Kisdemeter
Kisdemeter (Dumitrița, Waltersdorf) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Kisdemeter |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 427037 |
Körzethívószám | +40 x63[1] |
SIRUTA-kód | 32919 |
Népesség | |
Népesség | 870 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | < 3 (2011)[2] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 465 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 04′ 17″, k. h. 24° 37′ 33″47.071429°N 24.625787°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 17″, k. h. 24° 37′ 33″47.071429°N 24.625787°E | |
Kisdemeter weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kisdemeter (románul: Dumitrița, németül: Waltersdorf, erdélyi szász nyelven Woldersdorf) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől 14 km-re délkeletre, Alsóbudak, Felsőbudak, Petres és Sajósolymos közt fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]A település nevét a Szent Demeter tiszteletére szentelt római-katolikus (ma lutheránus) temploma után kapta. A Kis- előtag a közeli Nagydemetertől való megkülönböztetésül szolgál.
Története
[szerkesztés]1334-ben Sanctus Demetrius néven említik először. A települést szász telepesek alapították.
Lakossága a reformáció idején felvette a lutheránus vallást.
A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott.
Német lakosságát a második világháború után kitelepítették, helyükre román telepesek érkeztek.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 933 lakosa volt, ebből 544 német, 207 román, 143 cigány és 39 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 781 lakosából 601 fő román, 179 cigány és 1 német volt.
Látnivaló
[szerkesztés]- A 14. században épült lutheránus temploma.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6