Ugrás a tartalomhoz

Kelebia (Szerbia)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kelebia (Kelebija)
A katolikus templom
A katolikus templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetÉszak-bácskai
KözségSzabadka
Irányítószám24104, 24205
Körzethívószám(+381) 24
Népesség
Teljes népesség1998 fő (2020) +/-
Magyar lakosság1275 fő
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 06′ 00″, k. h. 19° 34′ 00″46.100000°N 19.566700°EKoordináták: é. sz. 46° 06′ 00″, k. h. 19° 34′ 00″46.100000°N 19.566700°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelebia témájú médiaállományokat.

Kelebia (szerbül Келебија / Kelebija, horvátul Kelebija) falu a Délvidéken, Szerbiában, Vajdaságban, az Észak-bácskai körzetben. Kelebia Szerbiában az ország legészakabban fekvő települése, közvetlenül a szerb–magyar határ mentén. 1978 óta határátkelőhely működik itt, amely a magyar oldalon Tompa-Kelebia néven ismert.

Magyarországon is van egy Kelebia nevű település, ugyanis az 1920-ban véglegesült új államhatár kettévágta a Kelebia-puszta nevű népes tanyavilágot; ezt követően a határ mindkét oldalán önálló faluközpont alakult ki.

Az „Alsókelebia” elnevezést főleg Magyarországon használják, megkülönböztetésül, hogy a határ déli oldalán lévő települést értik alatta. A Vajdaságban a helyiek csak ritkán illetik a falut ezzel a névvel.

Története

[szerkesztés]

A Kelebiai-tó délnyugati részét a helyiek Templomhegynek nevezik, ahol régészek egy középkori templom nyomait és egy temető maradványait tárták fel.

Kelebiát 1297-ben említik először Simon Filins Wasa de Kelyb nemes kapcsán. A török hódoltság alatt elnéptelenedett vidéket (pusztát) a felszabadulás után, 1702-ben csatolták Szabadkához. Egy 1783-as térkép szerint régi, a középkorban is ismert utak haladtak a mai falu területén keresztül Baja, Tataháza, Mátéháza, Mélykút és Halas felé. Ezek az utak mentén a 19. században a tanyák már sorokat alkottak, így alakult ki többek között az Akasztai, Belső, Csajkás, Kertész, Kernyájszky (a mai Szerb), Mácsai sor. Az alsókelebiai tanyák a 20. század közepére váltak összefüggő településsé, főleg miután elkészült a népes tanyavilág számára épített impozánsabb katolikus templom (1937). A templom felszentelése felgyorsította a faluképződést, ugyanis a távoli szállások helyett sokan inkább a templom közelében építették fel családi házukat. A templom Molczer Károly tervei alapján készült Lajčo Gršić kivitelezésében. Ünnepe az Apostolok küldetése napján van (július 16.).

Népesség

[szerkesztés]

A 2002-es népszámlálás adatai:

Nemzetiség %
magyarok 1275 58,80
szerbek 367 16,92
horvátok, bunyevácok 271 12,49
jugoszlávok 102 4,70
egyéb 32 1,45

Képek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]