Ugrás a tartalomhoz

Közönséges magyal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közönséges magyal
Ilex aquifolium
Ilex aquifolium
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Aquifoliales
Család: Magyalfélék (Aquifoliaceae)
Nemzetség: Magyal (Ilex)
Alnemzetség: Ilex
Fajcsoport: Ilex
Faj: I. aquifolium
Tudományos név
Ilex aquifolium
L., 1753
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges magyal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges magyal témájú médiaállományokat és Közönséges magyal témájú kategóriát.

A közönséges magyal (szúrós magyal, téli magyal, Ilex aquifolium) az Aquifoliales rendben a magyalfélék (Aquifoliaceae) magyal (Ilex) nemzetségének típusfaja.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

Nyugat- és Dél-Európából származik. Magyarországra dísznövénynek hozták be, de helyenként kivadult. Elsősorban bükkösökbe és tölgyesekbe települ be, de az erdőszéleken is képes meggyökerezni.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Cserje vagy ritkán legfeljebb 8 m magasra megnövő, tövétől ágas, örökzöld, kúp alakú fa. Fiatal hajtásai zölden pelyhesek, az idősebb ágak szürkék. Ágrendszere erősen elágazó.

Tojásdad, fényes, bőrnemű, sötétzöld, hullámos szélű leveleinek nyele rövid. A hullámosan fogas leveleken a fogak hegye tüskés — mindez azonban elsősorban a fiatalabb példányok földközeli leveleire érvényes: az idősebb bokrokon és a magasabb ágakon többnyire egyszerű, ovális levelek nőnek.

Kétlaki, apró, fehér virágai a levelek hónaljából nőnek:

  • a porzósak háromvirágú bogernyőben,
  • a fehér termősök többnyire magánosan, csak ritkán többesével.

A virágok sok nektárt termelnek.

Termése élénkpiros, 8–10 mm hosszú bogyó, aminek a csúcsa bemélyed.

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

Eredeti élőhelyén az erdők cserjeszintjében nő, ezért a tűző napot nem kedveli. A legjobb félárnyékba ültetni. Lassan növő, de kimondottan hosszú életű faj: többnyire mintegy száz évig él, de az ötszáz éves példányok sem túl ritkák. Fagytűrő és a metszést is jól viseli, emiatt sövénynek ideális.

Május–júniusban nyílik. Az első komolyabb fagyok után a bogyók megpuhulnak, és ezután földre hullva több madárfaj kedvelt táplálékává válnak.

Felhasználása

[szerkesztés]

Látványos, piros bogyói miatt dísznövénynek, szúrós levelei miatt elsősorban sövénynek ültetik. Télen is díszlő bogyói miatt a karácsonyi dekoráció kedvelt eleme.

Bogyói az ember számára mérgezőek. A teljes növény fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.[1]

Kertészeti változatok

[szerkesztés]
  • Ilex aquifolium ‘Ovata Aurea’ – nőivarú fajta. Bőven terem; sárga szélű levelei nagyon dekoratívak.
  • Ilex aquifolium ‘Alaska’ – nőivarú fajta; ágai viszonylag sűrűn állnak. 3–4 méter magas, karcsú, kúp formájú fácskává cseperedik. Fénylő, feketészöld levelei az alapfajéinál kisebbek. Sok élénkpiros bogyót terem.

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]