Ugrás a tartalomhoz

Güzüegér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Güzüegér
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Egérfélék (Muridae)
Alcsalád: Egérformák (Murinae)
Nem: Mus
Linnaeus, 1758
Alnem: Mus
Faj: M. spicilegus
Tudományos név
Mus spicilegus
Petényi, 1882
Szinonimák
  • Mus adriaticus Kryštufek & Macholán, 1998
  • Mus mehelyi Bolkay, 1925
  • Mus petenyi Kryzhov, 1936
  • Mus sergii Valch, 1927
  • Mus acervator Petényi, 1882
  • Mus acervifex Petényi, 1882
  • Mus canicularius Petényi, 1882
  • Mus caniculator Petényi, 1882
Elterjedés
A güzüegér elterjedési területe   egész éves
A güzüegér elterjedési területe
  egész éves
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Güzüegér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Güzüegér témájú kategóriát.

A güzüegér (Mus spicilegus) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj, a házi egér közeli rokona. A természettudósok sokáig nem tartották önálló fajnak, hiszen csak 1983-ban, a genetikai vizsgálatok alátámasztása után lett elismerten az. A güzüegér első tudományos leírása Petényi Salamon János paleontológus-zoológus nevéhez fűződik.[1][2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Észak-Macedónia, Horvátország, Csehország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna területén honos. Jelenleg a Kárpát-medence a legnyugatibb előfordulása, egyedszáma csökkenő tendenciát mutat.

Megjelenése

[szerkesztés]

A házi egérhez nagyon hasonló faj, egyesek szerint annak egy alfaja, vagy keveréke. 6-8 centiméter hosszú, palaszürke, de a hasa és lábai fehérek, farka a testhosszánál rövidebb (a házi egérnél megegyezik), a szeme is kisebb. A güzüegér hasának világosabb színe élesen elválik a hát sötétebb színétől (a házi egérnél átmenet van).[3]

A Pallas lexikona[4] barnaveres színűnek jelzi, ami a modern forrásoktól eltér.

Viselkedése

[szerkesztés]

A güzüegér szabadban a - és gabonafélék kalászait fogyasztja, de rovarokkal is táplálkozik, a zárt térbe behúzódva a házi egérrel megegyező táplálékot fogyaszt. A güzüegér a vetésforgóhoz alkalmazkodott, életciklusára a tavaszra korlátozódó szaporodás, majd az együtt maradó családok közös áttelelése jellemző. Az alomnagyság 1 és 12 között ingadozik. A güzüegér egyszerre átlagosan 8 kölyköt vet, míg a házi egér csak 5-6-ot.

Nyáron szénakazalban, faodvakban élnek. A tél közeledtével a stabil pár és az az évi szupercsalád közösen építi az áttelelő helyet, a „güzühordást”, amiben körülbelül 50 liter magot és növényi részeket halmoznak fel. A magvakat 10-20 centiméter vastag földréteggel borítják be, aminek következtében az messziről is jól látható dombot képez. A tél folyamán ezalatt tartózkodnak, majd tavasszal elhagyják a várat és ki ki saját családot alapít.[5]

Kellő táplálék, élettér hiányában kertes házakba, vagy raktárakba húzódik be, ahol fészkét a házi egérhez hasonlóan alakítja ki és azzal megegyező életmódot folytat.

Legfőbb ellenségei: a házi macska, a nyest és a gyöngybagoly.

Güzü a kultúrában

[szerkesztés]

A késő ősszel megtalálható "güzühordás" nagy mennyisége miatt született a mondás: "Dolgozik, mint a güzü".

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Tudós elhivatottság. Magyar Természettudományi múzeum. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  2. Steppe Mouse, Mound-building Mouse. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  3. ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék elérve: 2008-05-08
  4. A Pallas nagy lexikona elérve: 2008-05-08
  5. Altbäcker Vilmos: Güzüegér: a csökkent szaporodás és agresszió, mint a kooperatív túlélés alapjai[halott link] elérve: 2008-05-08]

Források

[szerkesztés]