Gereben (eszköz)
A gereben a gyapjú és rost fésülésére használatos, lapát alakú, nyeles faeszköz, az ó-európai gyapjú- és lenkultúra rostfésülő eszközének alapformája. A lenvászon elkészítésének egyik sarkalatos pontja a len tilolása a gerebenen. A magyarok a honfoglalás után ismerték meg. Vele rokon, gyakorlatilag azonos funkciójú, de főleg a kender tilolására használatos eszköz volt a héhely.
Kialakulása, története
[szerkesztés]Eredetileg lapos fa fésülő volt. A fafogakat a klasszikus görög, illetve római kultúrában, a vaseszközök használatának bevezetése után cserélték fel szögekkel. Az ilyen, új formájú gerebeneket az egykori római provinciákban, (sőt, germán nyelvterületen távolabb észak felé is). A déli szlávoknál eredetileg a régi, lapos fa fésülő neve volt ’greben’, majd amikor a romanizált Balkánon megismerték a fejlettebb, vasszeges formát, arra ruházták át a régi nevet. A magyarok a honfoglalás után főleg a Dunántúlon lakó déli szláv népcsoportoktól vette át az eszközt, és annak nevét is.
Elterjedése
[szerkesztés]Napjainkra főként a keleti szlávok kultúrájában maradt meg. A magyar kultúrkörben főleg erdélyi eszköz maradt, de szórványosan nyugat felé egészen a Duna vonaláig használják.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Szélesebb részén, a nyélre merőlegesen 1–2 sor szeget ütnek át rajta, amitől fésűre, illetve kefére emlékeztet.
Használata
[szerkesztés]A tiloló egyszerre két, azonos típusú gerebennel dolgozik úgy, hogy az egyiket székhez, padhoz rögzíti, a másikat pedig kézbe fogja. A gereben fogaiba beakaszkodott rostot előbb kis csomókban, kézzel szaggatják ki, majd a fogak között maradt, simább szálakat a másik gerebennel fésülik simára.
Ajánlott irodalom
[szerkesztés]- Szolnoky Lajos: A rostfésűk (Népr. Ért., 1966); Szolnoky Lajos. Alakuló munkaeszközök (Bp., 1972).
Források
[szerkesztés]- Gereben. In: Magyar néprajzi lexikon. főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977-1982. ISBN 963-05-1285-8