George Westinghouse

George Westinghouse
Született	1846. október 6. Central Bridge
Elhunyt	1914. március 12. (67 évesen) New York
Állampolgársága	amerikai
Gyermekei	George Westinghouse III
Foglalkozása	vállalkozó feltaláló
Iskolái	Union College
Kitüntetései	John Fritz Medal (1906) Edison Medal (1911) Grashof Commemorative Medal (1913) National Inventors Hall of Fame (1989)
Sírhelye	Arlingtoni Nemzeti Temető
George Westinghouse aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz George Westinghouse témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

George Westinghouse (Central Bridge, New York, 1846. október 6. – New York, 1914. március 12.) amerikai mérnök, feltaláló, vállalkozó, az elektromos ipar úttörője.

Élete

Ősei Vesztfáliából származtak. 1775-ben vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba.

Apja kis üzemében mezőgazdasági gépeket gyártottak, és itt kapott a fiú értékes műszaki indíttatást.

A vasúttal kapcsolatos érdeklődését egy vasúti baleset keltette fel, és így először egy olyan berendezést készített, amely lehetővé tette a kisiklott vasúti kocsikat ismét a vágányra vezessék. Aztán kezdett el intenzíven foglalkozni a vasúti fékezés problémáival.

A vasúti kocsik első fékjei építési módjában és kezelésében pontosan a lovas szekereknek és kocsiknak feleltek meg, amiknél a kerék futófelületére fatuskókat nyomtak. De minél gyorsabb lett a vasút, annál többször tűnt ki, hogy a fékezésnek ez a módja teljesen hasznavehetetlen.

Kezdetben külön fékezőket alkalmaztak, akik minden kocsi végén egy fékállásban ültek, és a mozdonyvezető sípjelére a fékeket működtették. De ez még a 20. évszázad közepéig tartott, míg a jelenkori fékrendszerek a vonatoknál odáig kifejlődtek, hogy a fékezőkről végérvényesen lemondhattak.

Charles Kendall 1864-ben kifejlesztett egy légnyomásos féket. Ennél rendszernél a sűrített levegőt a vonaton átvezetett csőben vezették, hogy az fékezéskor a fékhengerekben hatni tudjon. Ez adta meg az alapját a légnyomásos fékek fejlesztéséhez.

Georg Westinghouse már 1867-ben megkapta első szabadalmát egy légnyomásos fékre, amit ő fejlesztett ki, és a Pennsylvaniai Vasút egy kísérleti vonatánál ki is próbált. Amikor ez jónak bizonyult, ebben az évben Pittsburghban megalapította az „Air Brake Company”- t.

Első légnyomásos fékje légsűrítőből és légtartályból négy vagy öt atmoszférás túlnyomással, légcsővezetékből tömlőkapcsolattal, amit a vonat alatt hosszában vezettek és minden kocsi alatt egy fékhengerből állt. Ezek még túlságosan nagyon lassan működtek és különösen veszélyeknél hajlamos a meghibásodásokra (pl. ha a vonat szétszakadt). Lásd a Westinghouse-fék című szócikket.

A tapasztalatok alapján Westinghouse a fékrendszerét továbbfejlesztette és 1872-ben az első önműködő légnyomásos féket megalkotta. A főlégtartály mellett minden kocsit egy légtartállyal látták el, amit az átmenő vezeték 5 atmoszférás sűrített levegőjével töltöttek fel. Kiegészítésként egy kormányszelepet fejlesztett ki, hogy az a féket működtesse, és ismét feloldja.

Az átmenő légvezetékben és kocsi segédlégtartályában azonos nyomásnál a fékhenger légtelenítődik, és a fék felold. Ha a mozdonyvezető a vezeték nyomást csökkenti a kialakuló nyomáskülönbség a szelepet működésbe hozza, a sűrített levegő a segédlégtartályból a fékhengerbe áramlik és a féktuskók felfekszenek. Mihelyt a vezetéket ismét sűrített levegővel feltöltik, a kormányszelep oldó állásba visszaáll, a fékhengert légteleníti, és a fék felold.

Így a „biztonsági fékjének” önműködő képességének előnyét kapta meg a fokozatosan oldó képesség ellenében. A kormányszelep bár a fékezőerő fokozatonkénti növelését lehetővé teszi, de fokozatonkénti csökkentését nem. Minden oldási folyamatnál kényszerűen a fékhatás teljesen megszűnik. A fékrendszerét 1887-ben egy gyorsfékező berendezéssel egészítette ki.

A légnyomásos fék fejlesztése mellett sok más területen is dolgozott. Sűrített levegővel vezérelt jelzők, a központi kapcsoló készülék New York-i Földalatti Vasutak vonatja részére, a fékjének folyamatos fejlesztése a gyorsfékezéshez, stb.

Westinghouse nemsokára a villamos energia termelése felé fordult, és ezen a területen is úttörő munkát végzett. A transzformátorok vasmagjának tökéletesítésével azok olcsóbb gyártását és nagyobb hatékonyságát érte el.

Források

• A cikk az Eisenbahningenieur c. folyóirat 1996. októberi számában található cikk részbeni felhasználásával készült.