Johann Christian Siebenkees
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Johann Christian Siebenkees | |
Született | 1753. augusztus 20. Wöhrd (ma Nürnberg része) |
Elhunyt | 1841. november 22. (88 évesen) Nürnberg |
Álneve | Philalethes |
Foglalkozása | jogász, költő, heraldikus |
Iskolái | Altdorfi Egyetem |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Johann Christian Siebenkees (Wöhrd (ma Nürnberg része), 1753. augusztus 20. – Nürnberg, 1841. november 22.) jogász, szakíró és heraldikai író, Johann Philipp Siebenkees, német filozófus unokatestvére.
Életrajza
[szerkesztés]Apja sókereskedő volt Nürnberg mellett. 1770-ben az altorfi egyetemen tanult. 1793-ban jogi tanulmányai folytatására Göttingenbe ment. Itt két évig volt Gatterer egyik fiának a nevelője. 1776 áprilisában visszatért Altorfba, ahol a jogtudomány tanára lett. Az év novemberében egy udvari junker társaságában felső- és alsó-szászországi utazást tett.
Tudományos munkásságát a De studio chronologico Juris, praesertim Germanici című művel kezdte, majd a következő évben megírta doktori disszertációját, De capitibus quibusdam successionis conjugum ab intestato (1777) címmel. Spieß halála után a természet-, a magán-, majd valamivel később az állam- és a feudális jog rendes egyetemi tanárává nevezték ki. 1795-től az egyetem első egyházjogi professzora lett, majd 1806-tól történelmi előadásokat is tartott. Többször volt az egyetemi kar dékánja és betöltötte a rector magnificus hivatalát is. Ezt követően Landshutban volt az irodalomtudomány professzora, valamint az egyetemi könyvtár vezetője. Ötvenévi tanítás után megkapta a bajor udvari titkos tanácsosi címet. Nyugdíjba vonult és élete hátralevő részét Nürnbergben töltötte.
A jog-, nyelv- és irodalomtudomány elismert szaktekintélye volt. Sokat publikált jogi és történeti folyóiratokban. Foglalkozott heraldikával is. Gatterer alapján tárgyalta a címertant, de a szerkezeti szemlélet mellett nagy fontosságot tulajdonít a címerek szimbolikus jelentésének is.[1]