Lószerszám

Modern lószerszámok egy akadályversenyen részt vevő lovon

A lószerszám megnevezés egyaránt jelenti a hagyományos harci felszerelést és a kocsivontatáshoz használt szereléket is.

A történelmi lovasnépek lovaskatonájának lószerszáma

A hunok egy várost ostromolnak. A Képes krónika képén jól látható a lovas nyerge és annak fölerősítése a ló hasa alatt átvetett szíjjal

A magyar hagyomány évezredek lovasműveltségét őrzi. E műveltségkör állattenyésztő népek körében fejlődött ki, akik a nyájak, gulyák, ménesek és falkák nevelésével, őrzésével, kereskedelmével, földolgozásával, az állatok mindenféle hasznosításával foglalkoztak. Az állatok őrzése során kitűnő lovaskatonákká is kiképezték magukat.

A lószerszám legfontosabb elemei az ember lóra illesztéséhez és a ló kormányzásához kapcsolódnak. A nyereg és a nyeregtakaró, valamint a kengyel és ezek szíjazata teszi lehetővé azt, hogy a lovas biztosan üljön és változatos testmozdulatokat is végezzen a lovon. A zabla a ló kormányzásának eszköze. A szíjazat, a hám, lehetővé teszi, hogy a felszerelést a ló testéhez rögzítsük. A hám elülső része a szügyhám, a ló fara felé eső része a farhám.

A lószerszám kiegészül a ló harci vagy díszítő fölszerelésével is. Ilyen a csótár, amely a ló fején lévő sörényt fogja össze és ilyen a lófarok csomózása is.

Nyereg

A nyereg szerkezete fából készül. Az ősi sztyeppei népek fanyerge négy részből tevődik össze: két nyeregtalpból (vagy más néven nyeregdeszkából) és az azokra szerelt elülső és hátsó kápából. A nyeregtalpak vízszintesen helyezkednek el a ló hátán és kissé ívelt hajlásúak is, hogy jól feküdjenek föl a ló hátára. Az elülső kápa meredekebb, a hátsó kápa laposabb szögben hajlik a két nyeregdeszka fölé. A csapolással összeerősített szerkezetre úgy erősítenek föl a két kápa között kifeszített erős nyersbőrt, hogy azon azután a lovas rugalmasan ülhessen.

Nyeregtakaró

A nyeregtakaró a ló hátát védi a lovas nadrágjának és más fölszerelési tárgyának a horzsolásaitól. Gyakran díszítik mitikus jelenetekkel. Legismertebbek talán a paziriki ásatásokon Rugyenkó által föltárt és könyveiben színes változatban is közzétett, a szkíta-hun királysírokból származó állatküzdelmes nyeregtakarók.

Kengyel

A kengyel vasból készült. Lényegében egy gyűrű, amely szíjon függ. A szíj át van vetve a ló hátán széles bőralátámasztással és a két gyűrűbe a lovas a lábfejét bele tudja bújtatni. A széles alátámasztás lehetővé teszi, hogy fölálljon a nyeregből. Legismertebb talán a körte alakú kengyel. A kengyel gyűrűje hosszúkás fölfelé és a felső végén van a szíj bujtatója.

Zabla

A zabla is vasból készül, de régebben voltak bronzból készült zablák is. A ló szájába (a fogatlan szájzugba) helyezett, középen áthurkolt fémpálca ez, melynek szájon kívüli végére illeszkednek a zablapálcák és a zablakarikák. A zablapálcák a ló pofáján jobbról is és balról is lehatárolják a ló fejét és nehezítik a mozgását, mert a zablakarika a kiinduló pontja a lovas kezébe futó kantárnak.

Kantár

A kantár a ló irányításához használt lószerszám, melyet a ló fejére helyeznek.

Kantárszár

A kantárszár az a bőrszíj, amivel a lovas a ló oldalirányú mozgását a szíj meghúzásával, a meghúzás erejével szabályozza.

Csótár

Csótárba foglalják a ló szembe omló szőrzetét. A csótár és a szalagdíszítéses, sallangos lófelszerelés az ünnepi fölvonulások egyik tartozéka. A japán udvari fölvonulások lóábrázolásain az ugráló lovak mozgását még fokozza a lengő sallangok látványa.

Lópatkó

A lópatkó a pata alakjának megfelelően ívesen hajlított fémeszköz, amit a patkolókovácsok a ló patáira szegelnek, hogy azt a kopástól megvédjék. A nomád népek, köztük a honfoglaló magyarság még nem ismerte, a patkó valószínűleg szláv közvetítéssel került hozzánk.

Gyeplő

A gyeplő a ló irányítására, kormányzására használható hosszú hurok alakú szíj; hurkos végét a hajtó tartja, másik végének elágazó szárai a kantárhoz, a zabla karikájába vannak fűzve.

Nevezetes lószerszámok

A történelem során a művészetek számos lószerszámot megörökítettek. Ősi lovasfelszerelések láthatók már bronzkori eszközökön. A kocsiba fogott ló szerszámzatát is és a harcosok, lovaskatonák lószerszámzatát is megörökítették. Egyik ilyen példa az a fésű, amelyet egy szkíta királysírban találtak meg. A Képes krónikában láthatjuk a teljes lovasnomád lószerszámot. Ugyancsak teljes a lószerszám ábrázolása a japán haniva lovakon. Maga a lószerszám csodálatos épségben maradt fönn a paziriki szkíta-hun királysírokban.

• 
  A Kr. u. 6-7. századi japán haniva kerámia szobron jól látható már a kengyel ábrázolása is
• 
  Díszes nyeregtakaróval borított ló. Részlet Afrasziabból, a fejedelem palotájának 6-7. századi falfestményeiről
• 
  Szkíta fésű a Solocha-kurgánból – a lovon csak a zabla használata figyelhető meg
• 
  Díszes sallangokkal díszített lovak fölvonulása egy japán rajzon
• 
  A Leó pápával találkozó Attila Képes krónikában ábrázolt lószerszáma minden fontos részletet bemutat

Irodalom

• László Gyula (1943): A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. Archaeologia Hungarica, Budapest
• Garay Ákos (1936): Magyar nyergelés. Néprajzi Értesítő, Budapest
• László Gyula (1943): Kolozsvári Márton és György Szent-György szobrának lószerszámja. Kolozsvár
• László Gy. (1974): A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Budapest
• Miniaev, Sergei (1995): The excavation of Xiongnu Sites in the Buryatia Republic. Orientations, 26, No. 10, Hongkong
• Érdy Miklós (2001): A hun lovastemetkezések. Magyarországért Édes Hazánkért Kiadó, Székesfehérvár
• Rugyenko Szergei Ivanovits (1953): Kultura naszelényija gornava Altaja v szkifszkoje vrémja. Akademija Nauk Sz. Sz. Sz. R. Moszkva i Leningrad
• U. Kőhalmi Katalin (1972): A steppék nomádja lóháton, fegyverben. Körösi Csoma Kiskönyvtár 12. Akadémiai Kiadó, Budapest
• Bakay Kornél (1978): A lovas íjásztól a sarkantyús lovagig. (In: Régészeti barangolások Magyarországon. szerk. Szombathy Viktor. 258-274.) Panoráma, Budapest
• Erdélyi István, Sugár L. (1982): Ázsiai lovas nomádok. Gondolat, Budapest
• Bakay Kornél (1997, 1998, 2005): Őstörténetünk régészeti forrásai. I. II. III. Miskolc

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Lószerszám témájú médiaállományokat.

• Az ősi kantárról.
• A belső-ázsiai hunok lovasfölszerelése.
• A régi kínai fegyverekről és lószerszámról.
• Magyar Néprajz – SZÍJGYÁRTÓK, NYERGESMESTEREK
• A ló szerszámai
• A lófelszerelés kézikönyve; Horváth, Kiskunhalas, 1936 (hasonmásban: 2000, 2020)
• László Gyula: Kolozsvári Márton és György Szent-György szobrának lószerszámja; Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1942
• Magyar lószerszámok. Magyar Lószerszám Kiállítás. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 1971. szeptember 9-30. / Ungarische Pferdegeschirre; szerk. Szidnai Lászlóné, bev. Ócsag Imre; Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Bp., 1971
• Ló és lovas a magyar képzőművészetben és magyar lószerszámok. A Magyar Nemzeti Galéria vendégkiállítása Szántód-puszta, 1980; szerk. és kiállításrend. Boross Marietta, N. Pénzes Éva, Pogány Ö. Gábor; MNG, Bp., 1980
• Temesváry Ferenc: Díszes nyergek, lószerszámok; fotó Lévai Jenő, ábrák Hornyák László; Dunakönyv, Bp., 1995
• K. Palágyi Sylvia: Római kori lószerszám- és járomveretek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből; Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém, 2003
• "Fényes kantár, míves nyereg...". Fejedelmi fegyverek, főúri lófelszerelés Erdélyből és a királyi Magyarországról. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004. december 21–2005. február 28.; szerk. Kovács Tibor, tan. Kovács S. Tibor; MNM, Bp., 2004
• Hidán Csaba–Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban; PMMI, Szentendre, 2008 (PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok)