Francisco José de Goya y Lucientes

Francisco José de Goya y Lucientes
Goya önarcképe
Született	1746. március 30. Fuendetodos
Meghalt	1828. április 16. (82 évesen) Bordeaux
Sírhely	Chartreuse Cemetery San Isidro Cemetery Royal Chapel of St. Anthony of La Florida
Nemzetisége	spanyol
Stílusa	romantika
Francisco José de Goya y Lucientes aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Francisco José de Goya y Lucientes témájú médiaállományokat.

Francisco José de Goya y Lucientes (Fuendetodos, Zaragoza tartomány, Spanyol Királyság, 1746. március 30. – Bordeaux, 1828. április 16.) spanyol festő és grafikus.

Élete

IV. Károly spanyol király és családja (1800)

Vízhordó leány (1808-1812)

Fuendetodosban született, Zaragoza tartományban Joseph Goya és Gracia Lucientes gyermekeként. Gyermekkorát Fuendetodosban töltötte. 1749-ben a család házat vett Zaragozában, és néhány évvel később odaköltöztek.

Goya Zaragozában a piaristákhoz járt iskolába, ahol szoros barátságot kötött Martin Zapaterrel, akivel évek múltán is levelezett, bő anyagot szolgáltatva a későbbi életrajzíróknak.

1763-ban és 1766-ban felvételért folyamodott a Spanyol Királyi Akadémiához, de mindkétszer elutasították. 1771-ben Rómába utazott, ahol a Parma városa által rendezett festészeti versenyen második díjat nyert. Még ugyanebben az évben visszatért Zaragozába és freskókat készített. Francisco Bayeu y Subías tanítványa lett; innentől fogva kezdte kialakítani jellegzetes stílusjegyeit.

1774-ben feleségül vette Bayeu nővérét, Josefát. A Királyi Szövőműhelyben kapott állást, ahol öt év alatt kb. 42 mintát tervezett. Bejáratos lett a királyi udvarba is, oltárképet festett a Szent Ferenc templom részére, és a San Fernandó-i Akadémia tagjává választotta.

1783-ban José Moñino, Floridablanca grófja, III. Károly spanyol király kegyence, megbízta Goyát, hogy portrét fessen róla. Barátságot kötött Don Luis koronaherceggel és az ő házában lakott. A támogatói közé tartoztak Osuna herceg és hercegnő is, akiket szintén lefestett. III. Károly 1788-ban bekövetkezett halála után, IV. Károly uralkodása alatt Goya egyre népszerűbb lett a királyi udvarban.

1792-ben rejtélyes betegség támadta meg, amelynek következtében elvesztette hallását. Ekkortól kezdett művészi világa elkomorodni: ekkor festett képei, melyek közül a legismertebbek a Tűzvész és Az őrültekháza, drámai témákat jelenítenek meg sötét színekkel.

1799-ben kinevezték királyi festőnek. Lefestette a királyt és a királynőt, a királyi családot és több nemes személyt. 1812-ben meghalt a felesége. 1824-ben Bordeaux-ban telepedett le, itt is halt meg. Regényes életrajzát Lion Feuchtwanger írta meg.

Művei

Goya lefestette a spanyol királyi család több tagját, beleértve IV. Károly és VII. Ferdinánd királyokat. A témái széles skálát ölelnek fel a vidám ünnepélyektől a csatajelenetekig és holttestekig. A témaválasztása kedélye sötétebbé válását jelzi. A mai orvosok arra gyanakodnak, hogy a festékben levő ólomtól mérgezést kapott, és ez okozta siketségét, amely visszahúzódóvá tette. Élete vége felé félelmetes képeket festett őrültekről, betegekről és fantasztikus alakokról; ezeknek a "fekete festményeknek" a stílusa az expresszionizmust vetíti előre.

A gobelinkartonok

Goya 1774-től kezdett a gobelinkartonokon dolgozni a Santa Barbara-i Királyi Kárpitszövő Manufaktúra számára Madridban. Az általa tervezett faliszőnyegek a királyi kastélyokban kaptak helyet. Goya terveket készített, amit aztán, ha az udvar jóváhagyott, festményként dolgozott ki, hogy a manufaktúra ezek alapján készíthesse el a szőnyegeket. A gobelinek hagyományos témája az antikvitásból vett jelenetek ábrázolása volt, Goyát azonban vadászjelenetek és népi mulatságok megfestésével bízták meg. Ezeket a képek még, ellentétben a művész későbbi munkáival, az élénk színvilág és a derűs hangulat jellemzi.

A San Antonio kápolna

Goya miközben képeket és grafikákat készített, 1798-ban freskókkal díszítette a madridi San Antonio de la Florida-remetekápolnát. Művészetének egyik csúcspontja ennek a kápolnának a kifestése, amelyben egyesíteni tudta a barokk lendületet, nagyvonalúságot, a rokokó kecsességet olyan kifejező erővel, amely mindaddig ismeretlen torzításokra és egyszerűsítésekre épült. A kupolán egy korlát mögött ábrázolja Szent Antal csodatételét, a meggyilkolt ember feltámasztását és a tarka nézősereget. A sebtében felfestett vonásokon nem változtat, a színek lehető legkisebb kontrasztjával alakít ki egy-egy arcot, testet, mozdulatot. Egyazon művön belül össze tudta egyeztetni a formai újszerűséget a hagyományos technikával.

A Los Caprichos

A meztelen maja (1799-1800)

A felöltözött maja (1800)

1799-ben egy 80 nyomatból álló sorozatot alkotott Los Caprichos címmel, bemutatva „a minden civilizált társadalomban megtalálható számtalan őrültséget, és azokat az előítéleteket és kárhozatos gyakorlatot, amelyeket a szokás, a tudatlanság és az önérdek megszokottá tett.” A rajzok kifigurázzák a korabeli nemeseket, akik a képeken szamárként nézegetik a családi albumaikat, és támadja a papokat, az inkvizíciót. A sorozat legismertebb műve a Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek c. grafika, mely egy alvó, asztalra boruló férfit ábrázol, akik körül különböző szárnyas (denevér-és bagolyszerű) lények keringenek. A képet még inkább érdekessé teszi az, ha nyomatékosítjuk, hogy felvilágosodás, az értelem kultuszának időszakában keletkezett.

A képek rézkarcok, amelyeket a művész aquatinta technikával készített, egy olyan eljárással, amelyet három évtizeddel azelőtt fejlesztettek ki. A rézkarcnál a grafikus a rajzokat egy vékony viasszal bevont rézlemezre rajzolja tűvel. A lemezt aztán savval önti le, amely a vonalakon keresztül kimarja a lemezt, a művész ezután ezekbe a mélyedésekbe juttatja a festéket. Goya a Los Caprichos esetében aquatinta eljárással egészítette ki a rézkarcot. Ennek a technikának az a lényege, hogy a lemezre saválló port juttatnak, amely különböző sűrűségű lehet. A sav így a szemek helyén nem tud a lemezre jutni, a festék pedig szemcséssé válik a rajzon, amely az elkészült képen távolabbról nézve különböző árnyalatokat hoz létre. Ennek az eljárásnak az eredménye az, hogy a rajzokon különböző tónusú foltok láthatók, amely drámai hatást kölcsönöz a műveknek, hiszen a sötét és a világos erőteljes ellentétet képez a rajzokon.

Goya 1803-ban a királynak ajándékozta a lemezeket, aki a Királyi Nyomda rendelkezésére bocsátotta.

A maja-képek

Goya két legismertebb képe a Meztelen maja (La maja desnuda) és a Felöltözött maja (La maja vestida). Előbbi képet Goya 1799 és 1800 között festette, utóbbit pedig 1800 és 1805 között. A két festmény ugyanazt az asszonyt ábrázolja ugyanabban a pózban, felöltözve, illetve meztelenül. Először a meztelen változat készült el, és amikor a spanyol társaság felháborodva követelte, hogy öltöztesse fel, ezt elutasította és inkább festett róla új képet, most már ruhában. A korabeli spanyol festészetben tiltottnak számító akttéma miatt Goyát 1815-ben az inkvizíció beidézte. Bár nem kapott büntetést, jelezték neki, hogy odafigyelnek rá. Egyes feltételezések szerint a festmények Alba hercegnőt ábrázolják, és az sem zárható ki teljesen, hogy a hercegnő vagy a miniszter, Manuel Godoy, a királynő szeretőjének megrendelésére készültek.

1808. május 3.: Madrid védőinek kivégzése (1814)

Saturnus felfalja gyermekét (1819)

A Kolosszus (1810)

Bikaviadal egy osztott téren (1816)

A háború borzalmai

1808. május 2-a : Harc a mamelukok ellen c. képet 1814-ben festette Goya annak a dicsőséges napnak az emlékére, amelyiken Madrid népe Puerta del Solnál megtámadta a franciák szolgálatában álló zsoldos mameluk lovascsapatot.

1808 május 3-a: Madrid védőinek kivégzése című festmény az erőszak ábrázolásának egyik legmegrendítőbb képe. A fény ugyanabba az irányba halad, ahová a puskák is céloznak, az elkerülhetetlen halál borzalmát fokozza. 1814-ben festette Goya.

A fekete festmények

Goya 1819 február 27-én Madrid környékén vásárolt házat. Az épület spanyol elnevezése Quinta del Sordo, vagyis A süket háza volt, ami azonban nem Goyára, hanem annak előző tulajdonosára utalt. Goya 1820-ban ennek a háznak a falára festette meg az ún. „fekete festményeket”, szám szerint tizennégyet, amelyekből hét a földszinten, hét pedig az emeleten kapott helyet. A festmények valószínűleg a sötét színvilágukról kapták a nevüket, legjellemzőbbek a fekete, barna, okker. A képeket később leválasztották a vakolatról, és vászonra vitték át. 1881-ben a Prado tulajdonába kerültek.

Ezen festmények legismertebbike a Saturnus, melyen a feketeségből előbukkanó főisten felfalja egyik gyermekét. A Párbaj furkósbotokkal (1820) két férfit ábrázol, akik térdig a sárba merülve ütik egymást, a harc kegyetlennek és értelmetlennek látszik, a festmény így az emberi lét abszurditását fejezi ki. A kutya (1819-23) c. festményen egy kutyafej látható, a testét egy lejtő sötét foltja takarja el, mintha elmerült volna a homokban. A festmény kilencvenkilenc százalékán semmi konkrétum, körvonalazható dolog nem látható; a magányt, szorongást, ürességet fejezi ki. A fekete festményekre jellemző, hogy az arcok mimikája általában hasonló: a szemek tágra nyíltak, fehér részük jól látható, a szájuk pedig nyitva van, mintha sikoltanának.

Művészetének értékelése

A spanyol festészet Murillóval végződő virágzási korszaka után az utolsó nagy spanyol mester Goya. Egyike a legsokoldalúbb és legegyénibb művészeknek, aki a 18. század fordulóján a barokk és a rokokó művészet folytatója, majd a romantika jegyei is mutatkoznak nála, teljes művészetének számos darabja olyannyira kifejező és előre mutató, hogy ő lesz a modern festészet egyik atyja, ihletet merítenek belőle a francia impresszionisták (köztük Manet) és a német expresszionisták. Sokáig nem ismerték hazáján kívül, igazi méltánylásra Európában majd csak a 19. század második felében talál, de leginkább a század vége felé, amikor ünneplik Velázquez születésének 300. évfordulóját, s ekkor Goya műveit is újra rendezik a madridi Prado Múzeumban. Képeit kiállítják Londonban, Berlinben, Bécsben, mindenütt óriási sikereket arat, ekkor indul meg a hatalmas Goya-irodalom virágzása.

Goya maga mondta, hogy három tanítója volt: a természet, Velázquez és Rembrandt. Goya festői géniusz, aki Velázquez és Rembrandt útját folytatta és új festői problémákat vetett fel, számos egyéni hangvételű festménye mutatja e vonalat, köztük A Kolosszus c. festmény 1810-ből. A kolosszus nyilván Bonaparte Napóleon, aki egész Európát hatalma alá akarta vonni, köztük a spanyol népet is.

A budapesti Szépművészeti Múzeumban a Bermúdezné képmása 1790-es években, valamint A vízhordó lány című 1810 körül festett képe látható.

Filmek

Goya emléktáblája Bordeaux-ban

Goya életéről több film készült:

• Goya (német film, 1969) – rendező Wilhelm Semmelroth, főszereplő Wolfgang Büttner
• Goya (6 részes spanyol tv-sorozat, 1985) – rendező José Ramón Larraz, főszereplő Enric Majó
• Goya (amerikai TV-film, 1986) – rendező Gian Carlo Menetti, főszereplő Plácido Domingo
• Goya Bordeaux-ban (olasz-spanyol film, 1999) – rendező Carlos Saura, főszereplő Francisco Rabal
• Goya kísértetei (Goya's Ghosts, 2006) – rendező Miloš Forman

Irodalom

• Lion Feuchtwanger: Goya . Európa Könyvkiadó 1978. ISBN 963 07 1022 6
• Janice Anderson: Goya. Helikon Kiadó 1996. ISBN 963 208 371 7
• Orozco, Miguel. Goya's frescoes in San Antonio de la Florida and José María Galván's etchings after them. Academia.edu. San Francisco, California 2021

Források

• Éber László (szerk.): Művészeti lexikon (Győző Andor, Budapest, 1926) Francisco de Goya y Lucientes szócikket Fónagy Bélától lásd 293-295. o.
• A művészet története (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. 8.) [köt.] A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). (Corvina, 1989) 300 o. ISBN 963-13-2815-5 Francisco Goya ld. 129-157. o.

További információk

• Los Caprichos (rézkarc, akvatinta)
• Goya festményei – TerminArtors.com
• Goya képek és életrajz
• Webgaléria
• Los Caprichos Archiválva 2008. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A háború borzalmai Archiválva 2008. november 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Bikaviadal sorozat (rézkarc, akvatinta)
• A festő, aki meztelenre vetkőztetett egy hercegnőt, majd mégis felöltöztette