Ugrás a tartalomhoz

Hull City AFC

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hull City
Csapatadatok
Teljes csapatnévHull City Association Football Club
Becenév"The Tigers"(tigrisek)
SzékhelyKingston upon Hull, Anglia
Alapítva1904
Klubszínek         
StadionMKM Stadion
25 450 fő
VezetőedzőÉszak-Írország Grant McCann
ElnökEgyiptom Assem Allam
BajnokságLeague One
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Hull City honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Hull City témájú médiaállományokat.

Hull City Association Football Club egy angol labdarúgócsapat, székhelye Kingston upon Hullban található. Története során először az angol élvonalban szerepelhet a 2008–09-es szezontól kezdve. 1904-es alapítása óta a klub legjobb eredménye egy harmadik hely volt a régi másodosztályban. Ezt a 2007–08-as idényben megismételték és fel is jutottak, mivel a rájátszás döntőjében 1-0 arányban legyőzték a Bristol Cityt a Wembley Stadionban. A legjobb kupaszereplésük 1930-ra datálódik, amikor az FA-kupa elődöntőjéig jutottak.

A gárda otthona 2002 óta az MKM Stadion, előtte a Boothferry Parkban játszottak. A hivatalos klubszín a borostyán és a fekete. Gyakran készíttetnek ezekből a színekből csíkos mezt maguknak, innen ered a Tigrisek becenév. A csapata kabalája Roary, a tigris. A Hull City a 2009-10-es kiesett a Premier League-ből. 2013-ban ismét feljutottak az élvonalba. A 2016–2017-es szezonban újra kiesett a Premier Leagueből.

Történet

[szerkesztés]

A Hull Cityt 1904 júniusában alapították, már előtte néhány évvel felmerült az ötlet, hogy alapítani kellene egy futballcsapatot, de a városban a rögbi dominált. A Hull FC és a Hull KR is megbecsült rögbicsapat volt, így nehéz lett volna egy új, népszerű klubot alapítani.

A gárda első profi szezonjában csak barátságos meccseket játszott, mivel lekésett a határidőről, hogy az 1904–05-ös idényre benevezzen a Labdarúgó Liga valamelyik osztályába. Ezek a találkozók a The Boulevardon kerültek megrendezésre, mely akkoriban a Hull FC otthona volt. Az első mérkőzésre 1904. szeptember 1-jén került sor, a Notts County ellen. A Tigrisek jól kezdtek és végül 2-2-es döntetlent harcoltak ki a jóval tapasztaltabb ellenfél ellen. 6000 néző foglalt helyet a Boulevard lelátóin.

Az első tétmeccsüket az FA-kupában játszották, de már a selejtezők során kiestek a Stockton ellen. Az újrajátszás után 7-4-es összesítéssel jutott tovább az ellenfél. A tulajdonosokkal való összetűzés után a Hull a Boulevardról az Anlaby Road Cricket Groundra költözött. Az 1905–06-os szezonban beléptek a liga másodosztályába. Ekkor olyan csapatokkal küzdhettek meg, mint a Manchester United, a Chelsea, a Leeds City, a Bradford City vagy a Barnsley. Éppen az utóbbi ellen játszották első meccsüket, melyet 4-1-re meg is nyertek. Végül első idényükben ötödikek lettek.

Ezt követően a vezetőség egy új stadion építtetésébe kezdett a krikettpályával szemben. Ambrose Langley edzősködése alatt a City továbbra is folyamatosan a tabella első felében végzett. Az 1909–10-es évadban harmadikok lettek és ugyanannyi pontjuk volt, mint a másodikként feljutó Wigan Athleticnek, de rosszabb volt a gólarányuk.

Az első világháború előtt, 1915-ben a csapat bejutott az FA-upa negyeddöntőjébe a West Bromwich Albiont, a Northampton Townt és a Southamptont legyőzve, de aztán 4-2-re kikaptak a Bolton Wandererstől. A kupasorozatokban 1930-ban érték el máig legjobb eredményüket, amikor az FA-kupa elődöntőjéig meneteltek. A menetelés során kiejtették a Leeds Unitedet, a Blackpoolt, a Plymouth Argyle-t, és a Manchester Cityt. Ezek után következett a Newcastle United elleni negyeddöntő, ahol előbb 1-1-es döntetlen, majd 1-0 arányú Hull-siker következett. Az elődöntőben az Arsenal várta a Tigriseket, az első meccs itt sem hozott döntést, az újrajátszást azonban az Ágyúsok nyerték.

Az 1948–49-es idénytől kezdve a csapat menedzsere a korábbi angol válogatott labdarúgó Raich Carter lett, akivel a City megnyerte a harmadosztály északi csoportját. 1948 karácsonyán körülbelül 50 000 néző gyűlt össze az újonnan épített Boothferry Parkban, majd egy Manchester United elleni FA-kupa-találkozó már 55 019 szurkolót vonzott, ami máig érvényes nézőcsúcs.

Az 1950-es és 1960-as években a Tigrisek a másod- és harmadosztály között hullámvasutaztak. 1970 augusztus 1-jén büntetőkkel estk ki a Watney-kupából a Manchester Uniteddel szemben, ezzel ők lettek az első tizenegyespárbajban elbukó gárda. Az 1980-as évek elején a Hull pénzügyileg összeomlott, ami adósságokhoz vezetett, így nem csoda, ha a csapat kiesett a negyedosztályba.

A Boothferry Park 2008 márciusában

A megmentők a Scarboroughtól érkeztek Don Robinson elnök és Colin Appleton menedzser személyében. 1983-ban feljutottak a harmadosztályba, a fiatal keretben olyan játékosok voltak, mint jövőbeli angol válogatott szélső, Brian Marwood, a jövőbeli angol szövetségi kapitány Steve McClaren, a félelmetes középcsatár, Billy Whitehurst és a gólerős Les Mutrie. A következő szezonban a Hull egyetlen gól miatt elesett az újabb feljutástól és Appleton a Swansea City menedzsere lett.

Brian Horton alatt összejött a másodosztályba való feljutás 1985-ben. A fogadóirodák szinte minden évben kiesésre jelölt csapatnak tartották a Tigriseket, de 1991-ig sikerült bent maradniuk. Az 1991–92-es szezonban a 14. helyen végeztek, majd ezt követően sorra a tabella közepén zárták az idényeket. 1996-ban viszont egy szörnyű szezon után kiestek.

1997-ben egy korábbi teniszjátékos, David Lloyd felvásárolta a Hullt és Mark Hateley-t nevezte ki menedzserré az 1996/97-es kiábrándító 17. hely után. A forma azonban semmit nem javult, valós esély mutatkozott arra, hogy a klub elveszíti ligatagságát, azaz kiesik a negyedosztályból. Lloyd 1998 novemberében eladta a Cityt egy dél-yorkshire-i csoportnak. Ekkor Hateley-nek is mennie kellett, helyére az akkor mindössze 34 éves Warren Joyce ült le, akinek sikerült elkerülnie a kiesést. A szurkolók a "Nagy megmenekülés"-ként emlékeznek erre az évadra. 2000-ben Joyce-nak mégis mennie kellett, hogy átadja helyét a tapasztaltabb Brian Little-nek.

Little új életet lehelt a csapatba és jó eredményeket ért el, bár a végrehajtók már bezárták a Boothferry Parkot és a csőd még mindig kilátásban volt. A 2000–01-es idényben a Tigrisek kvalifikálták magukat a negyedosztály rájátszására, de az elődöntőben kikaptak. Ezután Adam Pearson vette meg a klubot és valamelyest könnyített a nehéz anyagi helyzeten, így a tönkremeneteltől legalább nem kellett félni.

Pearson pénze lehetővé tette azt is, hogy Little újjászervezze a gárdát, mely a 2001–02-es idényben szint végig az automatikus feljutást és rájátszást érő helyek között mozgott. A teljesítmény azonban romlani kezdett és Little-nek mennie kellett, a Hull végül 11. lett.

A következő szezon nagyon rosszul indult és a kiesésre sokkal nagyobb esély mutatkozott, mint a feljutásra, az akkori menedzsert, Molbyt kirúgták, amikor a csapat alulról az ötödik volt. 2002 decemberében Peter Taylor ült le a kispadra és a City beköltözött új stadionjába, a KCOM stadionba. A Boothferryben 56 évet töltöttek el.

A Wembley Stadion a rájátszás döntője előtt, 2008-ban

Az új otthon szerencsét is hozott bőven, hiszen a Tigrisek két egymást követő szezonban is feljutottak (2003–04, 2004–05), 2005–06-ra tehát már a Championshipben találták magukat, ami Angliában a másodosztálynak felel meg. A feljutást követő első idényükben a 18-ként végeztek, 10 ponttal elkerülve a kiesést. 16 éve ez volt a legjobb bajnoki helyezésük.

Taylor azonban elhagyta a klubot 2006 júniusában, hogy átvegye a Crystal Palace irányítását. Utódja Phil Parkinson lett, de néhány hónap múlva kirúgták. Ekkor a Hull a kiesőzónában volt, bár korábban 2 millió fontot költöttek új játékosokra. Phil Brown lett az új szakvezető, aki kivezette őket a kiesést jelentő helyekről. Visszarendelte a csapathoz a veterán Dean Windasst, aki sokat segített a 21. hely elérésében. A szezon végén Horton is visszatért, hogy Brown asszisztense legyen.

Pearson 2007 nyarán eladta a Cityt Paul Duffennek, aki már hosszabb ideje készült az üzletre és az volt a célja, hogy nagyobb összeget szán a fejlesztésekre. Duffen elnöksége alatt a 2006–07-es szezonban szenvedő csapatból feljutóesélyes lett a 2007–08-as idényre. Végül harmadikok lettek, így részt vehettek a rájátszásban, ahol az elődöntőben összesítésben 6-1-re verték a Watfordot. A fináléra 2008. május 24-én került sor, a Bristol City volt az ellenfél. A City 1-0-ra győzött, a döntő találatot éppen az Windass szerezte, aki gyerekkora óta a csapat elkötelezett szurkolója.

A negyedosztályból tehát öt év alatt sikerült feljutni az élvonalba, ami az ötödik leggyorsabban elért ilyen eredmény a futball történelmében. Az első élvonalbeli szezonjuk, a 2008-09-es szezon őszén fantasztikusan szerepeltek, volt olyan forduló, amikor harmadikok voltak. A lejtőn a Chelsea elleni 3-0 indította el, és a szezon utolsó fordulójában az utolsó, bennmaradást érő helyen, a 17-en tanyáztak, de a zárófordulóban kikaptak a bajnok Manchester Unitedtől. Azonban nem estek ki: a Newcastle Damien Duff öngóljával szinték kikapott, habár egy döntetlennel már a Hull lett volna a kieső. De a jó formát a következő, 2009-10-es szezonban sem találták meg, és, bár februárban kirúgták Phil Brown edzőt, ekkor már nem kerülhették el a sorsukat: Ian Dowie-val a padon csak a 19-ik helyezést érték el, és kiestek a Championshipbe.

A 2012–13-as szezon során a csapat végig az élmezőnyben volt a másodosztályban.

2013. május 4-én az utolsó fordulóban a tabella első helyén álló, 86 ponttal biztos feljutó walesi csapat, a Cardiff City volt az ellenfél. A Tigers ekkor 78 egységgel a második helyen állt, őket követte 77 ponttal a Watford. A Hull hazai pályán játszott mérkőzésén a 49. percben Fraizer Campbell vezetést szerzett a Cardiffnak, de utána 5 perc alatt két gólt szerzett a Hull, így a 63. percben már ők vezettek. Ugyan a 95. percben Maynard lőtt egy büntetőgólt, ezzel beállítva a 2-2-es végeredményt, de a Leeds Unitedet hazai pályán fogadó Watford 1-2-re kikapott, így eldőlt, hogy a Hull City 2010 után újból az első osztály tagja lett. A 2014–15-ös idény végén kiestek, azonban egy szezon elteltével ismét kiharcolták a feljutást, ezúttal a Sheffield Wednesdayt győzték le a play offban.(1-0)

Mezek és címerek

[szerkesztés]
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
A legelső mez.

Története legnagyobb részében a Hull City összeállítása fekete és borostyánszínű mezből, fekete sortból és fekete sportszárakból állt. A feketéből és a borostyánból ered a klub beceneve, a Tigrisek. Első meccsükön, 1904-ben viszont fehér mezt viseltek a játékosok fekete rövidnadrággal és fekete sportszárakkal. Első bajnoki idényétől kezdve a csapat meze fekete-borostyánszínű csíkos volt egészen a második világháborúig, kivéve egy évadot, amikor a mez égszínkék volt. A harcok után ismét égszínkék szerelést használtak, majd átváltottak borostyánszínűre, a fekete csíkozás csak az 1960-as években került újra használatba.

Az 1970-es és 1980-as években folyamatosan váltakoztak a sima borostyánszínű és a borostyán-fekete csíkos mezek. Az 1980-as évek végén a piros szín is a mezszínek közé került, de csak nagyon rövid ideig. Az 1990-es évek elején a tervezők kiadtak egy valódi tigrismintás mezt, de nem volt sikere, olyannyira, hogy máig a City legrosszabb mezeként tartják számon. Az 1998/99-es idény összeállításában fekete és fehér csíkok váltogatták egymást, ami szintén népszerűtlen volt. Az ezredforduló után a klub játékosai egészen 2004 folyamatosan sima borostyánszín mezeket viseltek. 2004-ben, a 100 évvel azelőttihez hasonló összeállítás volt használatban.

A Hull City mezeire egészen 1947-ig nem kerültek címerek. Az első logó egy narancssárga pajzs volt, melyen egy tigris fejének körvonalai voltak láthatók. 1955-ben csak a tigrisfej maradt, majd négy év múlva visszatértek ahhoz a hagyományhoz, hogy nem használtak címert a mezükön. 1971-ben tért vissza a tigrisfej, amit később a "HCAFC" felirat váltott. 1980-tól 1998-ig használták az a logót, melyen egy tigris feje volt látható és alá volt írva a csapat neve. Ezt követte a mostani, melyen egy pajzs került a tigrisfej mögé és egy szalagra felkerült a becenév is.

Stadion

[szerkesztés]

1904 és 1905 között a Hull a The Boulevardban játszotta meccseit. A bérleti szerződés értelmében a Tigrisek csak akkor használhatták ezt a pályát, ha a tulajdonos rögbicsapatnak nincs rá szüksége. Fellépésenként 100 fontot kellett fizetniük. 1906-ban saját stadiont építettek Anlaby Road néven. Fenn állt a veszélye, hogy átirányítják a vasútvonalat, mely így pont az Anlaby Roadon haladt volna keresztül, ezért rájöttek a vezetők, hogy nem csak a stadiont, de a területet is birtokolniuk kell, melyen az áll. 1929-ben kezdtek el tárgyalni egy földterület megvételéről a Boothferry Roadon és a North Roadon. Az Angol Labdarúgó-szövetségtől 3000 fontos kölcsönt kaptak.

A második világháború alatt egy bomba az Anlaby Roadot is eltalálta. A Hullnak vissza kellett térnie a Boulevardra, hiszen az Anlaby használhatatlanná vált, a Boothferry Roadon tervezett stadion pedig rossz állapotban volt. Az új létesítmény 1946. augusztus 31-én nyitotta meg kapuit Boothferry Park néven.

2002-ben a Hull City a Hull FC nevű rögbicsapattal együtt új stadion épített KCOM stadion néven, mely 2006-ban megkapta a "Legjobb pálya" díjat.

Játékoskeret

[szerkesztés]

2021. január 4-én lett frissítve:

Mezszám Név Nemzet Posztok Szül. év (kor) Megjegyzés:
Kapusok
1 George Long ENG angol kapus 1993. november 5. (31 éves)
13 Matt Ingram ENG angol kapus 1993. december 18. (30 éves)
32 Harvey Cartwright ENG angol kapus 2002. május 9. (22 éves)
Védők
2 Lewie Coyle ENG angol hátvéd 1995. október 15. (29 éves)
3 Callum Elder AUS ausztrál hátvéd 1995. január 27. (29 éves)
4 Jordy de Wijs NED holland hátvéd 1995. január 8. (29 éves)
5 Reece Burke ENG angol hátvéd 1996. szeptember 2. (28 éves)
12 Josh Emmanuel ENG angol hátvéd 1997. augusztus 18. (27 éves)
15 Alfie Jones ENG angol hátvéd 1997. október 7. (27 éves)
17 Sean McLoughlin IRL ír hátvéd 1996. november 13. (27 éves)
21 Brandon Fleming ENG angol hátvéd 1999. december 3. (24 éves)
24 Jacob Greaves ENG angol hátvéd 2000. szeptember 12. (24 éves)
25 Festus Arthur GHA ghána hátvéd 2001. február 27. (23 éves)
Középpályások
6 Richard Smallwood ENG angol középpályás 1990. december 29. (33 éves) csapatkapitány
8 Daniel Batty ENG angol középpályás 1997. december 10. (26 éves)
10 George Honeyman ENG angol középpályás 1994. szeptember 8. (30 éves)
14 Martin Samuelsen NOR norvég középpályás 1997. április 17. (27 éves)
18 Regan Slater ENG angol középpályás 1999. szeptember 11. (25 éves) kölcsönben a Sheffield United csapatától
22 Thomas Mayer AUT osztrák középpályás 1995. augusztus 23. (29 éves)
28 Max Sheaf ENG angol középpályás 2000. március 10. (24 éves)
33 Greg Docherty SCO skót középpályás 1996. szeptember 10. (28 éves)
38 Elliot Bonds GUY guyanai középpályás 2000. március 23. (24 éves)
Csatárok
7 Mallik Wilks ENG angol csatár 1998. december 15. (25 éves)
9 Tom Eaves ENG angol csatár 1992. január 14. (32 éves)
11 James Scott SCO skót csatár 2000. augusztus 30. (24 éves)
19 Keane Lewis-Potter ENG angol csatár 2001. február 22. (23 éves)
27 Josh Magennis ENG angol csatár 1990. augusztus 15. (34 éves)
35 James Berry ENG angol csatár 2000. december 10. (23 éves)

Kölcsönben

[szerkesztés]
# Név Nemzet Posztok Szül. év (kor) kölcsönben: meddig:
Középpályások
7 David Milinković FRA francia középpályás 1998. május 5. (26 éves) kölcsön a Vancouver Whitecaps csapatánál
31 Billy Chadwick ENG angol középpályás 2000. január 19. (24 éves) kölcsön a Halifax Town csapatánál

További információk

[szerkesztés]