Ugrás a tartalomhoz

II. Oszmán oszmán szultán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. (2017 februárjából)
II. Oszmán
II. Oszmán (miniatúra a Topkapı palotából)
II. Oszmán (miniatúra a Topkapı palotából)
Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1618. február 26. – 1622. május 20.
ElődjeI. Musztafa
UtódjaI. Musztafa
Kalifa
Uralkodási ideje
1618. február 26. – 1622. május 20.
ElődjeI. Musztafa
UtódjaI. Musztafa
Életrajzi adatok
UralkodóházOszmán-ház
Született1604. november 3.
Isztambul
Elhunyt1622. május 20. (17 évesen)
Isztambul
Nyughelyekék mecset
ÉdesapjaI. Ahmed
ÉdesanyjaMahfiruz Hatidzse Hatun
Testvére(i)
HázastársaAkile szultána
II. Oszmán aláírása
II. Oszmán aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Oszmán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Oszmán (Isztambul, 1604. november 3. – Isztambul, 1622. május 20.) az Oszmán Birodalom szultánja és az iszlám kalifája 1618-tól haláláig. Apja I. Ahmed szultán, anyja Mahfiruz Hatidzse Hatun volt.

Élete

[szerkesztés]

Ifjúkora

[szerkesztés]

Oszmán 1604. november 3-án született I. Ahmed fiaként.

Trónra lépése

[szerkesztés]

Oszmán 13 éves korában került a trónra, amelyet egy puccsal vettek el I. Musztafától.

Lengyelországi hadjárat

[szerkesztés]

Kora ellenére Oszmán igazi uralkodónak képzelte magát és személyesen vezette a török hadsereget Lengyelországba. 1621-ben vereséget szenvedett az első hotini csatában, szégyenteljesen kellett Konstantinápolyba hazatérjen. A janicsárok gyávaságát okolta vereségéért.

Kapcsolata Bethlen Gáborral

[szerkesztés]

Oszmán segítségével indított Bethlen Gábor erdélyi fejedelem először háborút II. Ferdinánd magyar király ellen.[1] Bethlen később terhesnek találta az ezzel járó török barátságot és Ferdinándhoz kezdett közeledni.[1]

Halála

[szerkesztés]

Talán ő volt az első szultán, aki észrevette, hogy a janicsárok több kárt, mint hasznot hoznak egy korszerű birodalom számára. Bezáratta kávéházaikat (itt gyülekeztek a trón elleni összeesküvők) és elkezdett lojális csapatokat szervezni a palota védelmére. A janicsárok erre – I. Musztafa anyjának, Halime szultánának a vezetésével – fellázadtak. Oszmánt elfogták és megfojtották. Az isztambuli kék mecsetben temették el Ahmed szultán türbéjében.

Megítélése

[szerkesztés]

Oszmán forrófejű ember volt, aki mindig másokat okolt és néha kegyetlenkedő hajlamai is voltak.[forrás?]

Családja

[szerkesztés]

Feleségei

Haszeki Ayse szultána

Meylişah szultána

Akile szultána

Gyermekei

Ömer herceg, Meylisahtól (1621-1622)

Musztafa herceg, Akilétől

Zeynep szultána, Akilétől

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Bokor József (szerk.). Oszmán (II.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Elődje:
I. Musztafa 		Utódja:
I. Musztafa
Elődje:
I. Musztafa 		Utódja:
I. Musztafa
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=II._Oszmán_oszmán_szultán&oldid=27512225”