebess Kiadó
(1. kiad.)
Fapadoskonyv.hu
(2. kiad.)
Magyar kiadás dátuma1999., 2010.
FordítóTokaji Zsolt
Média típusakönyv
Oldalak száma1. kiad.: 152.
2. kiad.: 188
ISBN963 9147 16 8 (1. kiad.)
963 3291 55 9
(2. kiad.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Csung Kuj, az ördögűző (hagyományos kínai: 斬鬼傳; egyszerűsített kínai: 斩鬼传; pinjin hangsúlyjelekkel: Zhǎn guǐ zhuàn; magyar népszerű: Csan kuj csuan; szó szerinti jelentése: „A démonok megfékezésének története”) több címen is ismert, 10 fejezetes Csing-kor elején íródott, mitológiai tárgyú kínai regény. Szerzője a 17. században élt Liu Csang 劉璋 / 刘璋. Jól lehet, a regény nem tartozik a klasszikus regényirodalom legjelesebb alkotásai közé, de főhőse, Csung Kuj 鍾馗 / 钟馗 miatt, aki kínai népi mitológia közkedvelt démonűző alakja, mégis figyelmet érdemel. Azon irodalmi alkotások közül pedig, amelyek Csung Kuj kalandjait dolgozzák fel, ez a regény a legismertebb és a legnépszerűbb. Az egyszerű mitológiai témájú kalandregény jellegén túl, a korára vonatkoztatott társadalomkritikát is megfogalmaz benne a szerző.

A regény főhőse

[szerkesztés]
Bővebben: Csung Kuj

Csung Kuj a kínai hiedelemvilág, népi mitológia máig eleven alakja. Tuan-jang ünnepén, vagyis az ötödik holdhónap ötödik napján, a hivatalnoki öltözéket viselő, démonokat fenyegető pózban festett képmását szokás a ház mindkét kapufélfájára kiakasztani, hogy távol tartsa a gonosz démonokat, ártó szellemeket. Bár Csung Kuj nem tartozik az ókori kínai mitológia gazdag panteonjába, nagyszámú kultúrhéroszai közé, de feltételezhető, hogy alakja már az i. e. 7-6. században megszületett. Kezdetben a démonokat kiűző őszibarackfa buzogánnyal lehetett kapcsolatban. Erre az eredményre jutott már a Szung-dinasztia kiváló polihisztor tudósa Sen Kua (1031-1095) is, aki több esszéjében megemlékezik Csung Kujról. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy már a Tang-dinasztia idején (618-907), az azóta is ismert formájában, létezett e rettegett ördögűző; sőt a 3-6. század között a Csung-kuj nevet gyakorta adták gyermekeknek védőnévként is.[1]

A regény szerzője

[szerkesztés]

A regény szerzőjének kilétéről a legutóbbi időkig szinte semmit sem lehetett tudni. Lu Hszün az első ízben 1925-ben megjelent A kínai próza története című munkájában még ismeretlen szerzőnek tulajdonítja a regényt.[2] A legutóbbi évekig csak találgatások, spekulációk születtek a szerző személyének azonosítására. Csak a modern filológiai kutatások derítettek fényt arra, hogy a regény szerzőjeként feltüntetett „Dérködben kóborló” (Jen-hszia szan-zsen 烟霞散人) nem más, mint Liu Csang (más néven: Jü-tang 于堂 vagy Csie-fu 介符), aki ezenkívül még több más, furcsa és különcködő néven jegyezte műveit. Liu Csang nem nevezhető a klasszikus kínai irodalom kiemelkedő alakjának, és életéről is meglehetősen keveset lehet tudni. A Sanhszi tartománybeli Tajjüanben 太原 született a mandzsu, Csing-dinasztia idején, Kang-hszi császár 康熙 uralkodásának hatodik esztendejében, azaz 1667-ben. 1693-ban sikerrel tette le a tartományi vizsgát, de hivatalhoz már csaknem hatvanévesen, 1723-ban jutott, melyet 1726-ban – nem tudni önként-e, avagy kényszer hatására – feladott, és élete végéig, 1745-ig a visszavonult hivatalnokok magányos életét élte. A saját maga által fölvett írói neveiből (pl. „A Nyugati Tó Vízpára Taoistája” Hszi-hu jün-suj tao-zsen 西湖雲水道人 / 西湖云水道人) feltételezhető, hogy nem állt távol tőle a taoizmus misztikus világa, amely igen gyakori életformája volt a hozzá hasonló visszavonult írástudóknak. Irodalmi tehetségét jól mutatja, hogy a négy kötetben (csüan 卷), tíz fejezetben (huj 回) kiadott fő műve, a Csung Kuj, az ördögűző, amely huszonegy esztendős korában, 1688-ban került ki íróecsetje alól. Ezenkívül még mintegy féltucat regénye ismert, ám sem stílusában, sem sikerében nem érhet egyik sem e fiatalkori, talán legelső regénye nyomába.[3]

A regény cselekménye

[szerkesztés]

A regény legelején a szerző bemutatja főhősét, Csung Kujt, aki borzalmas, rút külsővel rendelkezik, ám mérhetetlenül tehetséges. A Tang-házbeli Tö-cung császár (780-804) meghirdeti az évente esedékes fővárosi hivatalnokvizsgát, amelyen Csung Kuj maga is részt vesz. A vizsgázók személyét nem ismerő, az értékelést végző császári akadémikusok messze a legkiemelkedőbbnek ítélik a dolgozatát és őt nevezik meg vizsgaelsőnek. A császár az eredményhirdetéskor szembesül Csung Kuj rút és félelmet keltő külsejével, és megtagadja tőle, a számtalan kiváltsággal és magas méltósággal járó vizsgaelső címet. Csung Kuj elkeseredettségében ott a császár színe előtt egy kardot döf a torkába és meghal. A császár mentem megbánja döntését, és posztumusz megteszi őt a vizsgaelsőnek, sőt Démonűző Nagyszellemnek.
Az alvilágban Csung Kuj magánál a pokol uránál, Jenlo királynál jelentkezik szolgálatra, aki kezdetben tanácstalan. Majd azzal a feladattal bízza meg őt, hogy az alvilágból elszökött démonokat kutassa fel az emberek világába, és belátása szerint végezzen velük, vagy terelje őket a helyes útra. Ehhez a feladathoz két vezérlő generálist és háromszáz pokolkatonát is ad mellé. Továbbá átnyújt neki egy listát, amelyen harminchat renitens, szökevény démon szerepel.
Csung Kuj útra kél a seregével, és a regény hátralévő részeiben, ármányok, kalandok, harcok közepette valamennyi démont sikerül felkutatnia és megbüntetnie. Végül visszatér az alvilágba és mindenről részletesen beszámol Jenlo királynak. Az alvilág ura dicső tetteiről tudósítja a mennyek urát, a Jáde Császárt, aki személyesen látogatnak meg palotájában. A Jáde Császár hősies tetteinek elismeréseként kinevezi őt Szenteket Segítő, Gonoszt Büntető, Mennydörgő Démonűző Isteni Fejedelemmé.

A regény értékelése

[szerkesztés]

A regény népszerűsége mára már egy kissé megkopott, ám hajdani közkedveltségét, értékét jól mutatja, egy 18. század elején összeállított „irodalmi rangsor”, amely a „kilencedik remekmű”-ként (ti csiu caj-ce su 第九才子書 / 第九才子书) emlékezik meg róla. Olyan előkelő művek, válogatott csoportja ez, melybe a regények közül A három királyság regényes története, a Vízparti történet és a Nyugati utazás tartozik.
Lu Hszün megemlíti ugyan a regényt, s rövid ismertetésében bár méltatja a szerző által megfogalmazott társadalomkritikát, de elmarasztalóan nyilatkozik jellemábrázolásáról.[4] A kínai próza lexikona sem sokkal könyörületesebb iránta. Egy fél hasábban mindössze hét sort szán a regény ismertetésére, s a végén gyöngécske munkának ítéli meg, amely nem mutat fel magasabb művészi értéket.
A regény elsősorban szórakoztató céllal, a tömegek számára íródott, ám mégis több egyszerű kalandregénynél. A mű magyar fordítója, Tokaji Zsolt így értékeli: „Több-kevesebb sikerrel, a fantasztikum segítségével olyan társadalmi kritikát próbál megfogalmazni, mellyel letisztult formában a korszak végén született Írástudókban (Zsu-lin vaj-si), illetve A hivatalnokság leleplezésében (Kuan-csang hszien-hszing csi) találkozhatunk. Érdekes láncszemet képvisel azon kísértet-, démonhistóriák, melyek minden különösebb mondanivaló nélkül csupán a rémisztő, hihetetlen történetet kívánták megörökíteni és a kiforrott, magas művészi erényekkel megformált kritikai regények között. Olyan hibákra, hiányosságokra hívja fel a figyelmet, mind az egyén, mind a társadalom szintjén, melyet oly bravúrosan a már említett Pu Szung-lingnek (1640-1715) fő művében, a Liao-csaj furcsa históriáiban (Liao-csaj cse ji) sikerült pellengérre állítania.”[5]

Csung Kuj történetének egyéb irodalmi feldolgozásai

[szerkesztés]

Regények

[szerkesztés]

Ezzel a regénnyel együtt összesen három olyan klasszikus kínai regény ismert, amely Csung Kuj történetét dolgozza fel. A Liu Csang regényét megelőző és talán az általa is ismert regény a Ming-korszak vége felé négy kötetben, harminchárom fejezetben kiadott ismeretlen szerző műve, amely a „Tang-kori Csung Kuj teljes története” (Tang Csung Kuj csüan csuan 唐鍾馗全傳 / 唐钟馗全传) vagy a „Tang-kori könyv arról a történetről, hogy Csung Kuj leigázza a gonoszt” (Tang su Csung Kuj csiang jao csuan 唐書鍾馗降妖傳 / 唐书钟馗降妖傳) címet viseli. Ennek a regénynek az egyetlen, máig fennmaradt példányát Japánban őrzik.
A harmadik regény a Csing-dinasztia idején a „Keleti-hegyen Felhőben Élő Taoistaként” (Tungsan jün csung tao-zsen 東山雲中道人 / 东山云中道人) ismert jelentéktelen szerző nyolc kötetben, tizenhat fejezetben megjelent regénye, amely a „Tang-béli Csung Kuj megbékíti a démonokat” (Tang Csung Kuj ping kuj csuan 唐鍾馗平鬼傳 / 唐钟馗平鬼传)[m 1] címen ismert.[6]

Elbeszélések, színjátékok

[szerkesztés]

Regényeken kívül több Ming- és Csing-kori elbeszélés, dráma, színjáték dolgozza fel Csung Kuj történetét. Ezek közül említésre méltó a Csing-dinasztia idején élt Csang Ta-fu 張大復 / 张大复 (kb. 1554 – 1630) drámája a, „Világ öröme” (Tien-hszia lö 天下樂 / 天下乐), melyben Csung Kuj jól ismert története kibővül egy falujabéli barátjának szerepeltetésével. A mű ugyan töredékes, ám az egyetlen, amelyben az a híres történet szerepel, amikor is Csung Kuj férjhez adja a húgát. Tu Ping 杜平 mindvégig segíti barátját, és amikor Csung Kuj az őt ért igazságtalanság miatti bánatában öngyilkos lesz, testét is ő temeti el. Majd miután Csung Kuj visszatér az alvilágból, hálából húgát hozzáadja. Régebben is mostanában is igen kedvelt témája a kínai képzőművészeknek a „Csung Kuj esküvőre kíséri húgát”.
Egy másik Csung Kuj témát feldolgozó mű a leghíresebb kínai novellista, Pu Szung-ling nevéhez fűződik, aki egy kevésbé közismert rövidke színjátékában Csung Kuj egyik születésnapi ünnepségét mutatja be (Csung mej csing sou 鍾妹慶壽 / 钟妹庆寿), amelyet a húga rendezett számára és természetesen az ünnepség elengedhetetlen szereplői a démonok is, akik lakomaként, Csung Kuj bendőjében végzik evilági létüket.[7]

Fordításai

[szerkesztés]

A nyugati nyelvű sinológia a többi klasszikus regényhez képest, viszonylag későn figyelt fel erre a műre. Jelenleg orosz, francia, angol és német fordításban olvasható. A magyar nyelvű fordítást Tokaji Zsolt készítette, amely először 1999-ben jelent meg a Terebess Kiadó gondozásában.

  • Angol
  • Francia
  • Orosz
  • Német – Von Clemens du Bois-Reymond (ford.) Zhong Kui Bezwinger der Teufel. Altchinesisches Volksbuch. Gustav Kiepenheuer Verlag, Leipzig und Weimar 1987. ISBN 3-378-00143-7

Magyarul

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Rövidebb címei: „Csung Kuj megbékíti a démonokat” (Csung Kuj ping kuj csuan 鍾馗平鬼傳 / 钟馗平鬼传) vagy „A démonok megbékítésének története” (Ping kuj csuan 平鬼傳 / 平鬼传).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
  2. ↑ Lu 1982 273. o.
  3. ↑ Tokaji 1999 146. o.
  4. ↑ Lu 1982 273. o.
  5. ↑ Tokaji 1999 149. o.
  6. ↑ Tokaji 1999 147. o.
  7. ↑ Tokaji 1999 147. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
  • ↑ Lu 1982: Lu Hsun: A Brief History of Chinese Fiction. Peking, Foreign Languages Press, 1982.
  • ↑ Tokaji 1999: Tokaji Zsolt: Utószó. In Liu Csang: Csung Kuj, az ördögűző. Terebess Kiadó, Budapest 1999.145-151. o.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Csung Kuj, az ördögűző témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csung_Kuj,_az_ördögűző&oldid=25991039”