Ugrás a tartalomhoz

Drohobics

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Drohobics (Дрогобич)
A Péter-Pál-templom és a régi gimnázium Drohobicsban
A Péter-Pál-templom és a régi gimnázium Drohobicsban
Drohobics címere
Drohobics címere		 Drohobics zászlaja
Drohobics zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületLvivi terület
JárásDrohobych Raion (2020. július 18. – )
Rangváros
Alapítás éve11. század (első írásos említése 1238-ban)
PolgármesterOlekszij Vasziljovics Radzijevszkij
Irányítószám82100
Körzethívószám+380 324
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség74 610 fő (2021)
Népsűrűség1 676,63 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság297 m
Terület44,5 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 21′, k. h. 23° 30′49.350000°N 23.500000°EKoordináták: é. sz. 49° 21′, k. h. 23° 30′49.350000°N 23.500000°E
Drohobics weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Drohobics témájú médiaállományokat.

Drohobics (ukrán betűkkel: Дрогобич, lengyelül: Drohobycz) járási jogú város Ukrajnában, a Lvivi terület Drohobicsi járásának székhelye. A Szeret(wd) és a Tiszmenicja(wd) folyók összefolyásánál fekszik, a Külső-Kárpátok vonulatának lábánál, Lvivtől 70 km-re délnyugatra. Az utolsó népszámláláskor, 2001-ben 79 119 lakosa volt. Közigazgatási területe 41 km². Az egykor sóbányászatáról híres település napjainkra jelentős iparvárossá vált. 1939–1959 között területi székhely is volt.

Története

[szerkesztés]

Első írásos említése 1238-ból származik. A legenda szerint eredetileg egy Bics nevű település állt a helyén, mely azonban elpusztult, de később újratelepült Második Bics (Druhij Bics) néven. A Kárpátok lábánál levő medencében akkoriban jelentős sóbányászat folyt, a település lakói főként sókereskedelemmel foglalkoztak (erre utalnak a címerében látható sótartó hordók). 1392-ben kezdték első katedrálisának építését. 1422-ben kapott városi jogokat. 1648-ban Bohdan Hmelnickij kozákjai elfoglalták és lerombolták a várost, számos lengyel és zsidó lakosát ölték meg. 1772–1918 között az Osztrák–magyar monarchia Galícia tartományához tartozott. A város környékén a kőolajkitermelés a 19. század második felében kezdődött. A közeli Boriszlavban Európa legnagyobb ozokeritkészleteit is feltárták. A 20. század elejére már a feldolgozóipar kialakulása is kezdetét vette. 1911. július 2-án az osztrák rendőrök a tüntető lakosság közé lőttek. 1918-ban Lengyelországhoz csatolták. 1919 áprilisában a városban kétnapos kommunista felkelés tört ki, melynek célja a Vörös Hadsereg előrenyomulásának (a Zbrucs folyóig jutottak) segítése volt. A felkelést a Nyugat-ukrán Népköztársaság erői verték le. A lengyel uralom megszilárdulásával a Lwówi vajdaság járási (powiat) székhelye lett. 1928-ban ukrán gimnázium nyílt a városban, amely a lengyelországi ukrán kultúra egyik fontos központjává vált. 1939 szeptemberében az Ukrán SZSZK-hoz csatolták és az ekkor alakult Drogobicsi terület székhelyévé vált. Ekkor 37 ezer lakosa volt. A német megszállás 1941. július 1. – 1944. augusztus 6. között tartott. A megszállás alatt megölték a város korábban jelentős zsidó lakosságának (1869-ben a lakosság 48%-át, 1939-ben 40%-át tették ki) többségét. A háború utáni iparfejlesztés során jelentős ipari központtá vált, bár 1959-ben területi székhely rangját elvesztette. 1970-ben 56 ezer lakosa volt.

Gazdaság

[szerkesztés]

Sokoldalú iparának legfontosabb ága a vegyipar, melynek legfontosabb képviselője a városról délre felépült hatalmas kőolajfinomító kombinát. Gépipara autódarukat és kőolajipari fúróberendezéseket állít elő. Fafeldolgozó-, élelmiszer- és textilipara is van, valamint háztartási vegyszergyártása.

A város jelentős kulturális-oktatási szerepkört is betölt, Ivan Frankóról elnevezett tanárképző főiskoláján lengyel tanszék is működik. Olajipari technikum is működik Drohobicsban.

Nevezetességek

[szerkesztés]

Drohobics több fatemplommal is büszkélkedhet, melyek közül a leghíresebb a világörökség részét képező Szent György (Jura)-templom, mely a 17. században épült, eredetileg Nagyijevo faluban állt, 1657-ben építették fel jelenlegi helyén. Ikonosztáza 1659-ből származik. A főtéren (rinok) áll a 20. század elején épült tornyos városháza (ratusa). A Szent Bertalan-templom hatalmas bástyájáról jellegzetes, a Péter-Pál-templom pedig a régi ukrán gimnázium épülete mellett található. Helytörténeti múzeum-ának állandó Ivan Franko-kiállítása van. A városban szobrot állítottak Jurij Drohobicsnak, Sztepan Bandera (1909–1959) nacionalista politikusnak, valamint a kereszténység felvételének 1000. évfordulójának tiszteletére.

Ismert emberek

[szerkesztés]
  • Szalay József (1802–1876), a szczawnicai gyógyfürdő kiépíttetője
  • Elisabeth Bergner (1897–1986) színésznő
  • Jurij Drohobics (1450–1494) tudós, az ukrán orvostudomány egyik első képviselője
  • Ivan Franko (1856–1916) ukrán nemzeti költő a közeli Nahujevicsi faluban született, itt tanult 1864–1868 között
  • Maurycy Gottlieb (1856–1879) festőművész
  • Jaroszlav Popovics (1980) ukrán kerékpárversenyző
  • Bruno Schulz (1892–1942) lengyel zsidó író

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Fényképek

[szerkesztés]
  • A Szent Kereszt-fatemplom
    A Szent Kereszt-fatemplom
  • A drohobicsi vegyipari kombinát
    A drohobicsi vegyipari kombinát
  • Belvárosi utcakép
    Belvárosi utcakép

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Drohobych
A Wikimédia Commons tartalmaz Drohobics témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Drohobics&oldid=26329364”