Gelu Păteanu
| Gelu Păteanu | |
| Született | 1925. június 3.[1] Kolozsvár |
| Elhunyt | 1995. március 25. (69 évesen)[1] Budapest |
| Gyermekei | Păteanu Rareș, Păteanu Annamária, Păteanu Péter, Păteanu Ralu Carina |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gelu Păteanu, névváltozatai: Gelu Perian, Gelu Păteanu-Perian (Kolozsvár, 1925. június 3. – Budapest, 1995. március 25.) román műfordító, szerkesztő, író. Magyar barátai Gyalunak becézték.
Életpályája
[szerkesztés]1952-ben kényszermunkatáborba a Duna-csatornához vitték. Utána műfordítóként tevékenykedett, magyarból fordított románra. A hetvenes évek elején alakult bukaresti hetilapnál, A Hétnél talált szellemi otthonra, ahol 1970-től 1979-ig dolgozott.
A román állambiztonság nem nézte jó szemmel a tevékenységét, követték, házkutatásokkal zaklatták, irodalmi tevékenységét gátolták. Kényszerűségből a székelyföldi Énlakára, majd Etédre költözött, ahol tizenegy évig élt.
1990-ben beszédet mondott magyar nyelven az első szabad fehéregyházi március 15-ei ünnepségen. Marosvásárhely fekete márciusa idején halálosan megfenyegették. A román szélsőséges szervezetek zaklatni és üldözni kezdték, ezek elől menekülve, áttelepedett Budapestre. Élete utolsó éveiben csak magyarul írt. Tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Román Filológiai Tanszékén, illetve a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékén.
A Farkasréti temetőben nyugszik, sírjára 1998-ban a Budapesti Székely Kör, a Magyar Írószövetség és a Budaörsi Székely Kör kopjafát állított.
Munkássága
[szerkesztés]Magyarról fordított románra, de fordítva is, az erdélyi magyar költők és írók majdnem mindegyikétől. Saját bevallása szerint a műfordítást örömmel végeze. Eredeti magyar műveket (többnyire verseket) is alkotott. Arany János Toldi-fordítása 2018-ban jelent meg, posztumusz.[2]
Művei
[szerkesztés]- Levelek a Fekete Madonnához; Ablak, Székelyudvarhely, 1997 (magyar nyelven írott versek)
Fordításaiból
[szerkesztés]- Eötvös József: Notarul satului (A falu jegyzője), 1960
- Karinthy Frigyes: Călătorie în jurul craniului meu (Utazás a koponyám körül), 1964
- Németh László: Repulsie (Iszony), 1968
- Mikes Kelemen: Scrisori din Turcia (Törökországi levelek), 1980
- Imreh István: Viaţa cotidiană la secui: 1750–1850 (Erdélyi hétköznapok 1750–1850. Társadalom- és gazdaságtörténeti írások a bomló feudalizmus időszakáról), 1982
- Arany János: Toldi; román-magyar kiad.; Magyar Pen Club–Antropocentrum Kulturális Egyesület, Budapest–Gyergyóalfalu, 2018
Díjai
[szerkesztés]- Magyarországi Református Alapítvány nagydíja, 1991
- Tőkés László-díj, 1991
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ Irodalmi Jelen Archiválva 2018. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2018. május 29.
Források
[szerkesztés]- Székely Ferenc: Koszorú helyett vers, Népújság, 2016. december 30. Online hozzáférés
- Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2009 Online hozzáférés
További információk
[szerkesztés]- Nagy, nagy szeretettel fordítok, Kolozsvári Rádió, 1976 Online hozzáférés
- Gyalu bácsi, a „nem létező ember”, Portré, 1990 Online hozzáférés
- Farkas Wellmann Endre: Gyalu, a spíler. Gelu Păteanu kortársai emlékezetében és néhány dokumentum tükrében; Magyar Pen Club–Antropocentrum Kulturális Egyesület, Budapest–Gyergyóalfalu, 2018 + DVD
- Gyalu bácsi, a költő és a műfordító, Magyaradás – Kolozsvári Rádió. YouTube
- http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/proza/1509-cselenyak-imre-az-olah-kesei-halotti-beszed]