Kotromanić Erzsébet magyar királyné

Kotromanić Erzsébet
Kotromanics Erzsébet Boszniai Erzsébet Bosnyák Erzsébet
Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet és Mária királynők Nagy Lajos sírjánál 1385-ben, vázlat, 1862
Ragadványneve	Boszniai Erzsébet
Magyar Királyság királynéja
Uralkodási ideje
1353. június 20 – 1382. szeptember 10.
Elődje	Luxemburgi Margit
Utódja	Durazzói Margit
Magyar Királyság régense
Uralkodási ideje
1382. szeptember 10. – 1387. január 16. körül
Elődje	I. (Nagy) Lajos
Utódja	I. (Anjou) Mária
Lengyel Királyság királynéja
Uralkodási ideje
1370. november 5. – 1382. szeptember 10.
Koronázása	nem koronázták meg
Elődje	Piast Hedvig
Utódja	Cillei Anna
Dalmát Királyság (1069–1433) királynéja
Uralkodási ideje
1357. szeptember 17. – 1382. szeptember 10.
Koronázása	nem koronázták meg
Elődje	betöltetlen
Utódja	Durazzói Margit
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Kotromanić-ház
Született	1339/1340 nem ismert
Elhunyt	1387. január 16. körül (47 évesen) Novigrád, Dalmácia
Nyughelye	Szent Chrisogon (Chrysogonus, Sveti Krševan) templom, Zára, Dalmácia
Édesapja	II. (Kotromanić) István bosnyák bán (–1353)
Édesanyja	Piast Erzsébet kujáviai hercegnő (1302–1345)
Házastársa	I. (Nagy) Lajos magyar és lengyel király (1326–1382)
Gyermekei	1. (Idősebb) Mária (1365–1366) 2. Katalin (1370–1378) 3. (Ifjabb) Mária (1371–1395) 4. Hedvig (1374–1399)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kotromanić Erzsébet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kotromanić Erzsébet (hagyományosan Kotromanics Erzsébet, ismert még mint Boszniai vagy Bosnyák Erzsébet, horvátul: Elizabeta Kotromanić, lengyelül: Elżbieta Bośniaczka; 1339 körül – Novigrad, 1387 januárja), a Kotromanić-házból származó bosnyák hercegnő, II. István bosnyák bán és Kujáviai Erzsébet leánya, Nagy Lajossal kötött házassága révén magyar, horvát és lengyel királyné, majd férje 1382-es halálát követően a Magyar Királyság régense 1387 januárjában történt meggyilkolásáig.

Fiatalkora, házassága

Kovács Mihály: Garai nádor megvédi Mária és Erzsébet királynőket

Novigrad várának romjai 2009-ben

Kotromanić Erzsébet koronája, amelyet férjtől, I. Lajostól kapott

1339-ben vagy 1340-ben született Kotromanić István bosnyák bán és Piast Erzsébet kujáviai hercegnő leányaként. Az édesanyja, aki a lengyel királyi házból, a Piast-házból származott, és közeli rokona volt I. Lajos anyjának, a szintén Piast-házi Łokietek Erzsébet királynénak, korán meghalt. A kis hercegnő Károly Róbert özvegyének, Łokietek Erzsébetnek az udvarában nevelkedett, Óbudán, így anyanyelve, a horvát mellett megtanulta a magyar udvar nyelvét, a magyart, és ott ismerkedett meg I. Lajossal, aki első felesége, Luxemburgi Margit magyar királyné halála után, 1353. június 20-án Budán feleségül vette. A házasságkötésükről fennmaradt egy oklevél, amelyben "bizonyos okokkal" magyarázták azt, hogy nem kérték időben a pápai felmentést a közeli rokonság miatt kötött házasság alól. Bertényi Iván szerint ez azért történt, mert Erzsébet ekkor mát várandós volt a királyi pár házasságkötésük előtti viszonyukból. A házasságból végül négy leánygyermek született: Mária (1365–1366), Katalin (1370–1378), Mária (1371-1395) és Hedvig (1374-1399).

A trónviszályban játszott szerepe

Mária királynő

A királyi udvarban háttérbe szorult anyósával, a hatalomra vágyó Erzsébet anyakirálynéval szemben, s csak I. Lajos halála után, 1382-ben jutott nagyobb szerephez, amikor leánya, Mária nevében átvette az uralmat. Döntéseiben Garai Miklós nádorra hagyatkozott. A nádor vezette azt a főúri csoportot, mely a szerintük német és cseh érdekeket szolgáló Luxemburgi Zsigmond félreállítását tűzte ki célul. A nőuralmat egyre inkább elvető urak azonban éppen Zsigmondtól várták a helyzet rendezését. Amikor 1384 augusztusában nyilvánosságra került, hogy az udvar tervei szerint Mária királynő férje nem Zsigmond, hanem VI. Károly francia király öccse, I. Lajos orléans-i herceg lesz, nyílt viszálykodás vette kezdetét. Az udvar rövidlátó politikájának következtében a lengyel-magyar perszonálunió is felbomlott. 1383. március 28-án Erzsébet anyakirályné felmentette a lengyeleket Máriának és Zsigmondnak tett esküjük alól, majd 1384. október 15-én Nagy Lajos kisebbik leányát, Hedviget Krakkóban lengyel királlyá (rex) koronázták.

Durazzói Károly

1385 tavaszán, az udvar és a felkelők között Pozsega várában tartott sikertelen tárgyalások után Mária és Lajos házasságát képviselők útján megkötötték. A Magyarországról távozni kényszerült Zsigmond fegyverrel kívánt érvényt szerezni jogainak. Megnyerte magának német és cseh király bátyja és morva őrgróf nagybátyja támogatását, majd cseh-morva csapatok élén érkezve 1385. november 1-jén kikényszerítette a házasságot Máriával. A házasság hírére Lajos visszalépett, és így minden akadály elhárult volna a konszolidáció elől, ha nem lép fel trónkövetelőként Durazzói Károly.

Horváti Pál zágrábi püspök és Horváti János macsói bán állt annak a tábornak az élére, amely nem ismerte el a nőági örökösödést. Ők a Nagy Lajos udvarában nevelkedett III. (Durazzói) Károly nápolyi királyt, az Anjou-ház fejét hívták meg a magyar trónra. A Magyarországon népszerű Károly, aki annak ellenére, hogy korábban esküt tett Lajosnak, miszerint leányait az uralkodásban nem fogja háborgatni, a hozzá csatlakozó bárókra és a köznemességre támaszkodva 1385-ben haddal jött Magyarországra, hamarosan Budáig nyomult előre, lemondásra kényszerítette Máriát és Erzsébetet és 1385. december 31-én Székesfehérvárott Demeter esztergomi érsek közreműködésével magyar királlyá koronáztatta magát. Zsigmondnak nem volt elegendő ereje arra, hogy ezt megakadályozza, így ismét menekülnie kellett.

Erzsébet azonban nem volt hajlandó belenyugodni abba, hogy az esküszegő Anjou herceg egyik napról a másikra magához ragadja a hatalmat, és merényletet szervezett ellene. 1386. február 7-én este, miután Garai nádor azzal az ürüggyel, hogy lánya esküvőjére indul, nagy csapatot sorakoztatott fel a királyi vár körül, az özvegy királyné magához hívatta Károlyt azt állítva, hogy Zsigmondtól fontos levele érkezett. A király gyanútlanul ment át Erzsébet lakosztályába, ahol olasz kíséretét lekaszabolták, őt magát pedig Forgách Balázs egy csákánnyal súlyosan megsebesítette. A király azonban lábra állt, és megpróbált kimenni. Erzsébet királyné e véres látvány hatására elájult. Mária közvetlenül nem volt részese az eseményeknek, és nem is volt beavatva, de rögtön az eset után újra királlyá kiáltották ki, és Erzsébet újfent átvette nevében az uralmat. Károlyt sebektől borítva szállították át Visegrádra, ahol néhány héttel később, február 24-én megfojtották. Halálával az Anjou-ház egyetlen férfi örököse fia, a kiskorú László nápolyi király lett.

A trónviszály kiújulása

1386-ban Károly halála után újabb lázongások törtek ki a Dráván túli területeken, melyeket az özvegy királyné újra személyes megjelenésével akart lecsillapítani. Leányával és csekély kíséretével újabb délvidéki körútra indult, de július 25-én a lázadók Gara vára közelében, Diakovárnál megtámadták, kísérőit megölték vagy elfogták. A küzdelemben elesett Forgách Balázs is. Garai Miklós levágott fejét a lázadók bedobták a megrémült királynők kocsijába, majd az ő és Garai János levágott fejét Horváti Pál maga vitte el Nápolyba Kis Károly özvegyének. Erzsébet sírva könyörgött a lánya életéért, de ekkor még egyiküket sem bántották. Erzsébetet és leányát előbb Gomnec, majd Kruppa várában őrizték. A felkelés katonai veresége után Novigrádba vitték, ahol a Velencével a kiszabadulásuk érdekében titokban folytatott levelezése miatt 1387. január 16. körül Horváti Pál parancsára berontottak a szobájukba, Erzsébet királyné nyakába kötelet vetettek, és kegyetlenül, leányának szeme láttára megfojtották. Mária királynőhöz nem mertek hozzányúlni.

Az özvegy királyné holttestét Zárában temették el a St. Chrisogon-templomban. Haláláig nem merték Zsigmondot királlyá választani, ami azt jelzi, hogy akárcsak anyósának, idősebb Erzsébet királynénak, ifjabb Erzsébet királynénak is, míg élt, nagy tekintélye volt a rabsága ellenére is, így félve a királyné haragjától, ha kiszabadul, Zsigmondnak nem adtak tényleges hatalmat, és csak a szintén raboskodó Máriát ismerték el királynak. Erzsébet halálával új helyzet keletkezett, bár hivatalosan Mária kiszabadulásáig nem erősítették meg a halálát annak ellenére, hogy a temetése nyilvános volt, és nem titokban temették el a királynét, és a politikai elitben is átrendeződés következett be. Erzsébet híveit nagyrészt lekaszabolták, Kis Károly hívei elmenekültek az udvarból, így csak egy szűk csoport maradt, amely Erzsébet halálával Széchy Miklós nádor vezetésével kezébe vette az irányítást, és Zsigmondot mint Mária királynő férjét 1387. március 31-én magyar királlyá koronázták. A koronázást Demeter esztergomi érsek egy hónappal korábban bekövetkezett halála miatt a veszprémi püspök végezte. Az újdonsült királynak a velencei flotta segítségével 1387. június 4-én sikerült kiszabadítani Máriát. A Horváti testvéreknek sikerült Boszniába menekülniük és 1394-ig Dobor várából próbáltak Nápolyi László nevében fellépni. 1394 júniusában Zsigmond hadai bevették a várat és a testvéreket foglyul ejtették.

Zsigmond uralma

1387-től I. Zsigmond és Mária formálisan társuralkodók lettek, a hatalom azonban néhány év után fokozatosan Zsigmond kezébe csúszott át. Élete utolsó éveiben Mária királynő már csak formális szerepet töltött be a magyar politikában. A királynő alig néhány évvel élte túl anyját, 1395. május 17-én egy tragikus lovasbalesetben az előrehaladottan terhes Mária az esés következtében megindult szülés után gyermekével együtt meghalt, nem sokkal élte túl anyja gyilkosát, Horváti Jánost, akit egyes források szerint Mária királynő parancsára nem sokkal korábban kegyetlenül kivégeztek.

Gyermekei

• Férjétől, I. (Anjou) Lajos (1326–1382) magyar és lengyel királytól, 4 leány:
  • Idősebb Mária (1365–1366) magyar királyi hercegnő
  • Katalin (1370–1378) magyar és lengyel királyi hercegnő
  • (Ifjabb) Mária (1371–1395), Mária néven magyar király, férje Luxemburgi Zsigmond iure uxoris magyar király, 1 fiú:
    • Luxemburgi N. (fiú) (1395–1395) magyar királyi herceg
  • Hedvig (1374–1399), I. Hedvig néven lengyel király, férje Jagelló 1351 körül–1434) litván nagyherceg, II. Ulászló néven iure uxoris lengyel király, 1 leány:
    • Jagelló Erzsébet Bonifácia (1399–1399) lengyel királyi hercegnő

Családfa

Erzsébet királyné és férje, Nagy Lajos király közötti legközelebbi Árpád-házi rokoni kapcsolat:

V. István magyar király (1239–1272)

Kun Erzsébet (1240–1290)

II. Károly nápolyi király (1254–1309)

Magyarországi Mária (1257–1323)

IV. László magyar király (1262–1290)

Magyarországi Katalin (1256–1314)

Dragutin István szerb király (1252–1316)

Habsburg Klemencia (1262–1293)

Anjou Martell Károly (1271–1295)

Nemanjić Erzsébet (1270—1331)

I. István bosnyák bán (1242–1314)

Károly Róbert magyar király (1288–1342)

Łokietek Erzsébet (1305–1380)

Kujáviai Erzsébet (1317–1345)

II. István bosnyák bán (1292–1353)

I. Lajos magyar király (1326–1382)

Kotromanić Erzsébet (1340–1387)

Anjou Katalin (1370–1378)

Mária magyar királynő (1371–1395)

Szent Hedvig lengyel királynő (1374–1399)

Irodalom

• Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982
• Engel Pál – C. Tóth Norbert: Erzsébet királyné itineráriuma (1382-1386), Itineraria Regum et Reginarum (1382-1438), MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája, Budapest, 161-168, 2005
• Estók János: Királynék könyve, Helikon Kiadó, ISBN 963-208-693-7, 2000
• Huber, Alfons: Die Gefangennehmung der Königinnen Elisabeth und Maria von Ungarn und die Kämpfe König Sigismunds gegen die neapolitanische Partei und die übrigen Reichsfeinde in den Jahren 1386-1395, Gerold, Bécs, 1885
• Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja 1370-1395, Magyar Tört. Társulat, Budapest, 1885 URL: lásd Külső hivatkozások
• Süttő Szilárd: Anjou-Magyarország alkonya. Magyarország politikai története Nagy Lajostól. Zsigmondig, az 1384–1387. évi belviszályok okmánytárával. I-II. 2003, Belvedere Meridionale.
• Casotti, Marco de (Marko Kažotić) : Il bano Horvath: storia del XIV secolo, Vol. 1-2, Tipografia di G. Picotti, Venezia, 1839 (olasz)
• Baum, Wilhelm : Císař Zikmund. Kostnice, Hus a války proti Turkům. Mladá fronta, Praha, 1996.ISBN 80-204-0543-7.(cseh)
• Perniš, Jaroslav : Vznešená žena stredoveku: princezné v dynastickej politike anjouovcov, Rak, Bratislava 2003, ISBN 80-85501-23-6 (szlovák)
• Lahmann György: Mária királynő alakja a magyar irodalomban, Bölcsészetdoktori értekezés, Dunántúl Egyetemi Nyomdája, Pécs, 1927
• Madách Imre: Mária királynő, dráma öt felvonásban, 1840-1855 URL: lásd Külső hivatkozások
• Gyárfás Miklós: Madách színháza, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972
• Dénes Gizella: Kisasszonykirály, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1937
• Gulácsy Irén : Jezabel, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987
• Szentmihályi Szabó Péter : Haláltánc, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1988
• Fügedi Erik : Könyörülj, bánom, könyörülj..., Helikon Kiadó, Budapest, 1986
• Jonáš Záborský: KAROL DRAČSKÝ, ALŽBETA LUDIEKOVNA. Historickásmutnohra vo troch dejstvách. Jonáš Záborský,Josef K. Viktorin : Jonáša Záborskéno básne dramatické, pp277- (szlovák drama játszanak)[1]
• August Šenoa : Kletva (Átok).(horvát regény).[2]

További információk

• Genealogie-Mittelalter/Elisabeth Königin von Ungarn (Hozzáférés: 2014. július 18.)
• Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja 1370-1395 (MEK) (Hozzáférés: 2014. július 20.)
• Magyar életrajzi lexikon (MEK) (Hozzáférés: 2014. július 18.)
• Foundation for Medieval Genealogy/Bosnia Kings Genealogy (Hozzáférés: 2014. július 18.)
• Foundation for Medieval Genealogy/Hungary Kings Genealogy (Hozzáférés: 2014. július 18.)
• Foundation for Medieval Genealogy/Poland Kings Genealogy (Hozzáférés: 2014. július 18.)
• Elisabeth Kontromanich (angolul)

Előző Piast Hedvig

Lengyelország királynéja 1370 – 1382

Következő Cillei Anna

Előző betöltetlen

Dalmácia királynéja 1357 – 1382

Következő Durazzói Margit

Előző Baszarab Anna

Bolgár cárné 1365 – 1369

Következő Baszarab Anna

Előző Luxemburgi Margit	Magyar királyné 1353 – 1382	Következő Durazzói Margit
	Horvát királyné 1353 – 1382
	Szlavón királyné 1353 – 1382

Előző uralkodó:
I. (Nagy) Lajos

Magyarország uralkodója
1382 – 1387 (Régens)

Következő uralkodó:
Zsigmond