Ilma Rakusa

	Ilma Rakusa
	2019-ben
Született	1946. január 2. (78 éves); Rimaszombat, Szlovákia
Állampolgársága	svájci
Nemzetisége	svájci
Foglalkozása	fordító; író; színműíró; költő;
Kitüntetései	Hieronymusring (1987); Adelbert von Chamisso-díj (2003); Swiss Book Prize (2009); Manès Sperber-díj (2015); Berliner Literaturpreis (2017);
	weboldal;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ilma Rakusa témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ilma Rakusa (Rimaszombat, 1946. január 2. –) svájci író és műfordító. Francia, orosz, szerb-horvát és magyar műveket fordít németre.

Életrajza

Szlovén apától és magyar anyától született. Gyermekkorát Budapesten, Ljubljanában és Triesztben töltötte. 1951-ben családja a svájci Zürichbe költözött.^[3] A zürichi Volksschule-ba és gimnáziumba járt. Az érettségi után 1965 és 1971 között Zürichben, Párizsban és Leningrádban szláv és román nyelveket, irodalmat tanult.^[4]

1971-ben doktori fokozatot szerzett Studien zum Motiv der Einsamkeit in der russischen Literatur címmel, amely az orosz irodalom magányának témáiról szól. 1971 és 1977 között Wissenschaftlicher Assistent(wd)^[5] volt a Zürichi Egyetem (UZH) Szláv Szemináriumán. 1977 és 2006 között az UZH-nál Lehrbeauftragterként^[6] dolgozott.^[4]^[7]

1977-ben jelent meg első könyve, a Wie Winter című versgyűjtemény. Azóta számos verseskötetet publikált, valamint novellákat és esszéket. Fordítóként dolgozik francia, orosz, szerb-horvát és magyar nyelvről németre.^[3] Olyan szerzők műveit fordította le, mint Marguerite Duras francia regényíró, Alekszej Remizov orosz író, Kertész Imre magyar író, Marina Cvetajeva orosz költő és a szerb-horvát Danilo Kiš.^[8]

Újságíróként is dolgozik (Neue Zürcher Zeitung és Die Zeit).^[3] Mehr Meer (2009) című regényét számos nyelvre lefordították, és 2009-ben Svájci Könyvdíjat(wd) kapott.^[3]^[8]

1996 óta tagja a Deutsche Akademie für Sprache und Dichtungnak(wd)^[3] és a Zuger Übersetzer-Stipendium^[9] zsűrijének.^[4] 2010/2011-ben a Institute for Advanced Study Berlin(wd) munkatársa volt.^[3]

Napjainkban szabadúszó íróként Zürichben él.^[4]

Díjai

1987: Hieronymusring a Német Nyelvű Fordítók Egyesületének tagja
1991: Petrarca translation award
1995: Swiss Writer-in-residence Max Kade Institute at the University of Southern California
1998: Leipzig Book Award for European Understanding (Commendation Award)^[10]
1998: Schillerpreis der Zürcher Kantonalbank
2003: Pro Cultura Hungarica
2003: Adelbert von Chamisso Prize
2004: Johann-Jakob-Bodmer-Medaille der Stadt Zürich
2005: Vilenica International Literary Prize
2005 Chamisso-Poetikdozentur by the Mitteleuropazentrum of the Technical University of Dresden and the Sächsische Akademie der Künste
2009: Swiss Book Prize for Mehr Meer. Memóriarészek
2010/2011: Fellow at the Berlin Institute for Advanced Study
2015: Manès-Sperber-Preis^[11]
2017: Berliner Literaturpreis
2019: Kleist Prize^[12]

Bibliográfia

Studien zum Motiv der Einsamkeit in der russischen Literatur. Bern: Herbert Lang Verlag (1973)
Wie Winter. Gedichte. Zürich: Edition Howeg (1977)
Sinai. Zürich: Edition Howeg (1980)
Die Insel. Erzählung. Frankfurt: Suhrkamp Verlag(wd) (1982)
Miramar. Erzählungen. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1986)
Leben. 15 Akronyme. Zürich: Edition Howeg (1990)
Steppe. Erzählungen. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1990)
Les mots / morts. Gedichte. Zürich: Edition Howeg (1992)
Jim. Sieben Dramolette. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1993)
Farbband und Randfigur. Vorlesungen zur Poetik. Graz: Literaturverlag Droschl (1994)
Ein Strich durch alles. 90 Neunzeiler. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1997)
Love after love. Acht Abgesänge. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (2001). ISBN 3-518-12251-7
Von Ketzern und Klassikern. Streifzüge durch die russische Literatur. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (2003). ISBN 3-518-12325-4
Langsamer! Gegen Atemlosigkeit, Akzeleration und andere Zumutungen, 3, Graz: Literaturverlag Droschl (2006). ISBN 3-85420-692-5
Stille. Zeit. Essays. Salzburg: Tartin Editionen (2005)
Durch Schnee. Erzählungen und Prosaminiaturen. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (2006). ISBN 3-518-45794-2 (Afterword by Kathrin Röggla(wd))
Zur Sprache gehen. Dresdner Chamisso-Poetikvorlesungen 2005. Dresden: Thelem Universitätsverlag (2006). ISBN 3-937672-49-4
Garten, Züge. Eine Erzählung und 10 Gedichte. Ottensheim: Edition Thanhäuser (2006)
Mehr Meer. Erinnerungspassagen. Graz: Literaturverlag Droschl (2009). ISBN 978-3-85420-760-3 ^[13]
Aufgerissene Blicke. Berlin-Journal. Graz: Literaturverlag Droschl (2013). ISBN 978-3-85420-836-5
Einsamkeit mit rollendem "r". Erzählungen. Graz: Literaturverlag Droschl (2014). ISBN 978-3-85420-953-9
Autobiographisches Schreiben als Bildungsroman. Stefan Zweig Poetikvorlesung. Vienna: Sonderzahl Verlag (2014). ISBN 978-3-85449-408-9
Impressum: Langsames Licht. Gedichte. Graz: Literaturverlag Droschl (2016). ISBN 978-3-85420-949-2
Listen, Litaneien, Loops. Zwischen poetischer Anrufung und Inventur. Münchner Reden zur Poesie. Munich: Lyrik Kabinett (2016). ISBN 978-3-938776-42-1
Mein Alphabet. Graz: Literaturverlag Droschl (2019). ISBN 978-3-990590-32-4

Szerkesztőként

Gedichte an Gott sind Gebete. Zürich: Arche Verlag (1972)
Solzhenitsyn, Aleksandr. Kirche und Politik. Bericht, Dokument, Erzahlung. Zürich: Arche Verlag (1973)
Einsamkeiten. Ein Lesebuch. Zürich: Arche Verlag (1975)
Russische Kinder. Zürich: Arche Verlag (1979)
Dostojewskij in der Schweiz. Ein Reader. Frankfurt: Insel Verlag (1981)
Marguerite Duras. Materialienband. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1988)
Akhmatova, Anna. Gedichte. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1988)
Kiš, Danilo. Homo poeticus. Gespräche und Essays. Munich: Carl Hanser Verlag (1994)
Brodsky, Joseph. Haltestelle in der Wüste. Gedichte. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1997)
Tsvetaeva, Marina. Versuch, eifersüchtig zu sein. Gedichte. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (2002)
Europa schreibt. Was ist das Europäische an den Literaturen Europas? Essays aus 33 europäischen Ländern. Hamburg: Körber-Stiftung (2003)
Die Minze erblüht in der Minze. Arabische Dichtung der Gegenwart. Munich: Carl Hanser Verlag (2007)
Kiš, Danilo. Familienzirkus. Die großen Romane und Erzählungen.. Munich: Carl Hanser Verlag (2014)

Fordításai németre

Tsvetaeva, Marina. Prosa. Zürich: Benziger (1973)
Duras, Marguerite. Sommer 1980. Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag (1984). ISBN 3-518-11205-8
Remizov, Aleksey. Der goldene Kaftan und andere russische Märchen. Zürich: Manesse Verlag (1981). ISBN 3-7175-1600-0
Duras, Marguerite. Der Liebhaber(wd). Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag (1985). ISBN 3-518-03243-7
Kiš, Danilo. Ein Grabmal für Boris Dawidowitsch(wd). Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag (1986). ISBN 3-518-01928-7
Tsvetaeva, Marina. Mutter und die Musik. Autobiographische Prosa. Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag (1987). ISBN 3-518-01941-4
Duras, Marguerite. Das tägliche Leben. Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag (1988). ISBN 3-518-11508-1
Kiš, Danilo. Sanduhr(wd). Munich: Carl Hanser Verlag (1988). ISBN 3-446-14276-2
Prishvin, Mikhail. Meistererzählungen. Zürich: Manesse Verlag (1988). ISBN 3-7175-1752-X
Duras, Marguerite. Im Sommer abends um halb elf(wd). Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag (1990). ISBN 3-518-40230-7
Tsvetaeva, Marina. Phoenix. Versdrama in drei Bildern. Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag (1990). ISBN 3-518-22057-8
Kaplan, Leslie. Das Buch der Himmel. Gedichte. Zürich: Ferdydurke Verlag (1991). ISBN 3-905604-02-7
Tsvetaeva, Marina. Im Feuer geschrieben. Ein Leben in Briefen. Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag (1992). ISBN 3-518-40493-8
Kiš, Danilo. Der Heimatlose(wd). Munich: Carl Hanser Verlag (1996). ISBN 3-446-18758-8
Remizov, Aleksey. Die Geräusche der Stadt. Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag (1996). ISBN 3-518-22204-X
Kertész, Imre. Ich, ein anderer. Berlin: Rowohlt Verlag (1998). ISBN 3-87134-334-X
Nádas, Péter. Ohne Pause. Reinbek: Rowohlt Verlag (1999). ISBN 3-499-22578-6
Tsvetaeva, Marina. Ein Abend nicht von dieser Welt. Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag (1999). ISBN 3-518-22317-8
Chekhov, Anton. Die Möwe. Burgtheater Wien (2000)
Kiš, Danilo. Die mechanischen Löwen. Munich: Carl Hanser Verlag (2007). ISBN 978-3-446-20832-2

Magyarul megjelent

Lassabban: a kifulladás, az akceleráció és más túlzott követelmények ellen (Langsamer! Gegen Atemlosigkeit, Akzeleration und andere Zumutungen) – Jelenkor, Pécs, 2010 · ISBN 9789636764845 · Fordította: Fürjes Gabriella
Rengeteg tenger: emlékfutamok (Mehr Meer; Erinnerungspassagen) – Magvető, Budapest, 2011 · ISBN 9789631428537 · Fordította: Kurdi Imre
Love after love: nyolc búcsúének (Love after love; Acht Abgesänge) – Magvető, Budapest, 2016 · ISBN 9789631433838 · Fordította: Kiss Noémi

Jegyzetek

↑ LIBRIS, 2015. június 10. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
↑ https://literaturuebersetzer.de/unser-verband/hieronymusring/, 2022. október 13.
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Ilma Rakusa (német nyelven). www.geisteswissenschaften.fu-berlin.de , 2016. október 18. (Hozzáférés: 2020. október 6.)
↑ ^a ^b ^c ^d Ilma Rakusa. www.heidelberg.de . (Hozzáférés: 2020. október 6.)^{[halott link]}
↑ A Wissenschaftlicher Assistent, szó szerint "tudományos asszisztens" egy akadémiai állás a német egyetemeken doktori fokozattal és további tudományos képesítéssel rendelkező kutatók számára, akiket jellemzően a habilitációra és ezáltal a teljes professzori állásra való alkalmasság érdekében kutatások folytatására alkalmaznak.
↑ A Lehrbeauftragter olyan oktató személy, aki kurzusokat oktat egy egyetemen, és esetenként vizsgaelnökként tevékenykedik, anélkül, hogy általában az adott egyetemen alkalmaznák.
↑ Ilma Rakusa (német nyelven). www.ilmarakusa.info
↑ ^a ^b Breidecker, Volker. „Die Fahrende. Ilma Rakusa, die große Europäerin der Literatur, wird 70.”, Süddeutsche Zeitung, 2015. december 30., 14. oldal (német nyelvű)
↑ A Zuger Übersetzer-Stipendium (Zug-i Fordítói Ösztöndíj) irodalmi és kulturális jelentőségű művek kiemelkedő német nyelvű fordítását teszi lehetővé.
↑ Leipzig Book Award for European Understanding. City of Leipzig. (Hozzáférés: 2016. december 9.)
↑ Ilma Rakusa erhält Manès-Sperber-Preis (osztrák német nyelven). Der Standard , 2015. november 12. (Hozzáférés: 2020. október 3.)
↑ „Kleist-Preis für Schweizer Schriftstellerin Ilma Rakusa”, Die Welt , 2019. május 9. (Hozzáférés: 2020. október 3.) (német nyelvű)
↑ „Zuglärm und Orgelklang.”, Rheinischer Merkur, 2009. december 3., 2. oldal (Hozzáférés: 2020. október 6.) (német nyelvű)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ilma Rakusa című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Honlapja

Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[31cdf12f9d96105d5ca2aece055e9f6aa31b0a80-1] LIBRIS, 2015. június 10. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)

[ea1fbfde3cd00827b8d3c5363e1506fca16ec8a9-2] ttps://literaturuebersetzer.de/unser-verband/hieronymusring/, 2022. október 13.

[fu-3] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Ilma Rakusa (német nyelven). www.geisteswissenschaften.fu-berlin.de , 2016. október 18. (Hozzáférés: 2020. október 6.)

[heidelberg-4] Ilma Rakusa. www.heidelberg.de . (Hozzáférés: 2020. október 6.)^{[halott link]}

[5] A Wissenschaftlicher Assistent, szó szerint "tudományos asszisztens" egy akadémiai állás a német egyetemeken doktori fokozattal és további tudományos képesítéssel rendelkező kutatók számára, akiket jellemzően a habilitációra és ezáltal a teljes professzori állásra való alkalmasság érdekében kutatások folytatására alkalmaznak.

[6] A Lehrbeauftragter olyan oktató személy, aki kurzusokat oktat egy egyetemen, és esetenként vizsgaelnökként tevékenykedik, anélkül, hogy általában az adott egyetemen alkalmaznák.

[7] Ilma Rakusa (német nyelven). www.ilmarakusa.info

[Breidecker-8] Breidecker, Volker. „Die Fahrende. Ilma Rakusa, die große Europäerin der Literatur, wird 70.”, Süddeutsche Zeitung, 2015. december 30., 14. oldal (német nyelvű)

[9] A Zuger Übersetzer-Stipendium (Zug-i Fordítói Ösztöndíj) irodalmi és kulturális jelentőségű művek kiemelkedő német nyelvű fordítását teszi lehetővé.

[10] Leipzig Book Award for European Understanding. City of Leipzig. (Hozzáférés: 2016. december 9.)

[11] Ilma Rakusa erhält Manès-Sperber-Preis (osztrák német nyelven). Der Standard , 2015. november 12. (Hozzáférés: 2020. október 3.)

[12] „Kleist-Preis für Schweizer Schriftstellerin Ilma Rakusa”, Die Welt , 2019. május 9. (Hozzáférés: 2020. október 3.) (német nyelvű)

[13] „Zuglärm und Orgelklang.”, Rheinischer Merkur, 2009. december 3., 2. oldal (Hozzáférés: 2020. október 6.) (német nyelvű)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

Ilma Rakusa

2019-ben
Született	1946. január 2. (78 éves) Rimaszombat, Szlovákia
Állampolgársága	svájci^[1]
Nemzetisége	svájci
Foglalkozása	fordító író színműíró költő
Kitüntetései	Hieronymusring (1987)^[2] Adelbert von Chamisso-díj (2003) Swiss Book Prize (2009) Manès Sperber-díj (2015) Berliner Literaturpreis (2017)

weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilma Rakusa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség