Lahaul és Szpiti kerület
| Lahaul és Szpiti kerület | |
 | |
| Ország |  India |
| Település | Himácsal Prades |
| Terület | 13 835 km2 |
| Elhelyezkedése | |
 Lahaul és Szpiti kerület
Pozíció India térképén
| |
 é. sz. 32° 30′, k. h. 77° 36′32.500000°N 77.600000°EKoordináták: é. sz. 32° 30′, k. h. 77° 36′32.500000°N 77.600000°E | |
.svg) | |
| A Lahaul és Szpiti kerület weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lahaul és Szpiti kerület témájú médiaállományokat. | |
Lahaul és Szpiti kerület India Himácsal Prades államában van, és két jól elkülöníthető kerületből áll, Lahaulból és Szpitiből, amik korábban önállóak voltak. A jelenlegi adminisztratív központ Keylong Lahaulban. Mielőtt a két területet összevonták, Kardang volt Lahaul fővárosa, és Dhankar Gompa pedig Szpiti fővárosa.
A Kunzum la (Kunzum átjáró) (magassága: 4551 m) jelenti az átjárót a Szpiti völgy és Lahaul között. 21 km-re van Chandra Taltól.[1] A kerület összeköttetésben áll Manalival (Himácsal Prades állam) a Rohtang átjárón keresztül. Déli irányban Szpiti 24 km-re végződik Tabótól.
A két völgy teljesen különböző. Lahaul viszonylag zöld a növényektől, Szpiti kietlen és nehezen járható, átlagos tengerszint feletti magassága 4270 m. Meredek lejtők közé van zárva, amik között folyik a Szpiti folyó.
A harmadik legritkábban lakott indiai kerület a 640-ből.[2]
Története
[szerkesztés]A legendák szerint néhány monostort Lahaulban személyesen Padmaszambhava, az indiai szerzetes alapított a 8. században. A buddhizmus az ő ténykedésével érkezett Lahaulba és Szpitibe. A 10. századra Lahaul, Szpiti és Zanszkár a hatalmas nyugat-tibeti Guge királyságba csatlakozott. Miután a 18. században Ladak királyait legyőzte a Mongol-Tibeti hadsereg, a területet felosztották a különböző rádzsák között, majd a 19. században a britek fennhatósága alá került. Szoros kapcsolatokat tartott fenn Tibettel, annak 1949-es elfoglalásáig a kínai hadsereg által.
Szpiti kulturális és vallási újjáéledése a száműzetésben élő tibeti kormány támogatásának köszönhető, aminek székhelye Dharamszalában van. Lahaul és Szpiti buddhista templomait helyreállították. A turizmusból befolyó bevételt és a vízierőművek áramtermelésének jövedelmét az életkörülmények javítására fordítják.
Időjárás
[szerkesztés]Időjárása markánsan különbözik Himácsal Prades állam egyéb területeinek időjárásától. A 3000 méter feletti magasság és a csekély csapadékmennyiség miatt a hőmérséklet még nyáron is ritkán emelkedik +15°C fölé, télen pedig könnyen eléri a -30°C-t. Előnyös viszont, hogy amikor az állam egyéb területein a monszun áradásokat okoz, itt napos marad az idő. A hegyi utak csak július és október között járhatók, egyéb időszakban a területet a hó elzárja a külvilágtól. Szpitiben az éves csapadékmennyiség mindössze 170 mm.[3]
Növény- és állatvilág
[szerkesztés]
A rideg időjárásban csak néhány fűcsomó és bokor marad meg, még 4000 méter alatt is. A gleccserhatár rendszerint 5000 méteren húzódik.
A sík területeken jak és dzo példányok legelnek (a dzo jak és szarvasmarha keresztezéséből jön létre). A túlvadászás megritkította a vadállományt, így a tibeti antilop, az argali, a kiang, a pézsmaszarvas és a hópárduc a kihalás szélére kerültek. A Lahaul völgyben kőszáli kecske, barna medve, róka és hóleopárd is látható a téli évszakban.
Emberek
[szerkesztés]
Lahaul és Szpiti nyelve, kultúrája, lakossága közeli rokonságban van egymással. A Lahaulban élők tibeti és indo-árja felmenőkkel rendelkeznek, a szpitiek nagyban hasonlítanak a tibetiekre (közelebb is élnek Tibethez). A lahauliak körében gyakori a világos bőr és a mogyoróbarna szemszín.
A lahauli és a szpiti bhutia nyelv a tibeti nyelvcsaládhoz tartozik. A nagycsalád feje általában a legidősebb férfi (a junda), akinek a felesége a jundamo. A társadalom klánokból áll.
A szpiti bhutia öröklési rendszere különbözik a többi tibeti kultúrától annyiban, hogy mindkét szülő halála után egyedül a legidősebb fiú örökli a család tulajdonait, míg a legidősebb lány az anyja ékszereit. A fiatalabbak semmit sem örökölnek.
Életstílus
[szerkesztés]Az életstílus Lahaulban és Szpitiben hasonló. A házasságra jellemző volt a többférjűség, ami mára megszűnőben van, de néhány helyen még megmaradt. A válás egyszerű ceremónia, ami a közösség öregjei előtt zajlik le. A válást bármelyik fél kezdeményezheti. A férjnek kárpótlást kell fizetnie az elvált asszonyának, ha az nem tud férjhez menni.
A megélhetést főként a mezőgazdaság biztosítja, többnyire burgonyát termesztenek. Jellemző az állattenyésztés is, amiből következik a szövés és fonás, illetve minden, ami ebből készíthető.
A házak tibeti stílusban épülnek, amiben fő szempont a stabilitás, mivel a terület földrengésveszélyes.
Vallás
[szerkesztés]
A legtöbb lahauli a hinduizmus és a tibeti buddhizmus keverékéből kialakult vallásban hisz, amit Drukpa Kagyu rendek neveznek, míg a szpitiek a tibeti buddhizmust követik, a Gelugpa rendet. Lahoulban található a Triloknath templom, ahová zarándokok érkeznek, hogy istenük különböző megtestesüléseit imádják. Különösen Siva és Avalokiteshvara népszerű. Udaipurban puritán templom van.
A tibeti buddhizmus és a hinduizmus térhódítása előtt az emberek a Lung Pe Chhoi nevű vallást követték, ami egy animisztikus vallás, a bon valláshoz hasonlóan (ami Tibet vallása). A vallás gyakorlása során állati és emberi áldozatokat mutattak be Iha számára, aki a gonosz lelkeket testesítette meg. Ennek a vallásnak a maradványai a lámák viselkedésében még ma is fellelhetők.
A „Loszár” tibeti újév únnepet december és február közötti időpontban tartják, amit a Dalai Láma határoz meg. Az ünnep kezdetén minden házból két-három személy tömjént égető füstölőket hoz magával. Az égő rudakból örömtüzet raknak. Az emberek Siszkar Apához, a gazdagság istennőjéhez imádkoznak (másik neve Vaszudhara).
Turizmus
[szerkesztés]A vidék természetes, vad szépsége és a buddhista templomok sok látogatót vonzanak. Ghuenben látható az egyetlen ismert buddhista múmia, aminek korát 350 évre becsülik.
A szpiti területen található a Tabo monostor (Kazától 45 km-re). Akkor vált ismertebbé, amikor 1996-ban ezeréves fennállását ünnepelték. Buddhista szent iratokat, szobrokat őriznek itt. Közelében modern vendégház található.
Egy másik ismert gompa a Kardang monostor, ami 3500 m magasságban van, a folyó túloldalán, légvonalban 8 km-re Keylongtól. Kardang közúton jól megközelíthető a Tandi-hídon át, ami 14 km-re van Keylongtól. Kardangot a 12. században építették, könyvtára nagy buddhista anyaggal rendelkezik, amik között Kangyur és Tangyur írások is vannak.
A szeszélyes időjárás miatt csak június és október között érdemes útra kelni, amikor az utakat nem zárja el a hó és a magashegyi átjárók is járhatók. Szpiti Kinnaur felől is megközelíthető (elvileg egész évben), de itt számolni kell földcsuszamlásokkal vagy lavinákkal is.
- Ökoturizmus
Szpitiben több faluban szervezett lehetőség van rá, hogy az utazók a környezetet kímélő ökoturizmust gyakorolják. Ez nagyobb betekintést enged a bennszülöttek mindennapi életébe, mivel a turisták magánházakban laknak és a helyiek által készített ételeket fogyasztják. A turizmusból származó jövedelem egy része a vendéglátókat illeti, a többi részét közösségi célokra fordítják. Elszántabb turistáknak lehetősége van rá, hogy nagyobb volumenű önkéntes munkában is részt vegyenek, amik a környezet megóvását célozzák, ilyen például üvegház építése vagy napkollektorok létesítése.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ District Census 2011. Census2011.co.in, 2011 (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)
- ↑ Kapadia (1999), pp. 26-27.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Lahaul and Spiti district című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Handa, O. C. (1987). Buddhist Monasteries in Himachal Pradesh. Indus Publishing Company, New Delhi. ISBN 81-85182-03-5.
- Kapadia, Harish. (1999). Spiti: Adventures in the Trans-Himalaya. 2nd Edition. Indus Publishing Company, New Delhi. ISBN 81-7387-093-4.
- Janet Rizvi. (1996). Ladakh: Crossroads of High Asia. Second Edition. Oxford University Press, Delhi. ISBN 019564546-4.
- Cunningham, Alexander. (1854). LADĀK: Physical, Statistical, and Historical with Notices of the Surrounding Countries. London. Reprint: Sagar Publications (1977).
- Francke, A. H. (1977). A History of Ladakh. (Originally published as, A History of Western Tibet, (1907). 1977 Edition with critical introduction and annotations by S. S. Gergan & F. M. Hassnain. Sterling Publishers, New Delhi.
- Francke, A. H. (1914). Antiquities of Indian Tibet. Two Volumes. Calcutta. 1972 reprint: S. Chand, New Delhi.
- Lonely Planet: India (2010)
További információk
[szerkesztés]- Hutchinson, J. & J. PH Vogel (1933). History of the Panjab Hill States, Vol. II. 1st edition: Govt. Printing, Pujab, Lahore, 1933. Reprint 2000. Department of Language and Culture, Himachal Pradesh. Chapter X Lahaul, pp. 474–483; Spiti, pp. 484–488.
