Ugrás a tartalomhoz

Kategóriaelmélet

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kategóriaelmélet az univerzális algebrához hasonlóan felfogható matematikai struktúrák általános elméleteként, ahol a struktúrák között szerepelnek csoportok, gyűrűk, modulusok és topologikus terek. Alapfogalmai a kategóriák, funktorok, és az előbbiek által definiált természetes transzformációk. A tulajdonságokat nem az elemek közötti relációkként, hanem morfizmusokkal és funktorokkal hasonlítják össze a kategóriákat és azok típusait.

Az 1940-es években a topológia egyik ágaként alakult ki. Saunders Mac Lane a Samuel Eilenberggel közös 1945-ben megjelent cikkét nevezte az első kategóriaelméleti műnek.

Bővebben

[szerkesztés]

Ez a fajta absztrakció nemcsak az alapvető, elméletet átfogó fogalmak magyarázatával foglalkozik, hanem segít az egyik matematikai elméletből a másikba módszereket és fogalmakat átvinni. Ennek egy példája az, hogy a homologikus algebra módszereit az Abel-csoportokra fejlesztették ki, majd általánosították gyűrűk fölötti modulusokra is, végül a kommutatív kategóriák elméleteként teljesítették ki.

A kategóriaelmélet az alapvető kérdésekkel is foglalkozik. A matematika klasszikus halmazelméleten alapuló felépítésével szemben alternatívát kínálnak azok a struktúrák, amelyekben a halmazok fontos tulajdonságait morfizmusokkal definiálják. Ezekből a halmazokból kategóriát alkotnak, majd még egy absztrakcióval kivonatolják őket. Ennélfogva a kategóriaelmélet alkalmazható a logikában, az elméleti informatikában és a matematikai fizikában.

Definíciók

[szerkesztés]

Kategóriák

[szerkesztés]

Legyen egy kategória! Ekkor a következőkből áll:

  • Objektumok egy osztálya
  • Morfizmusok egy osztálya, ahol a morfizmus eleme a halmaznak, és az objektumok összes párjára definiálva van. A morfizmusok halmazát jelölik még így is: , , vagy . A kategória különböző morfizmusosztályai diszjunktak, tehát nem lehet olyan morfizmus, amelyik egyszerre több típusnak is tagja. Az morfizmus forrása , amit is jelöl; célja , aminek jele .
  • Műveleti leképezések:
amelyek általános értelemben asszociatívak:
ahol és .
Néha elhagyják a -t, és például helyett -t írnak
  • Egy identitásmorfizmus, , ami minden objektumhoz önmagát rendeli. Ez az forrású és célú morfizmusok neutrális eleme a kompozícióra. Azaz , hogyha , és , ha . Az jelölés helyett is használatos.

Részkategória

[szerkesztés]

A kategória részkategóriája a kategóriának, ha részosztálya -nek, és minden -beli és objektumpár morfizmushalmaza része a -nak. Ha mindegyik ilyen párra , akkor a részkategória teljes. Egy teljes részkategória egyértelműen megadható tartóhalmazával.

Duális kategória

[szerkesztés]

A kategória duális kategóriája a kategória, ha és

.

Az identitásmorfizmus és a leképező műveletek megegyeznek a -beliekkel. Szemléletesen, -ban a morfizmusok a másik irányba mennek. A kategória megegyezik -vel.

Szorzatkategória

[szerkesztés]

A és kategóriák szorzata az a kategória, amelynek objektumai éppen az párok, ahol és , morfizmusai:

.

A morfizmusok kompozíciója komponensenként végezhető, így , és .

Funktorok

[szerkesztés]

Egy kovariáns funktor egy kategóriák közötti homomorfia. Egy kategóriát a kategóriába vivő funktor adatai a következők:

  • az hozzárendelés
  • az leképezések minden -beli , elempárra
  • jól illeszkedik a kompozíciókhoz, azaz
  • tartalmazzák az identitásmorfizmust:

Egy kontravariáns funktor, vagy kofunktor -ből -be egy funktor. Leírása, mint a kovariáns funktoré, a következők kivételével:

  • a morfizmushalmazok leképezései -ből -be mennek
  • a jól illeszkedés ezt jelenti:

Egy kategóriát önmagába vivő funktor az adott kategória endofunktora.

Ha kategóriák, és úgy, hogy ko- vagy kontravariáns funktorok, akkor a kompozíció is funktor, ami definiálható így:

objektumokra és morfizmusokra. A funktor pontosan akkor kovariáns, ha és is ko- vagy kontravariáns, különben kontravariáns.

Természetes leképezések

[szerkesztés]

A természetes leképezések a párhuzamos funktorok leképezései. A leképezés két funktorból, itt -ből és -ből indul ki, amelyek ugyanabból a kategóriából ugyanabba a kategóriába mennek. egy természetes transzformációja -be tartalmaz minden objektumra komponensként tartalmaz egy morfizmust. Ezzel az morfizmussal objektumai között ennek a diagramnak kommutatívnak kell lennie:

Képlettel: .

Az és -ből -be menő funktorok természetesen ekvivalensek, ha vannak természetes és transzformációk, amelyekre és identitás. Másként: a természetes ekvivalencia izomorfia a funktorok kategóriájában. Egy természetes leképezés pontosan akkor természetes ekvivalencia, ha minden komponense izomorfia.

Az funktor kategóriaekvivalencia, ha van egy funktor, hogy és rendre természetesen ekvivalens , illetve identitásával. Megmutatható, hogy a kategóriaekvivalenciák teljesen hűek, és lényegében szürjektívek.

Példák

[szerkesztés]

Kategóriák

[szerkesztés]

A szakirodalomban nincsenek egységes jelölések a különféle kategóriák számára. A kategória leírását gyakran zárójelbe teszik.

  • A Set kategória a halmazok kategóriája. A kategória az összes halmaz osztálya, ellátva az összes -ből -ba menő leképezéssel, mint morfizmussal, azaz A morfizmusok közötti művelet a kompozíció.
  • A PoSet vagy Pos kategória objektumai a részben rendezett halmazok, morfizmusai a monoton leképezések.
  • A Top kategória objektumai a topologikus terek, morfizmusai a folytonos leképezések. Ennek teljes kategóriája a KHaus kompakt Hausdorff-terek kategóriája.
  • A Grp avagy Gr a csoportok kategóriája, és morfizmusai a csoporthomomorfizmusok. Ennek teljes alkategóriája az Abel-csoportok AbGrp vagy Ab kategóriája.
  • Az NLinSp kategória a normált lineáris terek kategóriája a folytonos (korlátos) lineáris leképezésekkel, mint morfizmusokkal. Részkategóriát alkotnak például a Banach-terek a folytonos lineáris leképezésekkel (BanSp1 kategória), vagy folytonos normaredukált leképezésekkel (BanSp2 kategória), vagy az egységelemes kommutatív komplex Banach-algebrák a normaredukált algebrahomomorfizmusokkal.
  • A Cat vagy Kat a kis kategóriák kategóriája. Egy kategória akkor kicsi, ha morfizmusainak osztálya halmaz. Az objektumok a kis kategóriák, a morfizmusok a funktorok. A kis kategóriákra vonatkozó korlátozásnak halmazelméleti okai vannak.
  • Egy halmaz az részben rendezéssel meghatároz egy kategóriát: az objektumok a halmaz elemei, az elempárok morfizmusai akkor tartalmaznak egy elemet, ha , különben üresek.
  • Ha az halmaz üres, akkor egy objektumok ér morfizmusok nélküli kategóriát határoz meg. Ez a kezdeti, vagy üres kategória.
  • Ha egy elemű, akkor az végső kategória keletkezik, ami egy objektumból és ennek identitásmorfizmusából áll.
  • Ha és kategóriák, akkor a funktorkategória objektumai a -ből -be menő funktorok, morfizmusai a természetes transzformációk.
  • Ha kategória, és eleme -nek, akkor az fölötti kategória így definiálható: objektumai célú morfizmusai, és morfizmusai -nek azok a morfizmusai, amelyek struktúrahomomorfizmussal -be vihetők. Azaz és objektumai, így az -ből -be menő morfizmusok -ban azok a morfizmusok, amelyekre teljesül.
  • Megfordítva, legyen * rögzített egy pontos topologikus tér; ekkor a * alatti topologikus terek kategóriája izomorf a Top* pontozott topologikus terek kategóriájával.

A legtöbb fenti kategória olyan, vagy reprezentálható úgy, hogy objektumai műveletekkel ellátott halmazok legyenek, morfizmusai az ezek szerkezetére illeszkedő homomorfizmusok, és a morfizmusok közötti művelet a kompozíció. Az ilyen kategóriák konkrétok. A konkretizálható kategóriák azok, amelyek ekvivalensek egy konkrét kategóriával. De vannak más, nem konkretizálható kategóriák is:

  • A HoTop avagy hTop objektumai topologikus terek, morfizmusai a folytonos leképezések homotópiaosztályai.
  • A kis kategóriák kategóriája a funktorok természetes ekvivalenciaosztályaival, mint morfizmusokkal.

Funktorok

[szerkesztés]

A funktorokat többnyire az objektumok hozzárendelésével adják meg, ha a morfizmushalmazok leképezései azokból könnyen levezethetők.

  • A C kategória egy T objektumára az
X MorC(T,X)
hozzárendelés (kovariáns) C → Set. funktor. Az
X MorC(X,T)
funktor kontravariáns. Lásd még: Hom-funktor.
  • Legyen test, és a fölötti vektorterek kategóriája a -lineáris leképezésekkel, mint morphizmusokkal. Legyen egy
kontravariáns funktor így definiálva:
ahol:
  • egy objektum duális tere
  • egy lineáris leképezésre
Könnyen belátható, hogy és .
  • Gm: (gyűrűk) → (csoportok): az egységelemes gyűrűkhöz az egységelemüket rendeli. Általában: GLn: (gyűrűk) → (csoportok): a gyűrűkhöz az általános lineáris csoportot rendeli, vagyis az invertálható n×n-es mátrixok csoportját.
  • A fundamentális csoport egy TopGrp funktor; a magasabb homotópiák és a homológiacsoportok Top → Ab funktorok; a kohomológiacsoportok Top → Ab kontravariáns funktorok.
  • A részben rendezett halmazok által meghatározott kategóriák funktorai éppen a monoton függvények.
  • Felejtő funktorok: Nyilván léteznek Ab → Set, Ab → Grp, Top → Set és más hasonló funktorok, amelyek egyszerűen elfelejtik egy struktúra egy részét, például az Abel-csoportokhoz a csoportot, de a kommutativitás, mint információ nélkül, vagy a tartóhalmazt rendelik műveletek nélkül; hasonlóan, egy topologikus térhez a tartóhalmazát rendelik, és így tovább.
  • Szabad konstrukciók, például a szabad Abel-csoportok: Minden halmazhoz hozzárendelhetjük az Abel-csoportot pontonkénti összeadással. A leképezések nyilvánvaló hozzárendeléseivel adódik egy Set-ből Ab-be menő funktor. Ekkor fennáll egy kanonikus izomorfia, ahol V felejtő funktor. Azt mondjuk, hogy F a V-hez (bal)adjungált funktor.

Sok felejtő funktorhoz léteznek hasonló konstrukciók.

Természetes transzformációk

[szerkesztés]
  • A továbbiakban a duális tér funktorainak szakaszában használt jelöléseket használjuk újra. Egy V vektortér
leképezései a biduális terébe természetes transzformációk:
A véges dimenziós vektorterek teljes részkategóriáján természetes ekvivalencia.
  • det: GLnGm: Egy R gyűrűre a detR GLn(R) → R× csoporthomomorfia.
  • A Hurewicz-leképezés:
  • Kohomlógiában a cupszorzat.
  • Egy csoport Abelizációja:

Yoneda-lemma és általános konstrukciók

[szerkesztés]

Az univerzális konstrukciók egyszerű fogalmakat visznek át a halmazok kategóriájából más kategóriákba.

Legyen C kategória. Az

funktor, ami egy X objektumhoz az

funktort rendeli, teljesen hű. Általában, a C X objektumaira és Mor(Cop,Set) F funktoraira:

.

A fenti Yoneda-lemma lehetővé teszi a szerkezeti transzfert, vagyis a halmazok kategóriájának tulajdonságainak általánosítását. Például a Descartes-szorzat: az Xi objektumok Descartes-szorzata P, hogyha h(P) objektumonként megegyezik a h(Xi)-k szorzatával, vagyis:

ahol a T-beli funktorok természetes ekvivalenciája. Ennek a természetes ekvivalenciának T = P esetén idP-nek kell lennie, és hasonlóan a pri morfizmusokra: P → Xi. Ekkor a Yoneda-lemma szerint P kanonikus izomorfia erejéig egyértelmű: ha Mor(_,P) és Mor(_,Q) t szerint természetesen ekvivalens funktorok, akkor P és Q izomorfiáját tP(idP) biztosítja.

Ez a kategóriaszorzat univerzális a következő értelemben: adott fi: T → Xi leképezések megjelennek az pri: P → Xi univerzális leképezésben, tehát létezik egy c: T → P leképezés, hogy T → P, így fi = pri c.

Sőt, az így kapott konstrukcióknak képezhető a duálisa is, amit többnyire ko előtag jelöl. Ezek a duális kategóriákra alkalmazott ugyanilyen konstrukciók. Így például C kategória Xi objektumainak koszorzata ugyanaz, mint C duálisában az Xi elemek duálisainak szorzata.

Hasonlóan vihetők át tulajdonságok is: ha például az X → Y morfizmus monomorfizmus, ha h(X) → h(Y) objektumonként injektív.

Speciális általános konstrukciók:

Források

[szerkesztés]

Bevezetés:

Klasszikus tankönyvek:

  • J. Adámek, H. Herrlich, G.E. Strecker: Abstract and concrete categories. The Joy of Cats. John Wiley, 1990.
  • Horst Herrlich, George E. Strecker: Category Theory: An Introduction. Boston 1973.
  • Saunders Mac Lane: Kategorien: Begriffssprache und mathematische Theorie. Berlin 1972, vii, 295 pp. – (Categories for the Working Mathematician <1971, deutsch>) vergriffen engl. Ausgabe ISBN 0-387-98403-8
  • Saunders Mac Lane: Categories for the Working Mathematician. 2nd ed., Springer, 1998. ISBN 0-387-98403-8
  • Bodo Pareigis: Kategorien und Funktoren. B.G. Teubner, Stuttgart 1969.
  • Horst Schubert: Kategorien I/II. Springer, 1970.

Kézikönyv:

  • Francis Borceux: Handbook of categorical algebra. 3 vol (1: Basic category theory; 2: Categories and structures; 3: Categories of sheaves). – Cambridge 1994. (Encyclopedia of Mathematics and its Applications, 50/52) ISBN 0-521-44178-1, 0-521-44179-X, 0-521-44180-3

Gyűjtemény:

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kategorientheorie című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.