Ugrás a tartalomhoz

Gerlóczy Gedeon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerlóczy Gedeon
Született1895. június 28.
Budapest
Elhunyt1975. július 30. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiGerlóczy Zsigmond
Foglalkozásaépítész,
főiskolai tanár
KitüntetéseiYbl Miklós-díj (2010)
SírhelyeFarkasréti temető (7/6-1-41)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerlóczy Gedeon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alsóviszokai Gerlóczy Gedeon (Budapest, 1895. június 28. – Budapest, 1975. július 30.) magyar építész, Csontváry hagyatékának megmentője.

Családja és származása

[szerkesztés]

Az alsóviszokai Gerlóczy családban született, amely egy régi horvátországi birtokadományos nemesi család; ez a család eredetileg a Mattekovich vezetéknevet viselte de 1848-ban Mattekovich Imre felvette a "Gerlóczy" vezetéknevet.[1] A Gerlóczy család híres orvos dinasztia is volt, de ő a családi hagyományokat megtörve a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen szerzett diplomát. Apja dr. alsóviszokai Gerlóczy Zsigmond (1863–1937) orvos, belgyógyász, higiénikus,[2] anyja galántai Fodor Margit (1868–1897) volt.[3] Apai nagyszülei alsóviszokai Gerlóczy Károly (1835–1900) jogász, Budapest első alpolgármestere, és munkácsi Barkassy Amália (1841–1937) voltak.[4] Anyai nagyszülei galántai Fodor József (1843–1901) orvos, egyetemi tanár, főorvos, az MTA tagja,[5] Reizinger Amália (1848–1892) voltak.[6]

Életpályája-munkássága

[szerkesztés]

Professzora, Hültl Dezső irodájában kezdett dolgozni, majd Münchenben folytatta mérnöki tanulmányait, az ottani Politechnikumban Thirsch professzor mellett. Külföldi tartózkodása alatt járta a múzeumokat, műemlékeket, gyűjteményes kiállításokat és ezek képeiről-tárgyairól színes krétarajzokat készített.

1919-ben jött haza és újból beállt Hültl Dezső irodájába dolgozni. Ebben az időben fedezte fel a Csontváry-képeket, melyeket az örökösök fillérekért akartak eladni. A képek árverésén meg is vette a legtöbbet. A húszas években önálló tervezőirodát nyitott. Néhány vidéki – gyulai evangélikus templom (1927), békéscsabai 100 ágyas sebészeti pavilon (1935) – tervezési feladat után (közel négy évtizeden keresztül) Budapesten dolgozott mint elismert, jó nevű építész.

Korai tervezési periódusában néhány eklektikus, neobarokk villája épült fel, majd részese lett a Budapest II. kerület Napraforgó utcában Bauhaus-mintára felépülő kísérleti lakótelep létrehozásának. Tervei szerint épült meg a Napraforgó utca 19. sz. villa, amely már egyértelműen a modernista felfogásra utal.

Az 1930-as évek elején épített villái után 1938-ban első díjat nyert a tabáni gyógyszálló tervpályázaton (Dávid Károly[1] Archiválva 2008. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben-al, Lauber Lászlóval és Nyiri Istvánnal). 1940-ben – Körmendi Nándorral és Grundböck Bélával együtt – készített terv szerint épült fel az (OTI) Országos Társadalombiztosítási Intézet Baleseti kórháza a Fiumei úton. 1941-ben kivitelezték az általa tervezett Madách Kamaraszínházat és a Petőfi Sándor utca – Párisi utca saroktelkére épített lakóházat, földszintjén passzázzsal, mely utóbbi Budapest egyik legsikerültebb modern bérpalotája. Ez időben vett részt a Nemzeti Sportcsarnok pályázatán, ahol több pályázóval együtt első díjat nyert (Rimanóczy Gyula, Müller Miksa, Sinkovits Lajos, Tóth Imre). A megbízást az első díjban részesített tervezők együtt kapták meg, így a megvalósult Nemzeti Sportcsarnok közös alkotásuk.

1944–1948 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, majd 1950-től 1961-ig az Ipari Épülettervező Vállalatnál dolgozott nyugdíjazásáig. IPARTERV-i tevékenységéről nincsenek ismert adatok, azon kívül, hogy 1962-ben az Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri Elméleti tömbjére kiírt tervpályázaton – Südi Ernővel és Wagner Lászlóval együtt – első díjat nyert (a megvalósult épület Wagner László munkája). Építész tervezői tevékenységét 67 éves korában, 1962-ben fejezte be.

Csontváry gyűjtemény megmentése

[szerkesztés]

Szakíróként is működött. Kiemelkedő érdeme Csontváry hagyatékának felfedezése és megőrzése. Négy évtizeden keresztül fáradozott azért, hogy a művek művészi értékük szerinti megbecsülésben részesüljenek.[7]

Lakása Budapesten a Galamb utca 3. szám alatt, a VI. emeleten volt, ahol a 42 darabos gyűjteményt is tárolta. Ismert építészként ráígért a budapesti fuvarosok által a Csontváry-vásznakért felkínált összegre, a kocsisok pedig lemondtak a vásznakról, amiből pedig jó minőségű zsákokat, kocsiponyvákat varrathattak volna. Ötven éven át Gerlóczy építész lakásában porosodtak az alkotások.

Az utolsó években a főváros legfrekventáltabb helyén, a belvárosi bérházban rakódott rájuk a cserépkályhás lakások füstje, korma, amely az évek szellőztetései alatt ülepedett le, ami a lakás ablakaiból nyíló gyönyörű panorámás kilátásnak ára volt. A korom úgy beette magát, hogy eltávolítása restaurátori feladat volt. 1975 nyarán a lakásban készített interjú alkalmával a gyűjtemény fényképes dokumentálásra is került a polgári lakókörnyezetben.[8]

Művei

[szerkesztés]

Megépült épületei

[szerkesztés]
  • Gyulai evangélikus templom, 1927
  • Budapest VIII., Bródy Sándor utca 5-7. Magyar Rádió udvari szárny, 1927-1928
  • Budapest XI., Fehérvári út 37. Rendőr lakótelep, 1928
  • Budapest XIII., Reitter Ferenc utca 7. lakóház, 1929
  • Debrecen Magyar királyi csendőrlaktanya, 1929–1930
  • Budapest II., Napraforgó utca 19., villa, 1931
  • Budapest VIII., Őr utca 4., lakóépület, 1932–1933
  • Budapest XIV., Bonyhádi út 17., neobarokk villa, 1934–1935
  • Békéscsabai kórház, 100 ágyas sebészeti pavilon, 1935
  • Budapest VII., Madách sugárút torkolatára kiirt tervpályázat, 1935 (a megvalósult épületet Wälder Gyula tervezte)
  • OTI Baleseti kórház. Budapest VIII., Fiumei út 13–17. (Körmendi Nándorral együtt) 1937–1939
  • Budapest XIII., Katona József utca 5., lakóépület, 1937
  • Budapest XII., Roskovics utca 8., lakóház, 1939–1940
  • Budapest II., Jurányi utca 6., lakóház, 1940
  • Madách Színház. Budapest VII., Madách tér 6., 1940 (ma Örkény Színház)
  • Budapest III., Szépvölgyi út 3/a, lakóház, 1941
  • Budapest VII., Rumbach Sebestyén utca 17., lakóépület, 1941
  • Budapest XIV., Gizella út 37/a, villa-lakóépület, 1941–1942
  • Budapest V. Petőfi Sándor utca 12. – Párisi utca 6., sarok lakóház, 1941–1942
  • Nemzeti Sportcsarnok. Budapest XIV., Istvánmezei út 1–3. (tervezőtársak: Rimanóczy Gyula, Müller Miksa, Sinkovits Lajos, Tóth Imre)
  • Budapest XIV., Kerékgyártó utca 4., lakóház, 1933

Könyvei

[szerkesztés]
  • Építészet városesztétika (Budapest, 1949)
  • Csontváry-emlékkönyv: válogatás Csontváry Kosztka Tivadar irásaiból és a Csontváry-irodalomból: művészet és elmélet. Szerkesztette: Gerlóczy Gedeon Németh Lajossal (Budapest. Corvina, 1977)
  • Csontváry-emlékkönyv. Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry-irodalomból; vál., emlékezéseivel kieg. Gerlóczy Gedeon, bev., jegyz., szerk. Németh Lajos; 3. bőv., átdolg. kiad.; Corvina, Bp., 1984 (Művészet és elmélet)

Krétarajzairól nincs közelebbi információ, kiegészítésre vár.

Képgaléria

[szerkesztés]
  • Bp. II. kerület, Napraforgó u. 19. villa 2008-ban
    Bp. II. kerület, Napraforgó u. 19. villa 2008-ban
  • Baleseti kórház a Fiumei úton 1937–39
    Baleseti kórház a Fiumei úton 1937–39
  • Lakóház a Petőfi S. és Párisi utca sarkán 1941–43
    Lakóház a Petőfi S. és Párisi utca sarkán 1941–43
  • Lakóház. Párisi utcai homlokzata 1941–43
    Lakóház. Párisi utcai homlokzata 1941–43
  • Lakóház földszinti passzázs. 1941-43
    Lakóház földszinti passzázs. 1941-43
  • Lakóház a Rumbach utca 17. alatt 1941-42
    Lakóház a Rumbach utca 17. alatt 1941-42

Emlékezete

[szerkesztés]
Emléktábla, Budapest V. kerület,
Galamb utca 3.
Emléktábla, Budapest XI. kerület,
Bartók Béla út 36-38.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Tér és Forma.1940-7. sz., 1941-2. sz.
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Kereső.hu online lexikon
  • Rados Jenő[2]: Magyar építészet története (Műszaki könyvkiadó, 1971)
  • Művészeti kislexikon. Akadémiai Kiadó, 1973
  • Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 103. o. ISBN 963-10-1780-X  
  • Jékely Zsolt – Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században (Műszaki könyvkiadó, 1980)
  • Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. 116., 122., 169., 171., 205. oldal (Műszaki könyvkiadó, 1986)
  • Építészeti kalauz (Budapest építészete a századfordulótól napjainkig. 1997)
  • Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 595. o. ISBN 963-85773-9-8  
  • Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. 1995 (159, 211, 303, 344, 477)
  • Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. 2001 (43, 143.5, 154, 176, 182.1, 198, 199.2, 202, 332.2, 364, 421, 489, 508, 529, 533, 535)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gerlóczy_Gedeon&oldid=27500706”