Hulló csillagok (film)
Hulló csillagok (La fin du jour) | |
1939-es francia film | |
Rendező | Julien Duvivier |
Producer | Robert Vernay Aris Nissotti |
Műfaj | filmdráma |
Forgatókönyvíró | Julien Duvivier Charles Spaak |
Főszerepben | Victor Francen Michel Simon Louis Jouvet |
Zene | Maurice Jaubert |
Operatőr | Christian Matras Armand Thirard Robert Juillard Ernest Bourreaud |
Vágó | Marthe Poncin |
Díszlettervező | Jacques Krauss |
Gyártás | |
Gyártó | Régina Films |
Ország | Franciaország |
Nyelv | francia |
Játékidő | 99 perc |
Forgalmazás | |
Bemutató | Franciaország: 1939. március 24. Magyarország: 1940. április 29. |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Hulló csillagok (La fin du jour) 1939-ben bemutatott fekete–fehér francia játékfilm Julien Duvivier rendezésében.
Magyarországon 1940. április 29-én mutatták be.
A Hulló csillagok (a francia cím fordítása: A nap vége) keserű film az öregedésről. Központi alakjai a megöregedni nem akaró két idős színész. Az öregségében is hiú hősszerelmest Louis Jouvet, az élete végén is örök gyermek színészt Michel Simon alakítja.
Cselekménye
[szerkesztés]A nyugdíjas színészek otthonában nagy esemény az öreg hősszerelmes, Raphaël Saint-Clair érkezése. Régi fogásaival elkápráztatja a kis szolgálóleányt, Jeanette-et, aki rögtön beleszeret. A nyugdíjasházban él a tehetséges Marny is, aki soha nem kapott igazi elismerést, és akinek feleségét egykor Saint-Clair elcsábította. Cabrissade is egész életét színházban töltötte, de soha nem léphetett fel: ő volt a beugró, betegség esetén a nagy színészek helyettesítője, ám azok soha nem voltak betegek. Ez Cabrissade legnagyobb fájdalma.
Saint-Clair hirtelen gazdag lesz: egy volt szerelme végrendeletileg ráhagyta a valamikor tőle kapott százezer frankos gyűrűt. Az idős színész Monte Carlóba utazik és eljátssza a gyűrű árát. Az otthonban elméje lassan elborul, rábírja Jeanettet, hogy legyen öngyilkos miatta. Marny-nak sikerül megakadályoznia az öngyilkosságot, de már nem tudja megtorolni régi sérelmét, mert Saint-Clairen kitört az őrület. Cabrissade életének vágya végre teljesül: közönség előtt játszhat. Fellépése előtt azonban magánéletének nagy baja miatt a színpadon dadogni kezd, belesül szerepébe. Összeomlik, nincs miért tovább élnie. Temetésén szomorúan búcsúztatják idős pályatársai.
„Valami tompa, szinte kibírhatatlan csömör jellemzi ezt a nem egy részletében kitűnő alkotást…”[1]
A Velencei biennálén is nagy sikert aratott, Mussolini-díjat nyert film.
Főszereplők
[szerkesztés]- Louis Jouvet – Raphaël Saint-Clair
- Michel Simon – Cabrissade
- Madeleine Ozeray – Jeannette
- Sylvie – Madame Tusini
- Gabrielle Dorziat – Madame Chabert
- Victor Francen – Gilles Marny, színész
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Georges Sadoul. A filmművészet története, ford. Szávai Nándor, Budapest: Gondolat Kiadó, 310. o. (1959)
Források
[szerkesztés]- (1940. május 4.) Hulló csillagok (PDF). Magyar Film 2. évf. (18. szám), 8. o. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
- Hulló csillagok az Internet Movie Database oldalon (angolul)